Három számban öten voltak érdekeltek az úszóviadal harmadik napjának délelőttjén, ketten vívták ki a továbbjutást: 200 gyorson Ábrahám Minna 12., 200 pillangón Márton Richárd 11. helyen kvalifikált a középdöntőbe.
Ábrahám Minna combos futamba került, hatan is 1:57-es idővel értek a falhoz – a jó hír, hogy Minna is közéjük tartozott. „Százötvennél megijedtem, mert arra vettem a levegőt, és láttam, hányan vagyunk együtt, aztán picit bevillant, hogy nem leszek bent… Aztán megnyugodtam, hogy ennyivel azért nem lehet kiesni… Örülök, hogy ez megvan, este még egy kicsit okosabban és még egy kicsit erősebben kell úszni, és akkor meglehet a döntő.”
Pádár Nikolett viszont, bár biztatóan kezdett, végül nem tudott odaérni a tizenhat közé – 34 századra került a vonaltól s lett 19. „Ebből nem tudtam volna többet kihozni, beleraktam mindent.”
Kétszáz pillangón Márton Richárd – aki egyedüliként meghagyta a bajszát a manilai „nem borotválkozók” közül – amolyan biztonsági úszással biztosította a helyét a középdöntőben. „Még van ebben, az első százat nem toltam annyira, inkább a végét akartam, szerintem olyan másfél másodperccel kell jobb a döntőhöz. Az is kérdés, hogy a többiek miként pihenik ki magukat, mert azért 1:52-ket dobálni reggel az elég combos, és erre most van kevesebb mint tizenkét órájuk… Mindegy, ő dolguk, én beleteszem, ami van, még van bennem, meglátjuk, mire lesz elég.”
Nyolcszázon normál esetben izgalommal kellett volna nézni Betlehem Dávidot és Rasovszky Kristófot 800 gyorson, ám olimpiai bajnokunknál az eddigiek alapján sejthető volt, hogy ez nem lesz több búcsú-úszásnál. Utóbb már Betlehem Dávid is elmondta: adott körülmények között ezt a távot csakis arra használták, hogy eddzen az 1500-ra.
„Sosem volt ennyire széthúzva a program, másfél hete lett vége a nyíltvíznek, régen leúsztuk a váltót és már másnap indult az úszás – magyarázta Dávid. – Ebben nincs tapasztalatunk, hogy ennyi ideig formában maradjunk. Eredetileg én nem csak azért jöttem, hogy döntőbe kerüljek ezerötszázon, most azt kell mondanom, már ez az elsődleges cél. Ezt a nyolcszázat arra használtuk, hogy meglegyen az iram, ami oda kell – nagyjából ugyanígy 7:50-re kell elkezdenem, ha be akarok kerülni. Ez most nem volt több edzésnél, nem is borotváltam le magam, aztán meglátom, bírom-e szombatig. Iszonyú nehéz a nyíltvízre időzített csúcsformát még két héten át tartani.”
Rasovszky Kristóf nagyjából ugyanazt mondta, mint a 400 után: „Le kell vonni a tanulságokat, az egyik például lehet az, hogy elképzelhető: huszonnyolc évesen már nem lehet egy évben háromszor csúcsformába kerülni. Én úsztam egy országos csúcsot az országos bajnokságon, csináltam egy olyan Európa-bajnokságot, ami még nem volt – itt viszont nem sikerült úgy, ahogy terveztük. Nyilván végig fogjuk beszélni, mi ment félre, mit kell másként csinálni, mert az ember úgy van vele, hogy ha egy verseny rosszul sikerül, akkor az ne egy világbajnokság legyen, inkább mondjuk egy ob.”
A bajnok persze perspektívába is helyezte a történteket: „Azért ez egy olimpia utáni év, sokan, akiknek jól ment Párizsban, most kevésbé remekelnek, mások, akiknek tavaly nem jött ki a lépés, eléggé felszívták magukat. Szerintem ők is úgy vannak vele, mint én: ha választani lehet, akkor inkább az olimpián érek el jó eredményeket. Illetve van még Kós Hubi, akinek ment tavaly és megy most is, ő nyilván valamit nagyon jól csinál. Viszont összességében nem lehetek elégedetlen ezzel az évvel: áprilisban megdöntöttem azt a rekordot, amit már nagyon régóta akartam, nagyon jól sikerült az Európa-bajnokság – ez a világbajnokság most nem jött össze, de azért történt annyi jó az idén is, amire lehet építeni jövőre. Los Angeles-ig egyébként van még három év.”
A Úszó vb: két továbbjutó 200-on bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
