Björn Borg, minden idők egyik legeredményesebb teniszezője alig 18 esztendősen nyerte meg az olasz nyílt bajnokságot, két héttel később pedig már a Roland Garroson diadalmaskodott.
A legendás svéd játékos 1975-ben a Davis Kupát is megnyerte a válogatottal: az északiak a döntőben a csehszlovák együttest múlták felül 3-2-re. Borg összesen 33 meccset nyert meg megszakítás nélkül a DK-ban és ez rekordnak számít a sorozatban.
A tenisz históriájának első "popsztárja", a nők bálványa leginkább az alapvonalról szerette irányítani a játékot, nagyon hosszú labdameneteket produkált és mint a pók, türelmesen várta, hogy riválisa hibázzon. Wimbledoni sikersorozata 1976-ban kezdődött: játszmaveszteség nélkül diadalmaskodott a szentélyben, miután a döntőben 6:4, 6:2, 9:7-re verte a román Ilie Nastasét. Egy évvel később megismételte sikerét, a fináléban Jimmy (Jimbo) Connorst győzte le öt szettben; ezt a mérkőzést azóta is az egyik legizgalmasabb wimbledoni összecsapásnak tartják a krónikások.
Újabb egy év múlva ismét Connorsszal került szembe és ismét a svéd volt a jobb, majd 1979-ben Roscoe (BoBo) Tanner volt az "áldozat". Az ötödik, egyben utolsó wimbledoni sikerét McEnroe legyőzésével érte el 1980-ban. Ebben a szintén felejthetetlen döntőben 1:6, 7:5, 6:3, 7:6 (18-16)-ra verte az amerikai fenegyereket, aki egy évvel később visszavágott és ezzel megszakította a svéd győzelmi sorozatát.
Borg 1978 és 1980 között volt a csúcson, mindhárom évben megnyerte a francia és az angol nyílt bajnokságot. Akkor minden szakértő azt hitte, senki sem akadályozhatja meg további tündöklését, túl fogja szárnyalni Roy Emerson 12-szeres Grand Slam-győzelmét. Nem így történt: a svéd nem tudott több GS-trófeát begyűjteni, a csúcsot pedig az amerikai Pete Sampras döntötte meg.
MTI
