San Javierben, egy dél – spanyolországi ékszer dobozra emlékeztető, a Földközi tenger partján fekvő mediterrán kisvárosban rendezték meg 2010 június 5-én a férfi és női testépítő-és fitness világbajnokságot. A különböző kategóriákban közel 200 induló vett részt egy jól megszervezett, pörgős, a latinokra oly jellemző temperamentumos hangulatú világversenyen.
Magyarország tizenegy /7 férfi, 4 hölgy/ jól felkészült ókori istenekre és istennőkre emlékeztető fizikummal rendelkező versenyzővel képviseltette magát. A mérleg: egy arany, egy ezüst, két 4-ik, egy 5-ik és egy 6-ik helyezés /az első hat kerül a döntőbe/. Jómagam a dobogó legfelső fokára léphettem saját kategóriámban, a masters 50 év feletti korcsoportban,és ezzel egyedüli magyarként szereztem aranyérmet a tizenegy fős csapatból. Mindez természetesen egy jottányit sem von le jól felkészült csapattársaim érdemeiből, hiszen egy világbajnokságon elképesztő felkészültséggel rendelkező versenyzők lépnek "kínpadra". Vért izzadó edzések tömkelege, kitartás és extrém diéta mely a felkészülés egyik legfontosabb elemét képezi az eredményes versenyzésnek 60-70%-a,nem kevesebb mint hat hónap kálváriája eredményeként született meg a világbajnoki cím.
Bár a társadalom megvetően tekint a testépítőkre, mint holmi groteszk marionettekre, az önfegyelem, kitartás és alázat jellemzi ezt a közhiedelemmel ellentétes "felfújt, izomagyú, lelketlen csürhét". Talán a szponzorok és a médiumok is ilyen megítélésből zárkóznak el e műfaj támogatásától, pedig vitathatatlan, hogy a testépítés azon nagyon kevés sportágak egyike, mely magán hordja mestersége címerét.
Summa-summarum, világbajnoknak lenni fennkölt érzés még egy, a társadalom megítélésében számkivetett sportágban is.
Forrás: múmia
