Uli Hoeneß elbúcsúzott – de nem végleg!
Uli Hoeneß hivatalosan a május másodikai rendkívüli közgyűlésen köszönt le elnöki hivataláról. Az érzelmes pillanatokban érzelmes beszédet mondott. Ezeket a szavakat elolvashatjátok magyarul is.
,,…ez most egy nehéz beszéd lesz… Kedves Karl, először is köszönet a megértő szavaidért. Tényleg jól estek. Mint ahogy jól esik minden, amit a klubtól kapok. A Tagoktól, a Szurkolóktól, hónapok óta, beleértve a családomat is.
Mint mindannyian tudjátok, a legutóbbi éves közgyűlésen is elmondtam már, elkövettem egy nagy hibát. Akkor még nem gondoltam, hogy az önfeljelentésem elutasításra kerül. Ezért a bíróság döntése után nyilvánvaló volt számomra, hogy viselnem kell a következményeket. Nem rovok fel semmit a bíróságnak és az ügyészségnek. Ők a munkájukat végezték. Viszont, ami rám és az amúgy is padlóra került családomra zúdult az utóbbi 14 hónapban, már egy nappal sem tudtam, tudtuk volna tovább elviselni. Ezért világos volt számunkra, hogy a fellebbezés miatt – legyen annak várható kimenetele jó, vagy rossz – nem tudnánk ezt a drámát további 12-18 hónapon keresztül elviselni. (taps)
Sokan azt mondják, Uli Hoeneß a hibájával lerombolta az életművét. Én ezt nem így látom. (taps)
Az életművem három pillérre épült. Az első: a család. (taps) Ez a család az utóbbi 14 hónapban oly módon bizonyított…jobban nem is lehetne. Hihetetlen volt, még jobban összekovácsolódtunk. Ahogy a felismerés is az volt, hogy ez a család mennyire erős tud lenni, amiért a feleségemnek, a gyermekeimnek, a vejemnek és a menyemnek végtelenül hálás vagyok. (taps)
A második pillér: a cégem, amely mindig a családom megélhetését jelentette. Sosem a futballban keresett, vagy a spekulációk során szerzett, majd elveszített pénz jelentette a megélhetésünket, hanem a cég. Nagyon boldog vagyok, hogy az utóbbi hetekben a feleségemmel a gyerekekre irattuk a részesedésünket, így kötöttségek nélkül vonulhatok börtönbe.
A harmadik pillér pedig…ezek vagytok ti, ez az FC Bayern. Egy álom. (taps) Ha valaha meg kellett volna festenem az FC Bayernt – ami nehéz lett volna, mert sohasem tudtam festeni -, pont ilyenre festettem volna, mint amilyen most. Az FC Bayernt, mint nagy családot, az FC Bayernt, mint a lassacskán legtöbb taggal működő egyesületet, ahol a tagoknak valóban joguk van véleményt formálni, amelyre mindig rendkívül nagy hangsúlyt fektettünk, én magam is személyesen. Nem akartunk ,,diktátorok” lenni, akik a tagokat távol tarják és folyamatosan csak tények elé állítják őket. Úgy érzem, ez sikerült nekünk. Mint ahogy sikerült az Allianz Arenával egy otthont teremtenünk, csakúgy, mint a kosarasoknak az Audi Dome-mal.
Most, hogy elmegyek, nyugodt lelkiismerettel teszem. Az egyesület adósságmentes, a stadion többé-kevésbéki van fizetve, a német bajnoki cím is zsebben van. A Real Madrid elleni vereség emberi és normális. A tavalyi triplázás ellenére ismét egy nagyon-nagyon jó idényt produkáltunk és a szezon hátralevő részétől függetlenül nem szabad hagyni, hogy ezt megkérdőjelezzék. (taps)
4 éve még nem volt itt kosárlabda. A másodosztályból indultunk, mára pedig vezetjük a tabellát és a play-offhoz érve minden esélyünk meg van rá, hogy a nagy álmot, a német bajnoki címet elérjük. Gondolatban veletek vagyok, még ha fizikailag nem is tudok majd itt lenni.
Végezetül szeretnék még valamit mondani. Elindulok ezen a nehéz úton és megpróbálom tehermentesíteni magamat. Elgondolkodni magamon, az érzéseimen. Az elmúlt hónapokban valami olyasmit fedeztem fel bennem, amelyet azelőtt sosem: a gyűlöletet! Ez nem jó…a gyűlölet rossz tanácsadó és rossz vezető. Remélem, hogy az elkövetkezendő hónapokban ezt a szót újra ki tudom majd törölni a fejemből. Ezért fogok fáradozni. (taps)
Az utóbbi időben olyan emberek ítélkeztekfelettem és a családom felett – köztük a legtöbb újságíró is – akik még életükben nem láttak engem. Öt könyvet írtak rólam olyan emberek, akikkel még egy szót sem beszéltem. Legalább utánam néztek volna a google-ban, mert akik a könyveket írták, azok se csináltak mást!Ez nem arról szólt, hogy információt szerezzenek, hanem arról, hogy minél többet kaszáljanak! – és ez visszataszító. (taps)
Levelek ezrei érkeztek hozzám, amelyek teljes kontrasztban állnak a tudósításokkal. Teljes az ellentmondás az utca emberei, a szurkolók, az egyesületi tagok és a rólam írt tudósítások között. Hirtelen egy seggfej lettem, egy disznó. Egy olyan ember, aki kihúzza az emberek zsebéből a pénzt és aki átveri őket. Nem akarom tisztábbra mosni magam, mint amilyen vagyok. Elkövettem egy hatalmas hibát. Az egész spekulációból 3 millió euro veszteséggel kerültem ki és most 30-35 millió euro kamatot fogok kifizetni az Adóhatóságnak. Meg fogom tenni és mindenért vállalom a felelősséget. És ezután, ha visszatértem, nem fogok nyugdíjba menni! Még nem! (taps)
Valamit világosan el kell mondanom. Abszolút nem aggódom ezért a klubért (…) S nagyon remélem, hogy visszatértemkor, amikor vége lesz ennek a rémálomnak, újra viszontlátjuk egymást, egészségben. Nagyon köszönöm!”
