Szerző: Gerő András | 2015. július 13. 22:39
Balatonfüred minden kétséget kizáróan a Balatoni sportvitorlázás fővárosa. Tradicionálisan itt szerveződik a Bajnokságok többsége, nemzetközi versenyek kedvenc helyszíne, az utánpótlásképzés meghatározó bázisa. Innen rajtol a Kékszalag, itt van a Magyar Vitorlás Szövetség telepe és ebben a városban találhatjuk a legtöbb kikötőt is.
Mégis, vagy talán ezért is problémát jelent a város víz felől történő megközelítése. Gyakorlatilag alig található szabad vendéghely, különösen igaz ez a város centrumára.
A lepusztult hajógyárat 1996-ban megvásárolta a német Sennebogen csoport, hogy a szebb napokat látott üzemet és a környék gyakorlott munkaerejét a kor igényeinek megfelelő technológiájára átállítva, működtetni tudja. Ma a vállalkozás a város legnagyobb adófizetőjeként komoly fejlesztésekben gondolkodik, szakterületén piacvezető pozícióra tör, tudtuk meg Michael Seiferling üdvözlő beszédéből. Az ipari termelés mellett, bármennyire is környezettudatos technológiákat alkalmaznak nem feledkeztek meg a tóparti üzem kikötőjéről sem. Mivel a gyártóüzem termékstruktúrája nem igényelte a kikötő üzemi felhasználását, ezért az utóbbi évtizedekben a területen egy 105 férőhelyes kikötő alakult ki, kihasználva a gyár tároló és emelő berendezésekből álló infrastruktúráját. A rendelkezésre álló terület lehetővé tette a kikötő jelentős bővítését, így a most elkészült II. ütem újabb 175 hajónak biztosít kikötőhelyet egészen 60 láb hosszméretig. A beruházás, némileg túllépve az előirányzott kereteket valamivel több mint 900 millió ft-ból valósult meg, melyhez 336 milliós uniós támogatás is járult. A kikötőt a vitorlázók hajógyári kikötőként emlegették, ezt az elnevezést most már hivatalosan is bejegyezték.
Dr. Bóka István Balatonfüred polgármestere a szokványos protokolláris üdvözlőbeszéd helyett arról beszélt, hogy nem érti, a mai világban miért csodálkoznak rá az emberek a szépen fektetett tiszta burkolatokra, a gazmentes nyírt fűre, a gondozott fákra. Nem örül, ha a rendezett külsőségeket a német tulajdonos túlzott precizitására, mint valami furcsa nemzeti sajátosságra vezetik vissza. Meggyőződése, hogy ez a fajta igényesség eltanulható, és személy szerint azért küzd, hogy az egész városban természetes legyen a környezet megbecsülése.
A szalagvágás ünnepi pillanatát követően megnyílt a Központi épületben a Hajógyár múltját bemutató kiállítás.
A nagyhajós versenysport már korábban betelepedett a kikötőbe. Sokáig itt állt a legnagyobb katamarán a Fifty-fifty, de a liberák sem nagyon találtak jobb helyet a hatalmas daru hatósugaránál.
Magyarország első MVSZ által akkreditált vitorlás iskolája a katamarán suli is itt székel, okosít minket Nagy Rozsda Attila a projekt mindenhatója. A gyerekek egy része katamaránon kezd először vitorlázni. Talán még azt is megállapíthatjuk, hogy az Optimistes múlt nem jelent előnyt, sőt a kormányhosszabbító eltérő használata miatt, talán némi hátrányt is hordoz egy Optin szocializálódott gyerkőc.
Az új kikötő a régivel együtt közel 300 hajó befogadására képes, ami azt is jelenti, hogy a városi kikötőkapacitások Nyugat felé bővülnek. Sok szempontból előnyös is lehet a változás, hiszen így a Hajógyári öbölbe kihajózók nem zavarják a menetrendi hajóforgalmat, és a gyerekek is nagyobb biztonságban vannak a partokkal körülölelt védett vízfelületen. Az MVSZ telepe is hamarosan a közelbe, a kemping területére költözik, így bizonyosan felértékelődik az öböl jelentősége. Az elsősorban turisztikai szempontból kedvelt városközpont rendszeres buszjárattal könnyen megközelíthető, de a kikötő belső szolgáltatásai szükségtelenné is teszik a bejárást.
Késő éjjel hagytuk el a kikötőt. Ritkán erre járó vendégként igencsak oda kellett figyelnem, hogy a Balaton Sound brutál fényeinek káprázatában felfedezzem a vízisípálya védőbójáit. Ha ezen a területen megnő a vitorlás hajók forgalma, akkor meg kell oldani a sípálya biztonságos védelmét is.
További képek a galériában!
