Kós Hubert a 100 hát után 200 vegyesen is simán bekerült a döntőbe, ám ezután már jobban vigyázott: visszafogta magát, az ötödik idő épp megfelelt neki – más kérdés, hogy Leon Marchand földöntúli világrekordja aztán őt is sokkolta picit. Bár nem jobban, mint az, ahogy Németh Nándor egy elődöntőben elért második hellyel maradt le a 100 gyors döntőjéről.
A masszázságyak környékén csak a hitetlenkedés ment. Leon Marchand őrületes, 1:52.69-es világrekordja 200 vegyesen azért mindenkit letaglózott. Tavaly, a párizsi játékokon már közel járt Ryan Lochte 2011 óta érintetlen, 1:54.00-es, szupermasszív csúcsához, ám akkor még hat századdal elmaradt tőle. Igaz, annak a kettővegyesnek a brutális programja második felében ment neki, túl jónéhány kőkemény úszáson. Most elengedett minden más számot a francia zseni, s csupán ma mutatkozott be Szingapúrban. Igaz, kicsit látszott rajta, hogy ő sem hiszi el, milyen űridőt repesztett.
„Ezért be kéne börtönözni” – közölte röhögve Kós Hubert egyik régebbi egyetemi csapattársa (egy ausztrál srác, még az arizonai időszakból), miközben olimpiai bajnokunk épp a gyúrópadon lazult. „Én még mindig nem hiszem el” – közölte Hubi, aki egyébként ötödik idővel, a táv második felén jócskán kiengedve zsilipelt a fináléba.
Hogy Marchand képes ilyen produkcióra, az nem meglepő – hogy most úszta, az viszont igen. Elvégre a telet Ausztráliában töltötte, ahol elvben a gyorsúszása fejlesztésén volt a hangsúly, a gyakorlatban inkább nyaralt. Texasba sérülten tért vissza (állítólag a vízben szerezte, de nem a medencében, hanem a szörfdeszkán), ami miatt még heteket hagyott ki, mielőtt igazán beleállt a munkába. Bob Bowman idővel jelezte, nagyon nem megy úgy a franciának, ahogy kellene… Az is igaz viszont, hogy aztán az amerikai maestro összekapta, avagy nála senki sem lazsálhat a végtelenségig. Most pedig kiderült, hogy Leonnak, a profinak elegendő volt ennyi fizikai felkészítés, mentálisan pedig tökéletesen regenerálódott a Párizst megelőző, pusztító edzéstömeg után.
„Mit keresek én itt vegyesen? Söprök vissza kétszáz hátra edzeni, mert átjön oda, aztán abban is megver” – morgott Kós picit korábban, amiből azért kihallható volt, hogy egészen ma estig játszott a gondolattal: ő bizony megfogja Leon cimboráját, hiszen látta, mennyit edzett, pontosabban, mennyit nem.
Persze, Hubi attól az, aki, hogy a levezető úszás alatt kimossa a fejéből az összes negatív gondolatot, azaz utána már azt a haditervet kezdték szövögetni Nagy Péterrel, miként ér oda a dobogóra a kettes pályáról, kire kell figyelnie – a csomagnak pedig az is kiemelten fontos része, hogy mindeközben még véletlenül se érje baleset a kétszáz hát reggeli előfutamában, majd a reménybeli középdöntőben, ami egy órával a kettővegyes után esedékes.
Még annyit azért mosolyogva megjegyzett, hogy „szerintem legközelebb én is elmegyek hat hónapra Ausztráliába…”, majd gyorsan hozzátette: „de az biztos, hogy a világbajnokság után nem nyolc napot fogok csak pihenni, mint Párizst követően. Azért már én is kezdem néha azt érezni, hogy fejben mennek el a dolgok… Igaza volt Leonnak, hogy ennyit töltődött, már látom, hogy nekem is ez kell most.”
Addig azonban még egy utolsó nagy nekidurálódás következik – elvégre a következő negyvennyolc órában dől el, eléri-e mindazt Kós Hubert, amiért mindössze nyolc nap szünet után visszatért Amerikába, hogy tavaly augusztustól mostanáig megállás és megalkuvás nélkül hajtson.
A pechsorozat folytatódott
Azért az igazán jó éremesélyt kínáló számok ezután esedékesek, ám Szingapúrt aligha fogjuk szívmelengető élményként visszaidézni a világbajnokságok sorában. Ami Németh Nándorral történt 100 gyorson – az tényleg minden képzeletet felül-… illetve alulmúlt.
Nándi ugyebár élete formájába lendült 2024-re, és irdatlan munkával a királyszám világelitjébe emelkedve vb-bronzot, majd Eb-ezüstöt szerzett, hogy aztán Párizsban centikkel maradjon le a dobogóról (0.01-re volt a bronz, 0.02-re az ezüst…). Ezek után ráfért a kikapcsolódás – az újraindulás nyilván nem ígérkezett könnyűnek, és az azóta eltelt hónapokban is rendszeresen megtalálták a betegségek, sérülések, ám végül is egy jó 80 százalékos szintre felhozta magát erre a vb-re. A váltóban remekelt, a délelőtti előfutamokból pedig biztosan jutott tovább – bár már akkor elejtette: David Popovici-csal a last call-ban megállapították, soha nem volt ennyire sűrű a száz gyors mezőnye. Ami előrevetítette, hogy Németh-nek nagy bravúrra lesz szüksége ahhoz, hogy odaérjen a fináléba.
Az első elődöntőben úszott… És jött, azokkal a hatalmas csápjaival, és a kettes pályáról odaért a második helyre. Kós Hubert – még a saját elődöntője előtt – üvöltve öklözött, „Ott jön a kicsi!… Megcsinálta!” És tényleg, 47.72, a falnál lenyúlta a kínaiak olimpiai bajnok világrekorderét, Pant, úgy festett, folytatódik Nándi szenzációs sorozata, hogy 2018 óta minden egyes vb-n, Eb-n és olimpián ott van a 100 gyors döntőjében (ezt rajta kívül senki nem mondhatja el magáról).
Aztán elstartolt a második elődöntő… És nagyon megindultak… Nem hittünk a szemünknek; már az is valószínűtlennek hatott, hogy Popovici és Jack Alexy 46-tal kezdődő időt jönnek… De hogy még a hetedik is jobbat lovagolt a hullámokon Nándinál, az demoralizált mindenkit a magyar táborban. Merthogy ezzel a mi villámemberünk a kilencedik helyre szorult.
„Most mit mondjak? Folytatódik az olimpiai pechsorozat… Ott kezdődik, hogy Alexyvel holtversenyben voltunk tizedikek reggel, sorsoltak, én kerültem az első futamba, ő a másodikba… Ami valahogy sokkal gyorsabb lett… Majd túlteszem magam ezen is valahogy. Van rutinom már ebben…”
A lelátóról érkező nyíltvízi különítmény próbálta vigasztalni… Például sebtiben összeraktak neki egy ütős mixed gyorsváltót péntekre: „Minna és Sena tolja az 53-akat, ti nyomtok 47-et Hubival, bármi lehet” – matekozott Betlehem Dávid (Ábrahám Minnára, Senánszky Petrára és Kós Hubertre utalva), így igyekezvén némi optimizmust plántálni régi cimborájába, mégiscsak együtt cseperedtek fel a Jövő bajnokai program tehetségeiként egy évtizeddel ezelőtt.
Nándi kicsit ingatta a fejét, sóhajtott kettőt, fogta a táskáját, majd szótlanul elindult kifelé.
A mi szívünk pedig Párizs után ismét megszakadt picit.
Már Urlando is az 1:51-es klub tagja 200 pillén
Fogalmazzunk úgy, az elmúlt húsz évben nemigen akadt olyan világverseny, amelyen ne vártuk volna fokozott érdeklődéssel a férfi 200 pillangó döntőjét. Nagyon sokáig Cseh László miatt, aztán jött Biczó Bence, Kenderesi Tamás, 2018-tól pedig rárobbant a világra Milák Kristóf. A 2022-ig tartó hegemóniája során egészen brutális fölényben volt riválisaival szemben, míg nála az 1:53-on belül idők szórása napi rutinnak tűnt egy idő után, addig a többiek közül ezt a határt évente egy-két alkalommal tudta valaki átlépni, miközben olimpiai bajnokunk három éve, a budapesti vb-n másodszor is kozmikus világrekordot ért el (1:50.34).
Aztán feltűnt a színen Leon Marchand, és előbb a távollétében nyert 1:52.43-mal a fukuokai vb-n, 2023-ban – tavaly pedig Párizsban, immár előtte, betörve oda, ahol Milákot megelőzve csak Michael Phelps járt (de az amerikai is csak szuperdresszben), 1:51.21-gyel. Kristóf kihozott magától egy 1:51.75-öt, amivel minden korábbi döntőt testhosszal nyert volna.
Az ideig pedig úgy tíz centivel. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy alighanem Milák által inspirálódva egy sor fiatal kiválóság kezd egyre komolyabb időeredményekkel parádézni ezen a távon. Luca Urlandót már 2019-ben Milák leendő nagy vetélytársának hitték sokan, ám az amerikai srác a következő években rettenetes megpróbáltatásokon ment át, egy edzésen elszenvedett vállficam következményei éveken át gátolták a kiteljesedését (egy indianapolisi Világkupán a vízimentők húzták ki verseny közben a medencéből, amikor újfent szétment az ízület). Hanem erre az évre minden összeállt, és Urlando már az előfutamot, majd az elődöntőt is 1:52-es időkkel nyerte, hogy aztán a fináléban Phelps, Milák és Marchand után negyedikként még egy ajtóval beljebb lépjen, és 1:51.87-tel nyerje meg az aranyérmet. Figyelemreméltó, hogy a lengyel Chmielewski-ikrek ügyesebbike, szintén Krzysztof, immár eljutott 1:52.64-ig, amivel ezüstérmes lett – ugyanakkor a bronz 1:54.17-tel vihető volt, ami olyan idő, ami Márton Richárd számára sem tűnhet elérhetetlennek…
Persze, a világrekordot úszó Milák Kristóf még úgy két és fél métert vert volna az amerikaira – ám őt most csak a virtuális vonal képviselte, semmi más.
A Úszó vb: egy este, amikor csak ráztuk a fejünket bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
