Újpesti aranycsapat! A verhetetlen tizenegy! Csak a bajnoki ezüstéremért folyik a harc! Ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel jelentek meg az újságok akkor, amikor egy fantasztikus futballista terelte a labdát a lila-fehér gárdában.
Tóth András, mert róla van szó, kirobbanthatatlan játékosa volt annak a gárdának, amelyiket kilenc alkalommal segített bajnoki aranyéremhez. A dicső múlt emblematikus focicsapatában, az Újpesti Dózsában rúgta a bőrt a ma hatvan esztendős "ősújpesti" futballista.
Újpesti Napló:
Alig volt tíz esztendős, amikor a haverokkal naphosszat rúgta a labdát és a port az akkori Papp József téren, de szerencsére egy jó szemű tréner, Aknavölgyi Józsi bácsi, aki egyébként kiváló kapus volt, a Hajógyár csapatához irányította.
– Izgalommal mentem az első edzésre – emlékezett a kezdetekre Tóth András. – Jól éreztem magam, hiszen még sohasem vetkőzhettem igazi öltözőben, nekem addig még senki sem mondta, hogy miként kellene a labdát tovább passzolni, meg hogy merre kell futni, helyezkedni a pályán. Mégsem maradtam a csapatnál, ugyanis az osztálytársaim a Magyar Pamut nevű klubban rúgták a labdát, és nincs mit szépíteni a dolgon, elcsábítottak. Ma már bevallhatom, hogy néhány hét elteltével, tíz évesen, hamis igazolással, Nemes néven már bajnoki meccsen pályára is léphettem.
– Hogyan kerültél a lila-fehérekhez?
– A Pamutnál Balogh Sándor volt az egyik edző, aki időközben átkerült az Újpesthez. Vele mentem, 1965-öt írtunk akkor, s nem egészen két esztendő elteltével már a felnőtt csapattal készülhettem. Olyan újpesti futballistáktól leshettem el a sport csínját-bínját, mint Lenkei, Kuharszky, Göröcs Titi vagy éppen Pataki László.
(…)
– 303 alkalommal húztam magamra a csapat szerelését az NB I-ben, kilencszer nyertünk bajnokságot, a válogatottban is játszhattam, de sajnos csak 17 alkalommal.
(…)
– Belgiumban játszottam egy rövid ideig, s amikor hazatértem, jelentkeztem a Megyeri úti stadionban. Akkor már más szelek fújtak, fiatalítottak, és egy 33 éves Tóth Andrásra már nem tartottak igényt. Az MTK lecsapott rám, két évig őket segítettem. Állítólag nem is rosszul. Aztán még levezettem Gödön Várhidi Pali bácsinál, majd visszatértem Újpestre, technikai igazgató, később pedig szakosztály igazgató lettem. Azt gondoltam, hogy a csapat mellől megyek nyugdíjba, de jött Kisteleki István, és az j edzővel nem találtuk meg a közös nevezőt. De, mivel minden rosszban akad valamilyen jó, az újonnan megépült stadionunknak lettem – megüresedett a poszt – az igazgatója. Büszke vagyok arra, hogy rövid megszakítással immáron 45 éve szolgálom imádott klubomat.
– Utolsó kérdés. Hol végez a csapat a bajnokságban?
– Ha nem történik katasztrófa, ha nem viszik el a játékosokat, akkor a dobogó biztosan meglesz. És akkor kilépünk a nemzetközi porondra.
XLsport –
Forrás: www.hajralilak.hu
