A zárónapi fergeteges hajrával, Kós Hubert 200 vegyesen, illetve Késely Ajna 400 gyorson aratott győzelmével sikerült beállítani a 2016-os londoni Eb aranyrekordját (10). S miután Sárkány Zalán (1500 gyors) és Kapás Boglárka (200 pille) bronzérmet szerzett, a végén az országos rekordot rerpesztő női vegyesváltó ezüstje azt jelentette, hogy meglett a 2012-es debreceni Eb-t is túlszárnyaló éremtermés (27 – 10-9-8). Minden idők legeredményesebb szereplésével az úszósport történetében először a pontversenyben is élen zártunk, azaz válogatottunk vehette át a Team Trophyt.
Az utolsó nap előtt 22 medáliával állt a csapat, és akárhogy is számoltuk, vasárnap kilenc éremesély mutatkozott – ebből ötöt kellett behúzni, hogy minden eddigit felülmúló szereplést produkáljon a magyar válogatott.
Nos, pont ennyit sikerült, ráadásul a „megfelelő” arányban, azaz az ötből kettő arany lett, így minden szempontból a legsikeresebbnek nevezhettük a szereplést, hiszen az aranyérmek tekintetében is utolértük a 2016-os, londoni Eb produkcióját.
Ehhez kellett Kós Hubert emberfeletti hajrája 200 vegyesen: tizenhatodszor sétált ki egy rajthoz a címvédő, azaz a zárónapon mindennek lehetett mondani, csak frissnek nem. És bár a táv első felében úgy úszott, ahogy remélhető volt, a harmadik hosszon sajnos szintén: avagy a mellúszást, mint lyukas számot Arizonában sem sikerült befoltozni, így hárman is Hubi előtt fordultak rá az utolsó ötvenre. Az izraeli Polonsky mögött 85 századdal volt lemaradva, azaz teljes egy méterrel, ám ekkor Kós valami földöntúli hajrát indított, döbbenetes erő hajtotta előre, fokozatosan mászott rá riválisára, a falhoz pedig már 15 századdal előbb érkezett: Eb-döntőben „hivatalosan” nem létező módon, kerek egy másodpercet hozott rajta. (Török Dominik is kőkeményen jött felfelé, övé volt a második legjobb gyorsrészidő a végén, ám 27 századdal lemaradt a dobogóról és egy másodperccel sajnos Párizsról is – negyedik helye azonban remek teljesítmény.)
„Én meghaltam. Tényleg. A végén kéne egy temetés. Csináljuk meg fotón – terítsetek ki valahová, a mellkasomra az érmek, és szerezzetek valahonnan virágot… – ötletelt Kós Hubi, miután nem sokkal korábban csapágyasra hajtva magát a kötélen pihegett. – Ez a tapasztalat… Meg a Bob Bowman-effekt. Ilyen erőt akkor tudsz mozgósítani, ha Bobnál edzel.”
Ez egyébként olyan produkció volt, amihez még Milák Kristóf is gratulált, aki az első sorból üvöltötte végig Hubi hajráját („Huuuubeeeeert!”). Utóbb Kós röhögve kérdezte tőle a gyúrópadok mellett, hogy „na, a mellúszás után nem hagytad ott az egészet?” „Már mit?” „A lelátót, hogy ez annyi volt.” „Dehogy, én bíztam benned.”
Később a vegyest egymás után másodszor megnyerő klasszis arról lamentált, hogyha mellen tudna úszni, a világ legjobbja lehetne, „de ezzel még mindig nem jutottunk előbbre.” Később kiderült, Bowman egyáltalán nem volt elragadtatva az úszásától…
„Az volt megbeszélve, hogy 52-re kezdem, de csak 54-re sikerült. Kezdhettem volna 52-re, de akkor nem nyerek, mert tényleg nem marad semmi erőm a végére. Ha frissebb vagyok, a második-harmadik napon ússzuk, akkor persze – de most, a legvégén, tizenhatodik úszásra? A semmiből már nem tudok eleget elővenni… Bob csak okékat dobált vissza, dicséretnek még a nyomát sem láttam… Csak Leon (Marchand) írta, hogy good job, azaz szép munka… Na mindegy, megyek vissza Franciaországba, hogy tényleg sikerüljön csúcsformába kerülni” – mondta Hubi, majd még betolt egy 17. úszást is, a vegyesváltóban.
Erről később – előbb emlékezzünk meg Késely Ajna második Eb-aranyáról. Ez adott aranykeretet a válogatott szereplésének, hiszen az Európa-bajnoki címet hat éve üldöző kiválóság szerezte itteni első elsőségünket még 800-on, és most a tizedik, itteni utolsó aranyat is ő szállította, 400-on.
Holott edzője, Kovács Ottó picit húzta a száját az esélyeket illetően, mondván, a jelenlegi edzettségi állapotban 4:08 a maximum, amit tanítványa ki tudna préselni magából, miközben a 200-at fölényesen nyerő cseh Seemanova 4.03-at tud.
Már úgy egyébként – de nem most.
Elvégre a csehnek is ez volt a hetedik nap, szombaton még 200 vegyesen gyepálta magát, azaz próbált felpörögni, azonban már nem tudott. „Kétszáznál éreztem, hogy akar jönni velem, mégsem tud úgy megindulni, ahogy szokott – magyarázta Ajna. – És akkor tudtam, hogy ez most komoly esély, mert én meg éreztem magamban az erőt. Igaza van Ottó bának, 4:08 lett volna a reális, de a lelki tényezők azért sokat számítanak. Ha úgy vagy, akkor a 08 sem jön össze, ha viszont olyan pozitív töltet van benne, mint most bennem, akkor ez igenis jelenthet másfél másodpercet is, ami most győzelmet ért.”
A két arany egyébként tíz percen belül érkezett a program második felében – addigra pedig már zsebben volt két bronz. A szombati viharzónából mostanra átrakott 1500 gyorson Sárkány Zalán izgalmas csatát vívott riválisaival, 1000 méterig négyen együtt fordultak, aztán az ír Wiffen kiszállt, így az érem biztosnak látszott. Ugyanakkor a 17 éves török Kuzey Tuncelli elkezdett olyan tempót diktálni, amit előbb Zalán, utóbb a favoritnak vélt korábbi aranyérmes ukrán Romancsuk sem bírt tartani. (Hanem óriásit alakított Gálicz László: utolsó idővel került be a 8-as pályára, ehhez képest szenzációsan úszott, és végül pályafutása első Eb-fináléjában az 5. helyen végzett!)
„Áh, ez nagyon lassú volt, sokkal jobbat vártam magamtól… – dohogott Zalán. – Azt hittem, a török srác az utolsó kétszázon dobbant, de hosszú hajrát nyitott – most ennyi volt bennem, viszont még jön négy hét edzés, és Párizsban visszavágok. Meg különben is, életem első felnőtt medencés Eb-jén ez a második bronzérmem, nem kéne elégedetlenkednem, ugye?”
Bizony nem. Példának ott van Telegdy-Kapás Boglárka – igaz, ő éppenséggel élete utolsó Eb-jén az utolsó versenyén végzett a dobogón, tökéletesen búcsúzva a számára oly sok sikert hozó kontinensviadaloktól. Kétszáz pillangón szerezte karrierje 13. nagypályás Eb-érmét, egy gyönyörűen csillogó bronzot (hétszeres Európa-bajnokként lép le a színről Bogi). Szokásos taktikájával az utolsó ötvenen jött, repült, és az eladdig élen haladók egyike sem volt többé biztonságban. Végül a dán Bach megőrzött három tizedet az előnyéből, míg a bosnyák Pudar 0.07-tel ért előbb a falhoz.
„Egész nap agyonstresszeltem magam, nem a pillén, hanem (Telegdy) Ádámon, hogy biztossá váljon a helye, csaknem belebetegedtem – mesélte Bogi. – Mire jött az este, úgy voltam az egésszel, csak legyünk túl rajta, ehhez képest én lepődtem meg a legjobban, mennyire jó helyzetből indultam neki az utolsó ötvennek. Idővel már az arany sem tűnt elérhetetlennek, csak hát a fal jött ki rettenetesen rosszul, de nem bánom – ez az érem óriási eredmény nekem.”
Ezzel szemben a mögötte beérkező Jakabos Zsuzsanna sajnos nem tudta megismételni a legelső úszását, amikor egy tizedre került a hatodik olimpiájától – azóta csak távolodott tőle, a 2:08.53-as előfutamos remekléshez képest most 2:10.26 jött össze, azaz nem lehet ott a párizsi csapatban.
Ami a többi egyéni távot illeti, Szabó Szebasztiánnak még van mit dolgoznia a sebességén, 7. lett 50 gyorson, Jászó Ádám pedig hatodikként zárt 100 háton.
A viadalt záró vegyesváltókban a hölgyeknél a lengyeleket nem lehetett megfogni, viszont a mieink mindenki mást megelőztek: Komoróczy Lora és Békési Eszter is jól tartotta magát, Ugrai Panna immáron rutinos harmadik emberként hozta helyzetbe Pádár Nikolettet, aki leiskolázta a dánok és a svédek gyorsúszóját és nagyon biztosan jött be másodiknak – egyszersmind nagyon sokkal, több mint másfél másodperccel sikerült megjavítani a 2017 óta élő országos csúcsot (4:01.50).
Az 1958-as budapesti Eb óta programon lévő stafétában eddig mindössze egyszer, még 1995-ben állhatunk dobogóra, történetesen akkor is a második fokára – node Bécsben az első két hosszon Egerszegi Krisztina és Kovácsi Ági úszott (Lakos Gyöngyvérrel és Klocker Edittel), azaz nem egészen harminc év után sikerült újra érmet szerezni.
A férfiaknál a Jászó Ádám, Sós Dániel, Kós Hubert, Szabó Szebasztián felállásban rohamozó négyesünknek nem volt esélye az éremre: maradt a negyedik hely az utóbbi évek legizgalmasabb befutóját hozó hirigjében, ahol az első három 0.09-en belül zúdult a falhoz, és az osztrákok benyúlása sikerült a legjobban.
Ám ekkor már a lányok váltójának hála megvolt az éremrekord, és az is eldőlt, hogy a pontverseny győztesének járó Team Trophyt is a magyar válogatott tagjai vehetik át. Az éremtáblán már végeztünk elsőként többször is – ezt a trófeát azonban most emelhettük a magasba először!
A magyar döntősök eredményei, 7. nap
Férfiak
50m gyors: 1. Kristian Gkolomeev (görög) 21, … 7. Szabó Szebasztián 22.09.
1500m gyors: 1. Kuzey Tuncelli (török) 14:55.64… 3. Sárkány Zalán 15:06.67, …5. Gálicz László 15:23.48
100m hát: 1. Apostolos Christou (görög) 52.23, …6. Jászó Ádám 54.56
200m vegyes: 1. Kós Hubert 1:57.21… 4. Török Dominik 1:58.89
4x100m vegyes: 1. Ausztria 3:33.41… 4. Magyarország (Jászó Ádám, Sós Dániel, Kós Hubert, Szabó Szebasztián) 3:35.05
Nők
400m gyors: 1. Késely Ajna 4:06.56
200m pillangó: 1. Helena Bach (dán) 2:07.88… 3. Telegdy Kapás Boglárka 2:08.22, 4. Jakabos Zsuzsanna 2:10.26
4x100m vegyes: 1. Lengyelország 3:58.71 perc, 2. Magyarország (Komoróczy Lora, Békési Eszter, Ugrai Panna, Pádár Nikolett – de.: Ábrahám Minna) 4:01.50 – új országos csúcs
A Történelem Belgrádban: 27 érem, 10 arany, Team Trophy bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
