A Magyar Labdarúgó Szövetség Dénes András személyében új szakágvezetőt nevezett ki, aki a hazai női labdarúgás legfontosabb feladatairól beszélt az mlsz.hu-nak adott interjújában.
A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége 2013-ban fogadta el a női labdarúgás 77 pontos fejlesztési tervét, amelynek megvalósítása a Török Gábor vezette Női Bizottság feladatkörébe került. A fejlesztési feladatok egy része mára megvalósult, egy másik részének megvalósítását elősegítendő, nemrégiben női szakágvezetőt nevezett ki az MLSZ. A tisztséget dr. Dénes András tölti be, aki az elmúlt tizenöt évben a hazai női futball szinte minden területén dolgozott, és az utóbbi években alkalma volt tanulmányozni más országok fejlesztési gyakorlatát is. Az mlsz.hu az új munkakörről, illetve a női labdarúgásban szükséges tennivalókról kérdezte Dénes Andrást.
– Szakágvezetőként milyen feladatokkal kell megbirkóznia a következő időszakban? Melyek lesznek az első lépések a szövetség kötelékében?
– A 77 pontos fejlesztési terv elkészülte után viszonylag rövid idő alatt látványos eredményeket sikerült felmutatni a női labdarúgásban, ugyanakkor az utóbbi időszakban úgy láttuk, hogy a további előrelépés egyik gátja, hogy a fejlesztési projektekben nem dolgozott az MLSZ-ben olyan munkatárs, akihez felelősként közvetlenül tartozott volna a feladatok megvalósításának felügyelete. Török Gábor, az MLSZ Női Bizottságának elnöke kezdeményezte, hogy a szövetség alkalmazzon egy ilyen munkatársat, így jött létre a korábban már létező, de akkor még más jellegű feladatokat magában foglaló szakágvezetői titulus. Talán pontosabb lenne „a női labdarúgás projektjeinek vezetője” elnevezés, hiszen nem elsősorban szakmai kérdések tartoznak hozzám, például a válogatott csapatok és a Jet-Sol Liga klubjai legfeljebb fejlesztési kérdésekkel összefüggésben kapcsolódnak a munkámhoz, a megbízásom a szakág fejlesztésére szól. A munkába állásom óta a megvalósításra váró tervek, projektek összeállítása tölti ki az időm nagy részét. Több területen is gyökeres megújulást szeretnék elérni, a legfontosabb és az egyik legelső feladat az országos és a megyei szint közé beépíteni egy újabb szintet, vagyis megjeleníteni a regionalitást a női labdarúgásban. Ez természetesen nem csak azt jelenti, hogy holnaptól régiókat jelölünk ki, hanem feladatokat is kell csoportosítani melléjük, mint amilyen az NB III-as bajnokság megszervezése. A szakágvezetői feladatok egy része gyors eredményt hozhat, de vannak nagyobb fejlesztési projektek, amelyeket három-ötéves kifutással kell megszervezni. Egyelőre 2020-ig tervezünk, az a célunk, hogy addigra látványos eredményeket érjünk el.
– Milyen változásokat hozhat a női labdarúgásban a regionális alapon szerveződő harmadosztályú bajnokság megszervezése?
– Az új bajnoki szint, az NB III megszervezésével lényegesen több női csapat játszhatna nagypályán, illetve az alsóbb szinten lényegesen olcsóbb bajnokságokat lehetne szervezni. Jelenleg a másodosztályban is túl nagyok a költségek és az utazási távolságok, ez nagyban növeli a kiadásokat, a megyei szintű nagypályás bajnokságok megszervezése viszont jelenleg nem realitás a hazai női futballban. A másik, ehhez kapcsolódó nagy feladat a tömegesítés, ami évek óta kulcsfogalom a női futballban. Egyértelmű, hogy szükség van rá, a kérdés inkább az, hogy miként és milyen forrásokból valósulhat meg. Úgy gondolom, a tömegesítés legfontosabb színhelyei a régiók lehetnek. Az inkább a Grassroots-területhez, a szabadidős labdarúgáshoz köthető tömegesítés mellett, kiemelten fontosnak tartom egy olyan fejlesztés beindítását, amely 10+10 képzési központot hoz helyzetbe, ezeknek kínálja a minőségi képzés lehetőségét. Szóba került már, hogy a Jet-Sol Liga, a hazai elit főként fejlesztési szempontból izgat: az előrelépés zálogának a férfi labdarúgással tartott egyre szorosabb kapcsolat erősítését, a vidéki női labdarúgás fejlesztését tartom, annak érdekében, hogy az említett képzési központok, legalább az U17-es korosztályig, helyben tudjanak minőségi képzést biztosítani a lányoknak. Ne kelljen otthonról elköltözni, másik településre bejárni, messzire utazni, ha minőségi futballra vágynak a fiatalok.
– Ehhez lehet egy lépés, hogy a férfiaknál profi csapatot működtető egyesületeknek immár a női utánpótlás-bajnokságokban is kötelező csapatokat indítaniuk. Milyen eredményeket várhatunk ettől a szabályozástól?
– Az eredmények már látszanak, hiszen a most rajtoló bajnokság már a második lesz, amelyben a férfi csapatokat működtető kluboknak kötelező U15-ös leány csapatokat indítani. Az idei évtől pedig az OTP Bank Liga klubjainak már U17-es lánycsapatot is kell működtetniük, jövőre pedig csatlakoznak hozzájuk a Merkantil Bank Liga egyesületei is. Amíg leány U17-ben tavaly 14 csapat vett részt a bajnokságban, idén 26 csapattal kezdődhet meg a bajnokság, jövőre pedig várhatóan már 40 csapat lesz ebben az utánpótlás-korosztályban. Úgy számolunk, hogy akik ezekből a csapatokból kiöregszenek, nem feltétlenül hagyják abba a futballt, ez a későbbiekben jó esetben jelentős csapatszám-növekedéshez vezethet, egyben felnőtt játékosok magasabb számában is megmutatkozhat. A regionalitás bevezetése ebből a szempontból is hasznos lehet, mert a későbbiekben így kis távolságok mellett lehetne viszonylag nagy létszámú bajnokságot szervezni. Bízom benne, hogy a jól működő, budapesti nagypályás bajnokság mellett, két éven belül elindulhat újabb két-három regionális bajnokság, majd később a többi régió is bekapcsolódhat a vérkeringésbe. Egy alap háttérbázis már most is körvonalazódik, hiszen jelenleg tizennégy megyei igazgatóság ír ki női bajnokságot. Meg kell vizsgálni, miért nem akarnak a többi megyében is nagypályára váltani, és tenni azért, hogy ez megváltozhasson.
– Milyen további projektek várnak megvalósításra a közeljövőben?
– Ilyen új projekt az elitképzés és nevelés, az összes közül talán ezt tartom a leginkább szívügyemnek. Szeretnék minél több lányt helyzetbe hozni, és elérni, hogy vezetőként tudjanak dolgozni a labdarúgásban. Ehhez az első lépéseket már megtettük a Hivatásos Labdarúgók Szervezete felé, két joghallgató lánnyal elkezdtük szervezni a női labdarúgók érdekvédelmét. Ezen a fronton csak a kezdőlökés megadása lehet a feladatom, később önszervezővé kell válnia a területnek. Az egyik külföldön játszó női labdarúgóval a játékosok képviseletének, divatos szóval menedzselésének szervezését kezdtük el. Itt is igaz, hogy a szövetségnek csak a rendszer beindításában szabad szerepet vállalnia. A női labdarúgók jellemzően ingyen igazolnak külföldre, vagyis egyedül a klubok nem járnak jól, ha légiósnak állnak játékosai, a szövetség pedig nem dolgozhat a klubok ellen, nem lehet szervezője a játékosok külföldi szerződésének. Ezen a területen az „öt k” a kulcsszó: képviselet, konferenciák, képzések, kutatások és karrier. Ha ezt az öt szót meg tudjuk tölteni tartalommal, sok mindent megvalósíthatunk a női labdarúgás társadalmi szerepéből.
– Milyen területeken tudná hasznát venni a női labdarúgás az így képzett új vezetőknek?
– A FIFA és az UEFA egyaránt rengeteg energiát szán a női labdarúgás fejlesztésére, és ebben főszerepet kap az a gondolat, hogy nők vezessék a női labdarúgást, és a szakágban szerzett civil, vezetői tapasztalattal felvértezve legyenek még sikeresebbek a futballon kívüli világban – mindannyiunk hasznára. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szövetség és a szakág motorja legyen a megfelelő képzéseknek. Szeretném, ha sok olyan oktatási, képzési lehetőséget találnánk, vagy találnánk ki, amelyben jelenlegi, vagy korábbi női labdarúgók, esetleg a labdarúgást szerető nők, több tudásra tehetnek szert. Arra gondolok, hogy a klasszikus kurzusok, mint a játékvezető-képzés, edzőképzés mellett a szervezésben segítő önkéntes, a kommunikációs, vagy a menedzserképzés is induljon be a női futballban. Ezek a képzések, az ott megszerzett tudás, természetesen legalább annyira fontos maga a női labdarúgás, mint a lányok számára. A női futball jelenlegi formájában nem tud bevételt termelni, amikor fejlesztésről beszélünk, olyan feltételek megteremtéséről van szó, ami segít abban, hogy szponzorok jelenjenek meg a női szakágban. Rövidtávon hasznos, hogy az MLSZ névszponzori forrásokból pénzt tud biztosítani a klubok számára, de ez véges folyamat, és nem is lehet végcél. A célnak annak kell lennie, hogy a klubok olyan médiakapcsolatokkal, szponzori kapcsolatokkal rendelkezzenek, hogy saját maguk tudjanak bevételeket realizálni. Ebben például fontos szerepet játszhatnak majd a korszerű tudással felvértezett új vezetők, akiknek nagy szerepük lehet a női labdarúgás népszerűsítésében is.
– Jól érzékelhető, hogy a női labdarúgás társadalmi elismertsége külföldön egyre jelentősebb, itthon azonban még nem érezhetőek hasonló pozitív folyamatok. Hogyan érhető el előrelépés ezen a fronton?
– Ehhez fontos lépés, hogy a televízió képernyőjére kerülnek a bajnoki mérkőzések, valamint a válogatott Európa-bajnoki selejtezői, de nagyon sokat kell a kluboknak is dolgozniuk, hogy növelni tudják a nézőszámot, ezáltal eseménnyé váljon egy-egy női mérkőzés. Az idei bajnoki döntők ebből a szempontból irányt mutattak, mintegy ezer néző látta őket a helyszínen, ezek a mérkőzések valódi sportesemények voltak. A folyamat kedvező folytatása, hogy a legutóbbi hétvégén, a Ferencváros első hazai bajnokiját az Astra ellen, 5-600 néző látta. Nagyon fontosnak tartom, hogy a férfi labdarúgás véleményformálói megértsék, vagy legalább elfogadják, hogy a női szakág fejlesztése a férfi futball érdeke is. Ha lassan is, de haladunk ezen az úton, és aki találkozik a szakágunkkal, az megtapasztalhatja, hogy a női futball éppen azokat az ideákat testesíti meg, amiket sokan kiveszni gondolnak a sportágból, mint például a lelkesedés, az őszinteség, a játék szeretete, és emellett a játékosok technikai képzettsége is megfelelő.
