Először is: mindenki jól fogyasztott, mindenki súlyban van. Erről ennyit.
Esélyek!
Alan Jouban vs. Matt Dwyer
Óriásit gurított Matt Dwyer februárban: a Bigfoot vs. Mir gálán övé lett az est KO-ja, de azzal az őrületes szupermen ütéssel az év végi válogatásvideókban is bérelt helye van a srácnak. Finoman szólva is ígéretes az arc: tíz meccséből még egy sem ment végig, KO-ba/TKO-ba torkollt az összes. Dwyer nyolcszor nevetett a végén, a fennmaradó két alkalommal meg őt baszták ki.
Ilyen felvezetés után már-már pofátlanság azt írni, hogy ő húzza majd a rövidebbet, de hát ez van, ha egy ígéretes finishgépet egy másik, tapasztaltabb ígéretes finishgéppel hajtanak egy ketrecbe. Alan Jouban nagyon szép, Alan Jouban nagyon jó, Alan Joubannal mindenki meg van elégedve. Nyerni is fog, TKO-val.
Kevin Lee vs. James Moontasri
Moontasri erős és nagyot üt, de nem valami sokoldalú és nem is túl tapasztalt. Lee sem az a rutinos vén róka, de neki voltak már komolyabb meccsei – egyetlen vereségét például az ékesszóló Al Iaquintának köszönheti. Egy koponyarepesztő pofon bármikor beakadhat, de valószínűbbnek tartom, hogy Lee leviszi Moontasrit, és elnyomorgatja a földön egy pontozásos győzelemig.
Scott Jorgensen vs. Manvel Gamburyan
Régi WEC-es osztálytársak összefutnak, nosztalgikus mosollyal felidézik a régi szép időket, aztán egymás vállába zokogják, hogy „hogy jutottunk idáig?” Ez a gála egyetlen roncsderbi-szagú párosítása, de ez aztán tényleg bűzlik.
Szegény Jorgensen utolsó nyolc meccséből haton kikapott, KO, szub, pontozás – minden megvolt. Gamburyan legutóbbi nyolc bunyóján csak négyszer szopott ki – az ötödiket eltörölték, mert legyőzője, Dennis Siver megbukott a cuccteszten. Nem tudom, mit mondjak, azon túl, hogy szomorú ez az egész – talán annyit, hogy a kevésbé leharcolt fél győz, az pedig, úgy tűnik, Gamburyan. Pontozás.
Holly Holm vs. Marion Reneau
A három súlycsoportban is világbajnoki övet szerző ex-bokszoló Holmot azzal hozták a UFC-be, hogy majd ő lesz az, aki megszorongatja Ronda Rouseyt. Ehhez képest első meccsén a szervezetnél alig bírta lenyomni Raquel Penningtont – akkor azzal vigasztalódtam, hogy ő a legszebben bunyózó harcos, akit valaha láttam.
Néhány kivételesen ólomtökű MMÁst leszámítva valósnak tűnik a kommentátorok által halálba szajkózott, az új igazolások első UFC-meccseit rendre megfojtó oktagon-lámpaláz. Mint hogy ezt Holm sikeresen letudta legutóbb, remélhetőleg ezúttal többet várhatunk tőle. Nem lesz egyszerű dolga, mert Reneau király grappler, és csak azért nem az ő szubmissiön győzelmére tippelek, mert annyira látni akarok már egy újabb trademark fejrúgásos KO-t Holmtól. Szóval nagy bizakodva ezt a végkimenetelt jósolom.
Josh Thomson vs. Tony Ferguson
Két éve még mennyire más lett volna ez a meccs: Thomson épp az akkori Strikeforce könnyűsúlyú bajnok Gilbert Melendez elleni, megosztott pontozásos vereségét feledtette azzal, hogy kiütötte Nate Diazt, Ferguson meg egy Michael Johnsontól elszenvedett vereséget követően várta toporzékolva, hogy végre megcsörrenjen a telefon egy új meccs ajánlatával.
Nagyot fordult azóta a világ, a Punk megindult a lejtőn, El Cucuy meg a 150 fontos súlycsoport egyik ígéretévé lépett elő. Ferguson ötmecces győzelmi szériában van, ebből az utolsó kettőt elég masszív ellenfelek ellen érte el (Abel Trujillo és Gleison Tibau, mindkettőt hátsó fojtással finishelte).
Thomson Diaz kivégzése óta kikapott Benson Hendersontól és Bobby Greentől is – mindkétszer megosztott pontozással. Mondhatjuk, hogy „rossz volt a sorsolása,” ami igaz, de emellett az utóbbi időben sérülésekkel is bajlódott, egy éve nem küzdött, és már harminchat éves. Ferguson harmincegy, fullos lendületben van, ezt vinni fogja. A vicc kedvéért legyen megosztott pontozás.
Frank Mir vs. Todd Duffee
Az öreg Frankó egy fantasztikus TKO-val kecmergett ki négymeccses vereséggödréből, amikor februárban odahorgolt Bigfoot Silva állára – akkor úgy tűnt, egy újjászületett harcost látunk a ketrecben. Nagyjából így is van, újabban rengeteget élesedtek Mir kezei, de azt se felejtsük el, hogy az már egy TRT-mentesített Bigfoot volt, akinek ráadásul az elmúlt két év során szappanbuborékká verték az állát.
Todd Duffee is TRT-használó volt, neki is le kellett tennie, belőle viszont mégsem lett vén trotty, ó, de mennyire hogy nem. Tavaly decemberben két év kényszerpihenő után 33 másodperc alatt kiütötte Anthony Hamiltont – és közben nyilván rohadtul félelmetes látványt nyújtott.
Simán megtörténhet, hogy Mir nekiáll bokszolgatni, és mivel olyan szépen felfejlődött, padlóra is küldi fiatal riválisát, ott meg – óriási tudás és rutinfölényét hasznosítva – kopogtatja a Duffeet. De nem hiszem, hogy Duffee ilyen elővigyázatlan lenne – lábon veszélyesebb, a földre meg önszántából nem fog lemenni – szóval mégis inkább arra gondolok, hogy Duffee győz, KO-val.
A UFC Fight Night 71 mérlegelésének teljes eredménysora:
Todd Duffee (241) vs. Frank Mir (262)
Tony Ferguson (156) vs. Josh Thomson (155.5)
Holly Holm (135) vs. Marion Reneau (134.5)
Manny Gamburyan (135) vs. Scott Jorgensen (135)
Kevin Lee (156) vs. James Moontasri (155)
Matt Dwyer (169) vs. Alan Jouban (170.5)
Yaotzin Meza (145.5) vs. Sam Sicilia (146)
Jessica Andrade (134.5) vs. Sarah Moras (135.5)
Masanori Kanehara (136) vs. Rani Yahya (135.5)
Igor Araujo (171) vs. Sean Strickland (171)
Ildemar Alcantara (185.5) vs. Kevin Casey (185.5)
Andrew Craig (170.5) vs. Lyman Good (170)
Júliusban érkezik a TDMG, Magyarország első küzdősport és lifestyle ruhamárkája! Like-ot neki!
