A Magyar Vívó Szövetség munkatársai különböző egyesületeknél tesznek látogatást, s mutatják be, hogyan is zajlik most az élet a páston. Míg a versenyek váratnak magukra, az edzéseknek gőzerővel láttak neki a sportolók, hiszen az élmény nem változik: újra vívhatnak!
A Budapesti Honvéd patinás, Dózsa György úti “zsinagóga-vívótermébe” a bejutás sem olyan, mint volt. A főbejárat zárva, Dancsházy-Nagy Tamás enged be a rácsos kapun, majd egy oldalajtón jutunk be az alsó szintre. A bejáratnál cipők hevernek mindenfelé, vívóterem öltözőjéhez méltó a rendetlenség, az utcai cipők össze-vissza hevernek. Hozzá tartozik ez is az új szabályokhoz, az igazi öltözőket még egyelőre nem szabad használni, az ajtóban kell levenni a lábbeliket, és lecserélni a vívócipőre. Természetesen nem hiányzik a fertőtlenítő sem, a kéztisztítás a koronavírusnak “köszönhetően” új dimenzióba lépett az elmúlt hónapokban.
Kiskapu és kézfertőtlenítő. Csak így lehetséges a belépés.
Az alsó szinten a tőrmesterek – Marco Goncalves és Steiner Ádám – beszélgetnek, várják a tanítványokat. Ezeken a pástokon iskoláznak, a felső szinten pedig zajlik a közös edzés. Kora délután érkeztünk, a “tőridőben”. A Budapesti Honvéd az országban talán az egyetlen olyan vívóklub, melyben mindhárom fegyvernemet magas szinten űzik, kutya kötelességünknek éreztük tehát, hogy itt kezdjük a “vírus utáni körutunkat”. Persze, az effajta vállalás a szépsége mellett nehézségekkel is jár, többek között most azzal, hogy így az időbeosztást még nehezebb megoldani.
Az öltözőket még nem használhatják a vívók, a cipőcsere az előtérben történik.
A belső szabályzat – melyet a klub vezetőségével egyeztetve hozott meg Knapek Edina szakosztályvezető – alapján maximum húsz vívó lehet egyszerre a teremben, ennek megfelelően kora délutántól estig váltják egymást a csoportok. A lépcsőn felsétálva, és körülnézve megállapítható, hogy a gyönyörű épületre ráférne egy alapos ráncfelvarrás, felújítás, ám ennél most sokkal fontosabb az, hogy végre ismét vívni lehet benne… A fenti nagyteremben Kiss Tibor mester vezényli a tréninget húsz tőrözőnek, akik három korosztályból tevődnek össze. Mi pedig Dancsházy-Nagy Tamás vezetőedzővel – aki nem mellesleg a férfi párbajtőr-válogatott vezetőedzője is – beülünk az irodába egy kis beszélgetésre.
“Nagyon várták már az újranyitást a gyerekek! Talán még jobban, mint az idősebbek, a válogatottak. Természetesen mindent megpróbáltunk kitalálni, voltak edzések a zoom-on keresztül, mindenki mindenféle programot teljesített, még versenyeket is rendeztünk az interneten keresztül. Ám a valós edzéseket, a vívást semmi sem pótolhatta. Most éppen az az egyik nagy feladatunk, hogy visszafogjuk kicsit őket, két hónap szünet után nem lehet azonnal asszózással kezdeni, pedig mindenki legszívesebben azt tenné…” – kezdi Dancsházy-Nagy Tamás.
A vezetőedző elmondja, hogy a járvány idején nem kellett tagdíjat fizetni a vívóknak. Most már a nyarat tervezik, júliusra napközis sporttábort szerveznek, melyben nem feltétlenül a vívás játssza majd a főszerepet, aztán augusztusban már jöhetnek az alapozó edzőtáborok.
“Remélem, szeptemberben már a versenyekre készülhetünk… Ebben a tekintetben is a gyerekekkel nehezebb, ők már nagyon vívnának, versenyeznének. A válogatottak könnyebben felfogták, megértették, hogy most más világot élünk, igazából akkor érdemes majd komolyabb program szerveznünk, ha látjuk a nemzetközi versenynaptárt. A fiatalok viszont már nagyon várják a versenyeket.” – folytatja a vezetőedző.
Kisétálunk a terembe, melyet betölt Kiss Tibor mester öblös hangja, a tőrözők pedig fegyelmezetten és örömmel végzik azt a lábmunkát, amely más, “normális” időkben a szükséges rossz kategóriába tartozik… Sperka Jázminhoz fordulunk egy gyors kérdezz-felelekre. Marco Goncalves tanítványa három korosztályban is dobogós volt a korosztályos országos bajnokságokon, amelyeket idén őszre halasztottak az eredeti, május-júniusi időpont helyett.
“Nagyon vártam már, hogy újra edzhessünk, még jobb lenne, ha már versenyezni is lehetne. Egyelőre maradnak az internetes versenyek, a győztes pengét kap majd, nagyon szeretnék nyerni. Az igazság az, hogy az iskola nem hiányzik annyira, inkább csak a társaság. Meg egyébként is sok leckét kaptunk a digitális oktatás idején. Remélem, hamarosan már minden nap edzhetünk, szerencsére iskolákat így is kapok már a mesteremtől.” – nyilatkozza a 14 esztendős tehetség.
Kifelé menet még összefutunk Somfai Péterrel, aki versenyzőként és edzőként is képviseli a klubot, ő már a párbajtőrözőket várja a következő edzésre. Búcsúzóul még egy kézfertőtlenítés, majd a kijáratnál a kézfogás következik Dancsházy-Nagy Tamással.
Lassan azt is újra tanuljuk…
Forrás, fotó: hunfencing.hu
