Fikayo Tomori, a csapat angol válogatott középhátvédje a Bajnokok Ligája hivatalos magazinjának nyilatkozott és beszélt többek között a gyerekkoráról, a származásáról, a Chelsea-ről, a Milanba igazolásáról, Paolo Maldiniről és Milánóról is.
“Öt-hat éves koromban volt néhány velem egykorú barátom London dél-keleti részén. Egy nap az édesanyám összeült a többi gyerek anyukájával és azt mondta: Keressünk ezeknek a gyerekeknek valamit, amire fordíthatják az energiájukat. Így hát elmentünk egy helyi szabadidő-központba, ahol sok gólt szereztem. Aztán Kent megyébe költöztünk és az edzők azt mondták az édesanyámnak, hogy mindenképpen vigyen el egy klubhoz. Így a Chelsea-hez mentem 7 évesen.” – mondta Tomori.
“Egyéves korom előtt Angliába költöztünk, de Kanada még mindig része az életemnek. Régebben sokat jártam vissza, de aztán jött a futball és hetente négy edzésem volt, ezért egyre nehezebb volt visszamenni. Sok barátom és rokonom él Kanadában, figyelemmel kísérnek engem és nagyon sok üzenetet kapok tőlük. Szeretnék újra visszamenni és meglátogatni őket, de sajnos még nem tudtam rá időt szakítani.”
“A nagyszüleim nigériai származásúak, ahogy a szüleim és az otthoni barátaim is. Gyerekkoromban a szüleim joruba nyelven beszéltek velem, ami egy helyi nyelv Nigériában. Ez egy nagyon nigériai kultúra, a szokásoktól egészen az ételekig.”
“A kezdetek? Fiatalon csak szórakozásból játszanak a gyerekek, hogy jól érezzék magukat. Aztán ahogy idősebb leszel, egyre közelebb kerülsz az első csapathoz és mindent komolyabban veszel. A Chelsea-nél nőttem fel és ez egyértelműen formált engem. Sok játékossal játszottam együtt és nagyszerű edzőim voltak. Aztán lehetőségem nyílt az első csapatban játszani és ez elvezetett oda, ahol most vagyok.”
“A Brightonban kezdtem a profi pályafutásomat a Premier League-be való feljutás évében, de nem sokat játszottam. A következő lépés az volt számomra, hogy egy olyan csapathoz mentem, ahol folyamatos játéklehetőségre tudok szert tenni és ezt a Hull Citynél sikerült megtalálnom. Aztán csatlakoztam a Derbyhez és ekkor jött el az a pillanat, amikor azt gondoltam, hogy talán tényleg lesz profi pályafutásom. Majd visszatértem a Chelsea-hez és több, mint 20 meccsen játszottam a Premier League-ben illetve a Bajnokok Ligájában együtt. Akkor azt mondtam magamnak, hogy képes vagyok ezen a szinten játszani.”
“Szerencsés voltam, hogy azokkal a játékosokkal debütálhattam a Bajnokok Ligájában, akikkel együtt nőttem fel: Tammy Abraham, Mason Mount, Callum Hudson-Odoi és Reece James. Szürreális volt hallani a Bajnokok Ligája himnuszát, az egy igazán különleges nap volt.”
“Gyerekkori emlékek a Milanról? Emlékszem a Bajnokok Ligája-estékre. Sajnos az isztambuli döntő az első, amire emlékszem, de aztán láttam a 2007-es athéni döntőt is, amikor a Milan nyert. Sok játékos volt, akiket csodáltam a Milanban, köztük Kakát. Fantasztikus érzés, hogy elmondhatom magamról, hogy én is tagja vagyok annak a klubnak, ahol ezek a kiváló játékosok játszottak.”
“Maldini? Beszéltem Paolóval és elmondta, hogy szerinte hogyan tudnám javítani a játékomat a helyezkedés és a labdabirtoklás terén. Az, hogy ilyen emberektől tanulhatsz és kapsz tanácsokat egy olyan dolog, amit pénzért nem lehet megvásárolni. Ráadásul az a tudat, hogy figyelnek engem, határozottan még nagyobb motivációt jelent számomra. Angolok a Milanban? Amikor megérkeztem, minden angol játékosról meséltek nekem, aki itt játszott. És nem akármilyen nevek voltak, hanem nagyszerű játékosok Anglia történelmében. Hozzájuk hasonlóan én is nagy dolgokat akarok véghez vinni.”
“Ibrahimoviccsal szemben védekezni az edzéseken? Elég nehéz. Túl erős és intelligens. Még 40 évesen is gyorsan tud alkalmazkodni és még mindig nagyon éles a pályán. Hihetetlen pályafutás van mögötte és mindenképpen jobb, ha egy ilyen játékos a te csapatodban van, mert ő egy igazi győztes. Zlatan a csapat vezére és folyamatosan emeli a szintet. Határozottan pozitív hatása van ránk.”
“Milánó? Néha sétáltam a városban, de a sok mérkőzés és a járvány miatt sajnos nem túl gyakran megyek ki. Nagyon szeretem ezt a várost és remélem, hogy még jobban megismerem.”
“Mindig is szerettem volna kipróbálni magamat egy másik országban: a kultúrától kezdve az eltérő stílusú futballig. Sokkoló volt, amikor a Milan felhívott. Egy európai óriásklub akart engem és ez döntő tényező volt a választásban. Amikor aláírtam a szerződésemet és kaptam egy AC Milan címerrel ellátott táskát, akkor tudatosult bennem, hogy itt vagyok és mindez valóság. Az édesapám a 80-as és a 90-es években nézte a futballt, amikor a Milan BEK/BL-trófeákat nyert és a világ legjobb csapata volt.”
“Nagyon-nagyon boldog vagyok és persze hálás, hogy itt lehetek a Milanban. Őrültség erre gondolni, de ha ma vissza kellene vonulnom, akkor büszkén elmondhatnám, hogy igen, játszottam a Chelsea-ben, a Milanban és megamra öltöttem a válogatott mezt is.”
“Olasz nyelv? Egyre jobban megértek mindenkit. Szinte mindent értek, amikor az edző beszél az edzéseken, de még dolgoznom kell az olasz tudásomon.”
“Különbségek London és Milánó között? Mivel a fővárosban nőttem fel, így elmondhatom, hogy London gyorsabb és kaotikusabb. Olyan, mintha mindenki rohanna, míg Milánó sokkal lassabb, nyugodtabb és az élet is könnyebb. Ez jól áll nekem, mert alapvetően csendes ember vagyok. Nyilvánvalóan itt az időjárás is jobb.”
