Az idén hatvanéves Nemzetközi Olimpiai Akadémia (IOA/NOA) talán legnépszerűbb rendezvénye a nyári ifjúsági találkozó, amelyre évről évre a világ minden szegletéből érkeznek fiatalok. A nemzetközi akadémiának az ókori játékok helyszínének tőszomszédságában kiépített bázisa első éveitől kezdve fogadott hazánkból is résztvevőket a hallgatók és az előadók között is (1967-ben pl. dr. Keresztényi József kapott meghívást).
A magyar delegálás – az ottani tevékenység, programok legendás irányítója, dr. Otto Szymiczek jóvoltából – 1978-tól vált rendszeressé. A meghívás egy ideig az ELTE Olimpiatörténeti Szemináriuma végzett hallgatóinak szólt (az első kétfős küldöttség egyik tagja dr. Szakály Sándor, a MOA alelnöke volt), később a Magyar Olimpiai Akadémia vette át a két utazó kijelölését.
A kéthetes programot a különböző híradások, szakanyagok említik nyári táborként, nyári ülésszakként és más elnevezéssel is, hivatalosan International Session for Young Participants-ként jelenik meg az akadémia évkönyveiben.
Az Olümpiában töltött szép napok, az oda- és visszautak látnivalói és kalandjai életre szóló élményeket, „útravalót” nyújtanak valamennyi résztvevőnek, s ez idő alatt örök barátságok köttetnek. Évek múltán is nagy öröm „összefutni” valamelyik konferencián vagy más eseményen egy-egy olümpiai szobatárssal, vagy éppen az ottani témákat feldolgozó csoportban megismert vitapartnerrel.
Erről számolt be Printz Ákos is, aki tizennyolc évvel ezelőtt képviselte másodmagával színeinket göröghonban.
Akkori társaival azóta is ápolják kapcsolataikat, tudnak egymásról, amelynek igényét csak erősítette a pandémia miatti „visszavonultság”.
Ennek jegyében szerveztek nemrég online találkozót a 2003-as évjárat ma is fiatal tagjai, akik annak idején a negyvenharmadik ülésszak résztvevőiként álltak össze az elmaradhatatlan fotózáshoz a NOA „campusának” lépcsőin.
„Az emlékek és a barátságok az idő múlásával sem koptak meg” – mondta örömmel Ákos. – Magam is számtalanszor gondolok arra a nemzetközi kulturális, sport és tudományos sokszínűségre, amely az Olümpiában eltöltött két hetet is jellemezte. A volt társaimmal lezajlott mostani beszélgetésünk visszatérő témájaként merült fel, hogy 2019-ben világunk megváltozott, életünket egyelőre sok tekintetben egy nemzetközi vírus határozza meg, amely szó szerint is átalakította a sport mozgásterét, de az élet más területeit is, és világszerte sok bánatot, küzdelmes emberi sorsokat mutatott meg nekünk. A manapság egyre megszokottabb módon szervezett konferenciánkon
a tizennyolc évvel ezelőtti csapatból közel nyolcvan ország sportért, az olimpia eszméjéért változatlanul rajongó, volt delegáltja idézte fel az emlékeket, s osztotta meg egymással az elmúlt évek örömeit, bánatait, tapasztalatait.
Ki-ki beavatott bennünket abba is, hogy milyen szerepet tölt be, milyen feladatot lát el országában az olimpiai eszme terjesztésében.– fejeződött be az érdekes beszámoló.
Ami az említett „útravalót” illeti, Ákos büszkén jegyezte meg, hogy az elmúlt közel két évtizedben egy percre sem szakadt el a sporttól, az olimpiai gondolattól. Korosztályának ismert triatlonistája, s a maratonig bezárólag futóként is gyakran és jó eredményekkel ér célba – jelenleg ő is az újabb versenyzési lehetőségeket várja. Az előbbiek mellett rendszeres résztvevője az olimpiákkal, olimpiai eszmével foglalkozó fórumoknak, s megerősíthetjük, hogy a kezdetektől fogva elismert tevékenységet végez a Zsivótzky Gyula Olimpiai Kör Egyesületben.
(MOA/PJK; fotó: 50 YEARS – International Olympic Academy, Athens 2011)
