Tavasszal már majdnem láttuk a végét, nyáron elhittük, hogy vége, ősszel megízleltük, milyen is az íze a bizonytalanságnak. November 11-től – a többi megelőzést elősegítő rendelettel együtt – a sportmérkőzéseket is újra zárt kapuk mögött kell játszani. Visszatért a régi sláger, refrénje már messziről ismerősen cseng…
A jövő évi rendhagyó labdarúgó Európa-bajnokság pótselejtezőjének utolsó felvonásán a magyar válogatott vezekelt helyettünk, lelkiismeretünkre nagy nyomás nehezült. Küzdésből jeles, szeretetből még inkább, a srácok, nem tették meg azt a szívességet, hogy a hiányunk lehessen az ok egy esetleges kudarc esetén. Lassan már csak a természetfelettiben hiszünk. Telepatikus úton támogatjuk kedvenc sportolóinkat, egy párhuzamos gondolati síkon pedig képesek vagyunk egy időben egymással is kapcsolatot létesíteni. Tápláló kapocs a világháló. Lehet, hogy lassan már nem is zavar majd mindez.
Mi lesz, ha megszokjuk? Mi lesz, ha a sportlétesítmények már nem lesznek a körforgás része? A pénz nem termeli újra önmagát, nem generál hasznot, nem nyújt biztos befektetési alapot. A sportgazdaság, mint húzóágazat lassan leredukálódik, létrejön egy jóval kisebb keringési rendszer, amely már csak a televíziós jogdíjakra épül. Általa pedig az ösztönzés, hogy a sport legalább virtuálisan az életünk része maradjon.
Az új helyzet előbb alkalmazkodásra késztet, majd ötleteket szül. A derűlátás hozadéka lett a „buborék”. Egy izolált világ, amely falain kívülre óvatosan kezdeményez, odabent viszont teljes erővel zakatol. Ismerős ugye? Otthon is gyakran zajlik szegregáció. Kifelé fél szemmel tekintünk, kapcsolatot a külvilággal korlátozottan létesítünk.
Magyarországon idén október végén tette le névjegyét ez a bizonyos buborék – a három napos budapesti Judo Grand Slam Hungary-n. A szervezőgárda, a versenyzők, a stábtagok és a sajtó is szigorú beléptetési folyamat alá került, a többlépcsős ellenőrzés sikeres teljesítése után foglalhatták csak el a pole-pozíciót. Ezek a körülmények fokozott helyzetfelismerést követeltek a résztvevőktől. A kemény szabályrendszer és a biztonsági normák egyvelege igencsak megnehezítette a jelenlévők mindennapját. A vizsga viszont sikeres volt, a buborék megszilárdítja helyét a vírushelyzet kellős közepén. A tengerentúlon már megtörtént a bemutatkozás, úgy néz ki, visszajáró vendégként köszön be az elszigetelt valóság. Elég, ha megmarad a virtuális atmoszféra, az előre generált szurkolói egyveleg, mindez csak puszta formaiság ebben az előre beláthatatlan helyzetben.
Szigorítások jönnek, enyhítések mennek, szinte kéz a kézben fordulnak meg a bejárati ajtóban. Nem kell, hogy mindez negatívan csapódjon le, a rugalmasság nagy erény, lehet profitálni belőle. A recept pedig egy nagy adag pozitivitás, két teáskanálnyi elfogadás és egy csipetnyi nagyképernyős tévé. Még akkor is, ha szemünk előtt telt ház lebeg, belül pedig üresség kong.
Forrás, fotó: Untermayer Tamás/sportsdestinations.com, usatoday.com
