Újabb sportdiplomáciai sikert könyvelhet el a Magyar Sportlövők Szövetsége. Azok után, hogy a hazai szövetség elnöke, Nagy György bekerült az ISSF döntéshozó testületébe, az úgynevezett adminisztratív tanácsába, továbbá Győrik Csaba a világszövetség edzőbizottságába, újabb fontos szerepet kapott a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Győrik Csaba ugyanis bekerült a sportbizottságba is. De hogy pontosan mi is a feladata, jogosítványa ennek az újonnan létrehozott bizottságnak, arról is beszélgettünk a szövetségi kapitánnyal.
Mekkora sportdiplomáciai siker az, hogy magyar tagja is van a sportbizottságnak?
Nagy siker, hiszen ez az újonnan létrehozott bizottság aktívan fog részt venni azokban a folyamatokban, amelyek meghatározzák a sportág jövőjét. Úgyis mondhatom, hogy a lényegi sportszakmai kérdésekkel foglalkozunk. A bizottság egyébként 14 főből áll és az amerikai Robert Mitchell felügyeli, aki az ISSF egyik alelnöke.
De konkrétan milyen feladatokról van szó?
Azt szögezzük le, hogy amikor a sportág jövőjéről beszélünk, akkor a tokiói olimpia utáni időszakról esik szó. Ami pedig a feladatokat illeti: a versenynaptár újragondolása, beleértve a világkupa-versenyeket és a világbajnokságokat. Itt ugye nem titkolt cél például az is, hogy a jövőben ne négyévente legyen a sportlövészetben a vb. De ennél is fontosabb, hogy a döntőket (nemcsak az olimpiai számok fináléit) érthetőbbé, világosabbá kell tennünk! Az például egy jó irány volt, ahogyan korábban a sportpisztoly döntője zajlott, hogy az érmek sorsáról „párbajok” döntöttek, amikor – a finálé első szakasza után – két versenyző (az első és a második helyen álló) lőtt az aranyéremért és kettő (a harmadik és negyedik helyen álló) a bronzéremért. Ez most nem így van. Az is segíthet a sportág megértésében – ismét a sportpisztolyra hivatkozva – amikor a fináléban nem a tizedelt eredményeket adják össze, hanem meghatároznak egy konkrét számot, mondjuk a 10.3 kört, aminek elérésénél találatról beszélünk. Aki ennél kevesebbet lő, az nem ér el találatot. Ez egy laikusnak könnyebben érthető. Ugyanakkor én biztosan lejjebb vinném ezt az egységet, mondjuk kereken 10.0 körre, hogy a nézőben ne az a képzet alakuljon ki, hogy milyen „béna” ez a sportlövő, nem képes eltalálni a céltáblát. Bezzeg a biatlonosok, ők milyen jól lőnek…
Milyen feladatokra kell még gondolnunk?
Például a ruházat sportosabbá tételére, a versenyszámok lebonyolításának felülvizsgálatára, végső soron pedig arra is tehetünk javaslatot, hogy mely számok legyenek, vagy ne legyenek az olimpia műsorán. Persze a döntést nem a sportbizottság fogja meghozni, de fontos egy jó anyag letétele. Amikor a versenyszámok lebonyolításának felülvizsgálatáról beszélek, akkor olyanra kell gondolni, mint például ami a csapatversenyek megrendezésében történt az Európa-bajnokságokon az elmúlt években. Így, hogy Vlagyimir Liszin úr nemcsak az európai, de a világszövetség első embere is, könnyen lehet, hogy az Eb-ken már megszokott kiesésrendszerű csapatszámokat vezetik majd be a világbajnokságokon is. Így semmiképpen nem vádolhatnak bennünket azzal, hogy egy teljesítményt kétszer is jutalmazunk. Korábban ugyanis az volt a metódus (a legutóbbi világbajnokságon is így zajlott), hogy az egyéni versenyben résztvevő sportlövők eredményeinek összeadása adta ki a helyezéseket a csapatversenyben.
Az Ön szerepvállalásából a magyar sportlövők is tudnak profitálni?
Annyiban mindenképpen, hogy a változásoknak nemcsak elszenvedői leszünk, hanem a jelenlétemmel alakíthatjuk is azt. Mindig szem előtt fogom tartani a magyar érdekeket. Ugyanakkor úgy kell dolgoznunk, hogy fel se vetődjön, hogy ez a hatalmas tradíciókkal rendelkező sportág – a kezdetektől ott volt és van, két megszakítással – lekerüljön az olimpia műsoráról. Márpedig nagyon sok sportág helyet kér és követel magának az ötkarikás programban.
Mégis Tokió után finom hangolásokra vagy robbanásszerű változásokra számítsunk?
Az biztos, hogy a nemek közötti egyenlőség alapján a kvóták elosztása nem fog változni. Jelenleg 360 olimpiai kvótáról beszélünk, ami 180 nő és 180 férfi indulását teszi lehetővé. Ma tizenöt versenyszám szerepel az ötkarikás programban. Ebből három az úgynevezett vegyes páros szám (pisztolyban, puskában, trapban), amikor mindkét nemből egy-egy versenyző alkotja a csapatot. A vegyes számok előretörését várom Tokió után, de hogy hány versenyszám lesz például 2032-ben, az azon is múlik majd, hogy mely számokat tudjuk „eladni”. Az egész olimpia egy termék, amit értékesíteni kell a nézőknek, így aztán a sportlövészetet is annak kell, hogy tekintsük. De nem tagadom, hogy az is benne van a pakliban – mint ahogyan a riói 390-es létszám csökkent –, hogy a jövőben a kiosztandó aranyak száma is csökken.
Mely versenyszámok helye megingathatatlan?
A 10 méteres számok nagy előnye, hogy szinte bárhol a világban könnyen űzhető. Légpuskával vagy légpisztollyal lőni nem túl bonyolult, csak egy sportcsarnok kell és persze a versenypályák. Tehát viszonylag olcsón és egyszerűen űzhető. A 25 és 50 méteres számok esetében viszont lőteret kell építeni, ami már sok pénzbe kerül. Márpedig a mi világszövetségünknek is az a célja, hogy Amerikától Ázsiáig minél többen űzzék ezt a sportágat a világban. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy a 10 méteres számok veszélyben lennének, ugyanakkor abszurd, de a koronglövészet (trap, skeet) – amely talán a leglátványosabb szakága a sportágnak – akár bajba is kerülhet. Nagyon sokan lövik, ez nagy pozitívum. De például a londoni olimpián a sportlövészetre szánt költségek közel felét a korongpályák – verseny utáni – ólommentesítése tette ki. Ezt sokallják, és azt is tudjuk, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára fontos a környezetvédelem.
Az mennyire fontos, hogy a helyszínen mennyien követik nyomon az adott sportág versenyeit?
Természetesen nagyon fontos, de ez a helyi rendezőktől is függ, hogy milyen ügyesen tudják eladni a jegyeket. Emlékszem, hogy például Londonban teltház előtt zajlottak a versenyeink. Azt már szinte abnormálisnak tartottam, hogy még a férfi szabadpisztoly (lekerült időközben az olimpia műsoráról – a szerk.) edzésére is sorba álltak a nézők. Ezzel szemben Rio de Janeiróban alig volt nézője a sportágnak.
Nem irigylem Önöket, a sportbizottság tagjait. Mi lehet a megoldás?
A teniszt azért szeretik és nézik sokan, mert egyértelmű és világos és azért, mert rengetegen a világban hobbiból is űzik. Így aztán megvan a kapcsolat a nézővel. Valami hasonló utat kell nekünk is bejárnunk. Ha meglesz napi szinten a kapcsolat a sportlövészettel, vagyis több sportlövő lesz a világban, és ha világosak, egyértelműek lesznek a szabályok a döntőkben, ha izgalmat és drámát látnak a nézők a tévében, akkor a következő száz évben is ott szerepel majd a sportlövészet az ötkarikás játékok műsorán. Vagyis a sportágat eladhatóbbá kell tenni!
(Magyar Sportlövő Szövetség)
