Faldum Gábor triatlonista tiszteletre méltó eredményt ért el 2016-ban, a Rio de Janeiroban rendezett olimpián, ahol huszadikként haladt át a célvonalon. A következő, zűrzavaros kvalifikációs időszak végén a tokiói ötkarikás játékokon való szereplés jogát már nem sikerült megszereznie.
Faldum Gábor (MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)
A 2002-es idény végén ismét bravúrosan versenyzett Dél-Koreában, ahol második lett a világkupa futamon, minap pedig 13. lett Abu Djabiban, a szezonnyitón. Vajon miért akarja megtréfálni a fiatalokat Tongyeong ezüstérmese? Erre a kérdésre is választ kaptunk a Mogyi Triatlon SE 34 éves sportolójától.
– Az elmúlt évek legemlékezetesebb versenye a tavaly októberi Tongyeong-i világkupa volt számomra. Harmincnégy évesen nem tudtam, hogy Koreában lesz-e még versenyem. Hátha az az utolsó, akkor pedig nyomjuk meg, ezzel bíztattam magam – emlékszik vissza Faldum Gábor az eseményre. – A rajt előtti pillanatokban eljátszottam a gondolattal: hét év után itt a nagy alkalom, most minden összeállt, a felkészülés, az akklimatizálódás, ráadásul a mezőny összetétele is verhetőnek tűnt.
– Min múlott, hogy nem Ön lett az aranyérmes?
– Az utolsó versenyszámban a vezető boly elején futottam. A cél előtt öt kilométerre az amerikai Matthew Mclroy egy olyat beleváltott, hogy nem tudtam egyből beállni a szélárnyékába, ekkor leszakadtam. Ez volt a döntő momentum, végül mögötte 20 másodperccel másodikként értem a célba. Sokat gondolkoztam a történteken. Most már belátom, olyan a testalkatom, hogy Mclroy-t nem is tudtam volna megverni.
– Hol készül ezekre, a gyakran egzotikus környezetben zajló versenyekre?
– Sokat edzettem odahaza Baján, de ott nincs hegyünk. Ezért Szekszárdra járok át, ahol Szemerey Leventével szoktunk futni, amikor éppen hazajön a hosszú kenyai edzőtáborozásokról. Leventéről tudni kell, hogy ősszel pályacsúccsal nyerte a Wizz Air Budapest félmaratont, jelenleg pedig a teljes, 42 kilométerre akar kvótát szerezni a párizsi olimpiára. Nos, ezeknek a közös edzéseknek tudhatom be, hogy összeállt a futásom.
– Bizonyára azért külföldi edzőtáborokkal is kiegészíti mindezt…
– Valóban, tavaly decemberben, majd ez év elején kétszer három hetet töltöttem Gran Canarián. Az elmúlt évben éreztem igazán, hogy nem az a legjobb módszer, ha egy hosszú edzőtábor után szinte beesek egy nagy melegben rendezett világverseny rajtjára. A testemet ismerem annyira, hogy tudom, nekem több idő szükséges az akklimatizálódáshoz, mint egy átlag versenyzőnek. Az idei első világbajnoki verseny március 3-án volt Abu Djabiban. Jómagam már február huszadikán kimentem az Emírségbe, ahol másfél hét edzés, majd egy kis pihenés következett és jöhetett az első, komoly megmérettetés. Az eredményem igazolta, hogy jól döntöttem, tizenharmadikként értem célba a 750 méteres úszásból, a 20 kilométeres kerékpározásból és 5 ezer méter futásból álló rövidtávú versenyen.
– A tokiói olimpiára miért nem sikerült kijutnia?
– A kvalifikációs időszak derekán kitört a COVID-19 járvány. Nagyon jó állapotban estem neki a 2020-as évnek. Kis hátrányban voltam a későbbi olimpikonnal, Tóth Tamással szemben. Ekkor azonban a koronavírus miatt törölték a rendezvényeket, nem tudtam ranglista pontjaim számát gyarapítani. Végül az olimpiát el is halasztották egy évvel. Július végén és augusztus elején zajlottak a játékok, előtte kevés versenyt rendeztek. Ekkor már nem volt lehetőségem kvalifikálni. Mi tagadás, kicsit fájdalmasan ért a dolog.
– Milyen esélyt lát a párizsi olimpiai részvételére?
– Bár még másfél év van az ötkarikás játékokig, de már most nagy küzdelmet vívunk az indulást jelentő helyekért. Jelenleg éppen ott vagyok a részvételt jelentő határon. Lehmann Csongor elhúzott egy kicsit, Bicsák Bencével és Dévay Márkkal fej-fej mellett haladva küzdünk. Mindegyikünknek megvan a pozitív és negatív oldala. Riválisaimnak a fiatal koruk az előnyük, jómagam a rutinomat vetem latba. Rióra ez már ment nekem, bízom benne, hogy most is sikerül. Fontos, hogy az olimpiai ranglistán mindnyájan az első 30 között legyünk két év átlaga alapján. Ez a feltétele annak, hogy Magyarország három embert tudjon kijuttatni Párizsba.
– A hazai szakszövetség honlapján nyilatkozta: ”Kerékpáron és futásban szeretnék még fejlődni”. Mi motiválja közel 35 évesen.
– Egyrészt, a fiatalokat néha még meg tudom viccelni. Bence, Márkó és Csongi nagyon jó versenyzők, de azért alkalmanként meglepetéssel rukkolok elő. Másrészt, további motivációt nyújt számomra, hogy nagyon élvezem, amit csinálok.
(Kassai János)
Post Views: 2
