Soha nem látott “rombolást” végzett a magyar sportban (is) az 1956-os forradalom. Az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon 16 aranyérmet nyertünk, s a rá következő években elképesztő eredményeket produkáltak a magyarok, így nem véletlen, hogy az előzetes latolgatások szerint Melbourne-ben már legalább 24 arannyal számoltak a szakértők.
Jöttek a világcsúcsok, versenyzőink sorra nyerték a világversenyeket, mondhatni, a magyar sport éppen virágkorát élte, amikor kirobbant a forradalom és a versenyzőink elutaztak Ausztráliába.
„A magyar forradalom, a viszontagságos kiutazás, az otthonról érkező hírek és rémhírek meghatározták a csapat fizikai és főleg lelki állapotát, ami rányomta a bélyegét a szereplésre. Mindezek ellenére kilenc arany-, tíz ezüst- és hét bronzéremmel az éremtáblázat 4. helyén végeztünk” – mondta Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója az origo-nak.
Nem véletlenül nevezik 1956-ot a magyar sport Trianonjának, hiszen a kiutazók mintegy harmada – köztük számos ifjú olimpiai bajnok is – döntött úgy, hogy nem tér vissza Magyarországra. Egy részük Ausztráliában maradt, legtöbben csatlakoztak az Egyesült Államokba induló, a Sports Illustrated magazin által szervezett Freedom túrához. Többségük az ottani letelepedést választotta, miután egyetemi és sportkarriert biztosítottak számukra.
A vízilabda-válogatottból többen disszidáltak, Zádor Ervin (akit a szovjetek egyik játékosa, Valentyin Prokopov durván lekönyökölt a melbourne-i mérkőzésen) az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, például ő tanította meg úszni a kilencszeres olimpiai bajnok Mark Spitzet. 2012. április 30-án, 77 éves korában halt meg.
Martin Miklós szintén Amerikában telepedett le, Gyarmati Dezső az Egyesült Államokban, majd Európában élt, de végül 1958-ban hazatért, azonban az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott.
Bolvári Antal ugyan hazajött, de hamarosan ismét külföldre ment.
Rerrich Béla a párbajtőrcsapattal ezüstérmes lett Melbourne-ben, de a játékok után Svédországba emigrált, ahol talán leghíresebb tanítványa az a Björn Ferm lett, aki 1968-ban öttusa egyéniben éppen Balczó András előtt megnyerte a mexikói olimpiát.
Az 1948-ban, Londonban kormányos kettes evezésben bronzérmes Zimonyi Róbert is ott volt Melbourne-ben, de miután versenyzőtársa, Riheczky Rezső megbetegedett, a kormányos négyes nem tudott elindulni. Zimonyi az Egyesült Államokba emigrált, ahol miután megkapta az amerikai állampolgárságot, ott lehetett az 1964-es játékokon, és Tokióban a nyolcas kormányosaként olimpiai bajnokságot nyert.
A labdarúgó-válogatott, a legendás Aranycsapat egy külön szintet képviselt, a címvédő és két évvel korábbi vb-ezüstérmes ugyanis a visszalépők egyikeként el sem utazott Ausztráliába. Itthon a forradalmi helyzet miatt félbeszakadt az NB I-es szezon, a bajnokság élén a Bp. Honvéd állt a Bp. Dózsa és a Bp. Vörös Lobogó előtt, de utóbbi a vesztett pontok tekintetében jobb helyzetben volt.
A Honvéd novemberben nyugat-európai, 1957 elején dél-amerikai túrára indult, de utóbbit az MLSZ nem engedélyezte hivatalosan, így amikor a csapat elutazott Brazíliába, a szövetség a FIFA-hoz fordult, a világszövetség pedig eltiltotta a játékosokat.
Bár Tichy Lajos a Barcelonától, Bozsik József az Atléticótól, Lantos Mihály az Atléticótól és a Milantól is ajánlatot kapott, végül Puskás, Grosics, Czibor és Kocsis nem tért haza.
Az akkor a világ legjobbjának tartott magyar ifjúsági válogatott is disszidált, az 1956 nyarán éppen Magyarországon rendezett U18-as UEFA-tornán 4–2-re legyőzte Angliát, ez annyira megtetszett a vendégeknek, hogy meghívták a csapatot. A válogatott októberben vonattal nekivágott az útnak, Bécsben 3–1-re legyőzte Ausztriát, Londonban pedig két 2–1-es vereség után értesült a budapesti forradalomról.
A keretből csupán ketten tértek haza. Gelei József kapus később olimpiai bajnok lett, az ötszörös válogatott Povázsai László pedig a Csepellel és a Győrrel is bajnokságot nyert. Mathesz Imre rövid ideig az Austria Wien csapatában szerepelt, de 1957-ben végül ő is hazajött.
A forradalom során háromezer ember vesztette életét, köztük 8 élvonalbeli sportoló is.
“Mi legalábbis ennyiről tudunk, köztük például Hegedüs István válogatott, magyar bajnok öttusázóról. De volt olyan is, mint például az akkor már olimpiai bajnok úszó Temes Judit, aki frissen végzett orvosként folyamatosan műtötte a sebesülteket” – mesélte Szabó Lajos a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban megnyílt Sport és Forradalom 1956 – Forradalom és Sport című kiállításon.
Forrás: origo
Fotók: AFP, origo, fortepan, Heti Válasz
