2022 után másodszor fordul elő, hogy mindkét 4×100-as gyorsváltónknak sikerült kiharcolnia a döntőt: a hölgyek 8., az urak 7. helyen kvalifikálták magukat az esti fináléba. Egyéni számokban ugyanakkor nem sikerült a továbbjutás.
A 400 gyors után Rasovszky Kristóf érezhetően nem volt boldog: elszokott attól, hogy egyéniben semmi sem sikerül neki – sem kint úgymond, nyíltvízen, sem bent, a medencében. Az év első fele maga volt a szárnyalás, ami az áprilisi országos bajnokságon kezdődött, amikor épp 400 gyorson sikerült megdöntenie Kis Gergő 2011 óta fennálló országos csúcsát – és már akkor jelezte, ez azért is fontos, hogy legyen esélye a világbajnokságon a döntőbe kerülni.
Nos, a 3:45.3-mal most is behajózott volna, még plusz fél másodperc is belefért volna, ám látszott, leginkább küszködik a 2-es pályán, s végül 3:48-as idővel kötött ki a 21. helyen.
„Meg kell néznünk az edzőmmel, mi az, ami nem működött most, mert egyértelmű, hogy ezen a világbajnokságon semmi sem megy úgy, ahogy azt az edzések alapján vártuk volna – elemzett Kristóf. – Az sem kizárt, hogy mivel formában voltam az országos bajnokságon, aztán májusban a nyíltvízi Eb-n, most, harmadszorra már nem sikerült olyan szintre jutnom, hogy kihozzam magamból a maximumot, de ezt végig kell beszélnünk.”
Sárkány Zalánnak jobban ment, ám neki ez elsősorban afféle felhozó úszás volt az 1500 előtt, edzője, Szokolai László jó előre mondta, Zalán az utolsó két napon dobhat nagyot. Ugyanakkor rövidpályás világbajnokunk újfent megtette, amit már Párizsban is: ott a három leghosszabb távon nem tudott továbbjutni, viszont rendre megjavította egyéni legjobbját, és ez a sorozat folytatódott itt is: 3:46.82-vel zárt, igaz, ez még egy másodpercre és öt helyezésnyire volt a finálétól.
„Kár, mert ebből este lehetett volna 3:44 is, de nem baj, most még három nap edzés, aztán könnyítés, és jöhet az ezeröt” – mondta vidáman Zalán.
Annál bosszúsabb volt Szabó Szebasztián, aki egyetlen századdal maradt le a középdöntőről. Egyértelműen magát hibáztatta azért, hogy a rajtnál beragadt – más kérdés, hogy a 10. futamban legalább ennyi szárad az indítóbíró lelkén, ugyanis többet várt a szokásosnál, főképp pedig annál, mint a korábbi futamokban. A sprintereknél a jó ütemben megadott rajtjel élet-halál kérdés, nem véletlenül mondta Szebi, hogy a monitoron direkt figyelték a többiekkel, hogy az előző két alkalommal teljesen jó ritmusban követte egymást a „take your marks” és a rajtjel, ehhez képest náluk kihagyott. Szebi szavait alátámasztandó elég ránézni a 10. futam jegyzőkönyvére: üvölt, hogy több rutinos úszó is beragadt a rajtnál, így a kanadai Kharun, az amerikai Andrews és az egyiptomi Sameh is 0.70 fölötti reakcióidővel indult, holott a sprintereknél a 0.60-65-ös tartományban szokás kilőni, és Szebi híres arról, hogy rendre a legjobban pattan el a rajtkőről. Most a felsoroltak közül ő húzta a legrövidebbet s lett 17.
„Kivárt, ez tény, de akkor is az én hibám, hiszen volt, aki nem ragadt be, például mellettem, jobban kellett volna figyelnem. Sajnálom, mert maga az úszás rendben volt szerintem, de így most ez már a harmadik világbajnokság zsinórban, ahol valami nem stimmel nálam. Azért ötven gyorson igyekszem javítani.”
Fábián Bettinek igazából csupán afféle örömúszás volt a 400 gyors – 20. lett –, mint mondta, azért az őt kínzó problémák az elmúlt hétben is elkísérték, de azért le akarta úszni a négyszázat, mert az utóbbi időben kevesebb medencés viadalon vett részt. „Vissza kell szereznem a rutint, mert azért jó itt is úszni – most viszont örülök, hogy számomra befejeződött ez a világbajnokság, mert az van bennem, hogy innentől jöhet a gyógyulás. Amiért jöttem, az megvan, érmeket viszek haza, azaz összességében mondhatom, jól sikerült ez a vébé.”
A reggeli méta zárásaként a gyorsváltók voltak műsoron: a hölgyeknél különösen Senánszky Petra és Ábrahám Minna vágta ki a rezet, mindketten 53-as százakat repesztettek, így sikerült megcsípni a finálét a 8. helyen – Pádár Niki pedig az 55.12-es kezdés kapcsán azért megjegyezte: „Ebben több van… Sokkal több…”, azaz ha ő is tud gyorsulni, és Ugrai Panna is le tud még venni picit a sajátjából, akár előbb is végezhetünk.
A fiúknál két brutális százzal indult a kvartett, Németh Nándor 47.87-tel kezdett, amire Kós Hubert – 0.20-as váltással – rápakolt egy 47.71-et, ezzel megvolt az alaphang, de aztán Mészáros Dánielnek és Jászó Ádámnak is pörögnie kellett; a végén Ádám alakított nagyot, óriási második ötvennel hozta vissza a váltót a saját futamban, és végül a hetedik helyen mentünk be.
Mondjuk úgy, nem egy szájból hangzott el, hogy a 2022-es Milák Kristóffal különösen a mostani mezőnyben simán ott lenne a dobogón a csapat, elvégre még Szabó Szebasztiánt is be tudnánk cserélni, miután nem ússza az 50 pillangót este…
Az álmodozás helyett azonban marad az ébredés: szinte biztos, hogy Kós Hubert este már nem áll fel a rajtkőre, miután ez az ideje is mutatja, most megvan a sebessége ahhoz, hogy a holnap esedékes 100 háton is komoly nyomot hagyjon. „Ha éremért úsznánk, ha meglenne a reális esély, nem is lenne kérdés – így viszont…” – mondta ennek kapcsán az olimpiai bajnok.
A legfontosabb pozitívum Németh Nándi remeklése: reggel még sohasem úszott ennyire gyorsan a váltóban, nem véletlenül hangzott el tőle a kulcsmondat: „Az edzőtáborban a betegségek miatt kicsit elment az önbizalmam. Most viszont visszajött.”
A Úszó vb: döntőig száguldottak a 4×100-as váltók bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
