Augusztusban a budapesti atlétikai világbajnokságon második vb-bronzérmét szerezte Halász Bence. A 2019-es dohai helyezését megismételve ezúttal hazai pályán állhatott a dobogó harmadik fokára. Az elsők között gratulált neki az úszólegenda Darnyi Tamás, és a 26 esztendős dobóatlétának felemelő érzés volt találkozni a nála harminc évvel idősebb négyszeres olimpiai bajnokkal. S erre még csak ráerősített, hogy csatlakozott hozzájuk Lord Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség Budapesten újjáválasztott elnöke, Moszkva és Los Angeles középtávfutó aranyérmese, így Darnyihoz hasonlóan ő is az olimpiai bajnokok díszes társaságának tagja.
Halász Bence a tükörbe nézve nem ismert magára.
Az ünneplést és a médiaszereplések sokaságát, valamint a Szuper Liga-döntőt és a csapatbajnoki versengést a teljes nyugalomnak, a feltöltődés heteinek kellett volna követnie, ám a magyar atlétaválogatott húzóemberének ebből a megérdemelt jóból szinte semmi sem jutott. – Tüdőgyulladással estem az ágynak, hol vacogtam, hol kivert a víz, rosszul voltam, egyre gyengébbnek és elesettebbnek éreztem magamat, és ez így ment tizenegy hosszú napon át. Hat kilót fogytam, amikor a tükörbe néztem, nem ismertem magamra, olyan pocsékul festettem. Nem tartom kizártnak, hogy közben Coviddal is megfertőződtem, de nem fantáziálok, inkább örülök annak, hogy módjával már terhelni tudom magamat, mondjuk úgy, hogy elkezdtem edzegetni – számolt be az elmúlt hetek nehéz napjairól az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó hétszeres magyar bajnok kalapácsvető, aki ezekben napokban kicsit még mindig köhögve Jánoshalmán, a szülői házban igyekszik erőt gyűjteni az egyre nagyobb terhelésű edzések elvégzéséhez.
Világbajnoki szereplését értékelve ezúttal is annak a véleményének adott hangot, hogy Budapesten a soha nem tapasztalt biztatásnak köszönhetően pályafutása eddigi legjobb versenyét produkálta, de az elől sem zárkózott el, hogy minősítse az újabb lengyel–magyar óváscsata nem éppen szívderítő eseményeit.
Nem a lengyel dobók balhéztak a vb-n. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy nem a lengyel srácok, az ötszörös világbajnok Fajdek és az olimpiai címvédő Nowicki balhéztak, nem ők voltak a bajkeverők. Hanem a szövetségi stábjuknak azok tagjai, akik ezúttal is azt akarták a saját videófelvételeikkel mindenáron bebizonyítani, hogy egyik vagy másik kísérletem érvénytelen. Szerintem túltolták a dolgot, de inkább lépjünk tovább, remélem, ők is úgy gondolják, hogy végül is igazságos sorrend alakult ki.
A Nemzeti Atlétikai Központ minden igényt kielégítő arénájában nem kis meglepetésre a még csak 21 éves, a dobókörben szélsebesen forgó kanadai Ethan Katzberg lett a kalapácsvetés győztese, tekintélyt parancsoló, 81,25 méteres egyéni csúccsal, Nowiczki 81,02 vel lett ezüstérmes, Halász a legjobbját 80,82-vel, tíz centivel megközelítve végzett a harmadik, Fajdek pedig kereken nyolcvan méterrel a negyedik helyen.
Az elmúlt négy esztendőnek számomra az a tapasztalata, hogy miközben egymást követik a dobogós helyezéseim, az egyéni csúcsom megjavításával nehezebben boldogulok – folytatta Halász, példával is szolgálva. – Dacára annak, hogy már 2018-ban 79,50-nél tartottam, nyolcvan méter fölé csak 2022-ben jutottam, furcsa, de éppen akkor, amikor a eugene-i világbajnokságon az ötödik hellyel kellett beérnem. Úgy érzem, hogy jóval több van bennem a 80,92 méteres egyéni csúcsomnál, ezért merem már most kimondani, hogy mire készülök a jövő évi Európa-bajnokságon, majd a párizsi olimpián. Kétszer egymásután éremszerzésre, de hogy azok milyen színűek lesznek, az csak ott, a két nagy versenyen fog kiderülni – hangsúlyozta a szombathelyi Dobó SE versenyzője.
Írta a Magyar Hírlap
