A 2016-os riói olimpia előtt váratlanul, és mint kiderült, jogtalanul kitették az olimpiai csapatból, aminek hatására éveken keresztül vívódott, magában kereste a hibát, depressziós lett. A legmélyebbre akkor került, amikor elhalasztották a tokiói játékokat. Most igyekszik előre tekinteni, nincs már benne a meg nem szűnő fájdalom. Interjú az olimpiára készülő Burián Katával.
Burián Katalin (fotó: 24.hu/Farkas Norbert)
Miután március végén 100 és 200 méter hátúszásban is megnyerte az országos bajnokságot, ezt posztolta: „Anya, apa, és Vermes Albán! OLIMPIKON LESZEK! Ezt már nem vehetik el tőlem. Hivatalosan is kijutottam a tokiói olimpiára 100, és 200 méter háton! Ezzel egy új élet kezdődött számomra”. Mennyiben új ez az élet?
Könnyebb lettem, végre jobban alszom, nincsen már bennem az a meg nem szűnő fájdalom. Bevallom, ötéves, komoly depressziós időszak van mögöttem – legalábbis remélem, hogy túl vagyok a nehezén. Kulcsfontosságú volt a gyógyulásomhoz, hogy végre elértem azt, amiért olyan régóta dolgozom.
Mitől lett depressziós?
Sokat gondolkoztam azon, hogy beszéljek-e erről a nyilvánosság előtt. Végül a jelenlegi elnök, Wladár Sándor bátorítása miatt úgy döntöttem, először, és egyben utoljára megteszem, mert úgy gondolom, ezzel talán másnak is segíthetek. A depresszióm oka eléggé összetett. Egyrészt sok-sok éven keresztül halmozódtak a problémáim.
Másrészt erős túlzás lenne azt állítani, könnyedén feldolgoztam, hogy 2016-ban kitettek az olimpiai csapatból, illetve az azóta eltelt időszakot.
Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke bátorította Katát (fotó: jochapress)
Nagyon mély, maradandó sebeket, komplexusokat okozott. Azóta hatalmas és folytonos harcban álltam magammal, hogy megemésszem, alig több mint 21 éves koromban nemes egyszerűséggel elvették azt, amiért egy életen át dolgoztam, amit kiérdemeltem, a legnagyobb álmomat, az olimpiai részvétel jogát.
Miért nem úszott azon a versenyen, amelyen vetélytársa tök szabálytalan körülmények között elért szintidejével letolta a ranglista második helyéről, és ezzel kipottyantotta az olimpiára utazók közül?
Alig egy hónappal korábban, 2016 májusában még az én vállamat veregették, hiszen negyedik helyen végeztem 200 háton a londoni Európa-bajnokságon. 2:10.17-et úsztam, és ezzel a sima A szintes időeredményemmel álltam a második, olimpiát érő helyen Hosszú Katinka mögött. Nem mellesleg, ezt is úgy értem el, hogy miközben a csapattársaimat és a vetélytársaimat a Magyar Úszó Szövetség edzőtáborokkal támogatta, engem nem. Előfordult, hogy az akkori edzőm elment táborba a többiekkel, én meg egyedül, edző nélkül készültem hetekig. Az akkori szövetségi kapitány, Hargitay András arról tájékoztatott, hogy nekem nem kell indulnom a Budapest Openen. „Menj nyugodtan edzőtáborba, neked már csak az olimpiára kell készülnöd, mert ha a Budapest Openre készülsz, az olimpiára már lehetetlen csúcsformát kialakítani” – mondta.
Mit érzett, amikor ehhez képest azzal szembesült, hogy csúnyán, ráadásul nem tiszta eszközökkel kigolyózták?
Nem akartam elhinni, hogy ilyen sportszerűtlen, etikátlan módon döntenek egy emberi életről. Senkit nem érdekelt, mi lesz velem utána. Ezzel nemcsak engem, de a sportot, a sport alapvető értékeit is meggyalázták.
Összetörtem. Próbáltam küzdeni az igazamért. Mindezek tetejébe az akkori kecskeméti edzőm sem állt ki mellettem úgy, ahogy azt elképzeltem, elvárható lenne ilyen helyzetben. Mindenki ellenem fordult, vagy csak hallgatva beállt a sorba. Az elnökségi ülés előtt Gyárfás már lerendezte mindenkivel, mire kell szavazni. Egyedül Cseh Laci tette fel a kezét az olimpiai indulókat véglegesítő elnökségi ülésen, mondván, ezt nem lehet megtenni egy olyan versenyzővel, aki előtte az Európa-bajnokságon negyedik helyet szerzett. De Laci szava sem segített.
Egyedül cseh Lázló állt ki mellette (fotó: jochapress)
Kapott valaha valamilyen magyarázatot arra, ki és miért engedélyezte, hogy György Réka szabálytalan körülmények között úszott eredményét a MÚSZ akkori vezetése hitelesítse, és elfogadtassa a FINA-val is?
Gyárfás Tamás – akkoriban a MÚSZ elnöke, és FINA elnökségi tag is volt –, intézte el, hogy a FINA elfogadja. Fel is hívtam az eset után, és azt mondta, szó szerint: ,,Katalin, ha ön mellett döntenénk, akkor a másik öt, sikeres csúcskísérletet úszó versenyzőt sem vihetik ki Rióba. Fogadja el, hogy önt beáldozva öttel több úszó mehet az olimpiára, mert ez a magyar úszósport érdeke.” Az egészben az az érdekes, hogy valamennyi csúcskísérletet úszó versenyzőnek a csúcskísérletes ideje mellett nem a valódi dátum szerepelt a ranglistán, hanem az a dátum, amikor a Budapest Openen a rendes futam volt. Magyarul valótlan adatokat közvetítettek a FINA-nak. Felvetődik a kérdés, ha valóban lehet csúcskísérletben kvalifikálni, akkor miért kellett megváltoztatni a dátumokat, és beállítani úgy, mintha rendes futamban úszták volna őket? Ezekről fényképes dokumentumok is készültek, sőt bárki utána nézhetett az interneten. Réka úszása több szempontból is szabálytalan volt, mivel ő nyulat is használt iramfelvezetésnek, és ezt a FINA szabályzat egyértelműen tiltja. Az akkori szövetségi kapitány, Hargitay András azzal érvelt, ott a versenyen helyben lehetett volna kizárni, de ezt nem tették meg. Nem tudjuk miért.
Gyárfás Tamás akkori magyarázata egyszerűen elfogadhatatlan
Hogyan próbálta túltenni magát a történteken, megemészteni a megemészthetlent?
Az uszodába menekültem, és úsztam, edzettem tovább keményen. Meg akartam mutatni, hogy hibáztak, mert sokkal jobb vagyok.
Ez azóta be is bizonyosodott, hiszen György Rékáról azóta sem hallottunk, ellenben ön 2018-ban már Eb-bronzérmes, 2019-ben világbajnoki hetedik lett 200 háton.
Mindenki azt mondja, ez erősített meg, de ez nem ennyire egyszerű. Ettől még éveken át nem voltam jól lelkileg. Tudat alatt azt éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem vallottam be magamnak. Hosszú ideig tagadtam, hogy problémám lenne. Pedig nem csak 2016-ban, de még a számomra sikerrel záródó világversenyeken, majd a 2020-as bejelentés után – hogy elhalasztják az olimpiát – is depresszióba estem. Jöttek az egyre jobb eredmények, de nem múlt a fájdalom. Nem értettem, miért nem tűnik el belőlem még azt követően sem a mérhetetlen szomorúság és boldogtalanság, amikor végre elértem a célomat, világversenyen érmet nyertem a hazámnak. A felismerést nehezítette, hogy az egyéni sportolók, különösen az úszók, hajlamosak beletemetkezni a monoton munkába, és a kedélyingadozás gyakran a fáradtságnak köszönhető. Én is felvettem a szemellenzőt, nem gondolkoztam, teljesen az úszásba temetkeztem és mellette minden mást, mindenki mást kizártam az életemből. Alapból ennyi edzés mellett az embernek hétköznap esélye sincs elmenni máshová. De egy idő után már hétvégén sem találkoztam a barátnőimmel, hiába hívtak, nem vettem fel nekik a telefont, nem válaszoltam az üzeneteikre. „Fáradt voltam” velük beszélgetni. Mindenkit ellöktem magamtól. Amikor lefeküdtem, az utolsó gondolatom az úszás volt, amikor felkeltem, az első ismét. Sok barátomat és a kapcsolatomat is elvesztettem. Csak az úszás maradt, és ez nem egészséges.
(24.hu/sport/Kálnoki Kis Attila)
