Kós Hubert kihozta a maximumot az elmúlt 48 órából: a csütörtöki, 200 vegyesen nyert bronz után péntek este 200 háton ismét világbajnok lett – mindkét távon megjavította az egyéni legjobbát, háton ezzel az Európa-csúcsot is megdöntötte. Tényleg igazi aranyember.
Gombásat hoztak. Mindig tonhalas volt, most azonban a szendvicses cég helyi lerakatánál – csak azért se írjuk le a nevét a történtek után – összekevertek valamit, és az eddig minden nap bevált tonhal helyett gombát pakoltak a bagettbe.
„Megettem, mert éhes voltam… – mondta utóbb Kós Hubert. – De már a melegítésnél éreztem, hogy ez nem lesz jó, mert persze nem emésztettem meg rendesen. És azt is tudtam, hogy a döntő után ez ki fog jönni, csak az a kérdés, sikerül megúszni azt, hogy élő adásban dobjam ki a taccsot, mint eddig mindig, vagy egy félreeső zugban.”
Végül a RAI lett a „nyertes”… 2022-ben és 2023-ban még az M4 stábjának „jutott” a Kós-féle maximális hajtás eredménye, most Tóth Bálinték megúszták…
„Amikor a riporterhölgy elkezdte olaszra fordítani a válaszom, na akkor azt mondtam, hogy én ezt már nem tartom bent tovább…” – ecsetelte a maga nyers őszinteségével a világbajnok a verseny utáni kalandjait.
Mondjuk a tonhal vs gomba sztori önmagában még nem generált volna hasonlót. Az 1:53.19 alatt leúszott kétszáz hát annál inkább.
Ez ugyanis egészen brutális úszás volt olimpiai bajnokunktól. Hogy benne van egy ekkora eredmény – csaknem egy teljes másodperccel jobb élete eddigi legjobbjánál (1:54.14, még az első, 2023-as fukuokai vb-arany alkalmával), korántsem mellesleg Európa-csúcs –, azt már előző nap sejteni lehetett. Ezelőtt ugyanis csupán kétszer sikerült 1:54-es időt jönnie, a már említett vb-n, aztán az olimpián – meg most, a csütörtöki elődöntőben. Ez már nagyon komoly jel volt a formája kapcsán, hiszen a szintén elképesztő egyéni csúccsal megnyert 200 vegyes-bronz után egy órával 1:54-et úszni – nos, az elképesztő teljesítmény. Ezzel volt harmadik abban a mezőnyben, ahol egyedül ő állt rajthoz másodszor aznap este.
Már csupán az volt a kérdés, mennyi marad még a fináléra – az előző két nagy viadalon úgy állt oda, hogy egy vagy két százas gyorsváltó és a száz hát két-három futama volt az izmaiban; az idén még három kétszáz vegyes is, ráadásul a harmadik pusztítóan gyorsra sikeredett.
Ennek tükrében kell értékelni mindazt, amit a 200 hát aranycsatájában nyújtott. Az már féltávnál látszott, hogy az első helyért folytatott harc párviadalra szűkül közte és a százat nyerő Pieter Coetze között (ahhoz képest, hogy a dél-afrikai épphogy bekerült a délelőtti előfutamokból, 16. helyen…). Korántsem mellesleg, száznál bőven Ryan Lochte irgalmatlan, 2009 óta érintetlen szuperdresszes világrekordjának részideje „alatt” fordultak – aztán Hubi a harmadik ötven felénél ellépett riválisától, és még 150-nél is a virtuális csúcsvonalon belül tempózott. Egyértelműnek tűnt, hogy ezt nyeri, ám az utolsó huszonötön érezhetően kezdett savasodni; ahol korábban elsöpört mindenkit, ott most a dél-afrikai kezdett rámászni, ám a tankban maradt utolsó adag üzemanyaggal – azokkal a vércseppekkel, amelyekben még tombolt úgy a tejsav – azért megőrzött 17 századot az előnyéből (150-nél még 0.50 volt a különbség), igaz, ehhez kellett egy tökéletes falra érkezés.
„Ha még egy tempót teszel, akkor ő nyer – szerintem ennél jobban ezt nem lehet csinálni” – közölte Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke, úgy is, mint a szám kiemelt szakértője (egykori olimpiai bajnoka).
„Ez már a második vébéarany, lassan jössz utánam” – nevetett Gyurta Dániel, aki három egymást követő vb-n győzött, és szintén megszorongatta Hubi kezét, miután a magyar különítmény az eredményhirdetésre várakozók különtermében üdvözölte a bajnokot.
Amúgy a díjátadás kapcsán hasonló csata zajlott, mint a medencében – Wladár Sándor, úgy is, mint a világszövetség elnökségének tagja, jó előre bejelentkezett ennek a számnak az eredményhirdetésére (naná), ám most közölték, hogy inkább valami másnál számítanának rá, mert a görögök NOB-tagja, Szpirosz Kapralosz úr, aki az Európai Olimpiai Bizottság elnöke is, szintén erre az eseményre „gurított”. Úgy gondolta, majd megint lesz hellén érmes, mint az olimpián. Ezzel speciel lesre futott, merthogy Aposztolosz Sziszkosz szerényen az ötödik helyre ért be; Wladár Sándor ugyanakkor közölte, őt nem érdekli, ki áll feljebb a sportdiplomáciai ranglétrán, ő tuti kiballag, és átadja az aranyat Kós Hubertnek, a többi annyira nem izgatja. Végül kompromisszum született – kivételesen ketten vonultak ki a medáliákat kiosztani (mert amúgy újabban egyfősre redukálták ezt): Hubinak, mint Fukuokában és Párizsban is, ismét Wladár doktor kanyarította a nyakába az aranyat.
Amivel folytatódott egyébként az ifjú géniusz győzelmi sorozata: a 2022-es Eb-n indult, azóta minden nagy viadalon a dobogó tetején állt, ahol indult, így a 2023-as fukuokai vb-n, a 2024-es belgrádi Eb-n, a párizsi olimpián, a budapesti rövidpályás vb-n – és most itt is. Akárcsak legutóbb, a Duna Arénában, immár sikerült Európa-csúcsot javítania, nagypályás vb-n is kétszer állhatott dobogóra – avagy miközben futószalagon szállítja az aranyérmeket, a szakmai fejlődése nem is lehetne látványosabb.
Persze, nem csupán a természetes alázata tartja a földön, de az edzője, Bob Bowman is. Aki ennél azért többet várt tőle ma. Menőbb részidőt százon, 1:53-on belül a végén.
„It was good, but it can be better” – írta neki megengedően a mester, azaz „Jó volt, de lehet még jobb.”
Nyilván ez visz előre. Mégis, látva mindazt, amit Kós Hubert nyújtott az elmúlt 48 órában, hadd idézzem inkább minden idők egyik legjobb amerikai reklámszlógenét, ami azért szintén illik a világbajnokra.
„The best is getting better.”
„A legjobb még jobb lesz.”
Molnár Dóra döntős, Szabó Szebi felfelé indult
Amikor 2022 nyarán, a nagy hirtelen összerakott budapesti világbajnokságon, Molnár Dóra 16 esztendősen betempózott a 200 hát döntőjébe, hirtelen megemelkedtek a szemöldökök – jóllehet akkoriban már lehetett sejteni, hogy ő lesz egyike azoknak, akik a következő években úgymond „vihetik” a női szakágat. Pláne, hogy azon a nyáron az Európa-bajnokságon egészen bronzéremig haladt a felnőttek között, előtte-utána pedig tarolt a junior Eb-n, majd vb-n.
Más kérdés, hogy azért tizenévesen nem olyan egyszerű a világelitbe betörni és ott maradni – 2023-ban megint a korosztályos viadalokon remekelt, ugyanakkor a „nagyok” között nem annyira, hogy aztán a 2024-es dohai vb-n ismét finálét ússzon; más kérdés, hogy a februári esemény, mondjuk úgy, nem vonultatta fel a szám összes klasszisát. Az olimpiára viszont kijutott, ott pedig a középdöntőig tudott zsilipelni, azonban Párizsban még túl erős volt a tempó, ráadásul mint oly sokan, ő sem tudott az egyéni legjobbja közelébe jutni – maradt a 12. hely.
Ugyanakkor a 4×200-as gyorsváltóval egyre komolyabb eredményeket értek el, ami azért Dórinak is sokat jelentett – így amikor csütörtökön egy 4. hellyel zártak Ábrahám Minnáékkal, Dóri közölte: „Most aztán lehet robbantani háton is.”
És ő robbantott – rögtön az előfutamban. De akkorát, hogy még maga is elpityeredett – hiszen, mint mondta, „három éve üldözöm a 2:09-en belüli időt, és most végre sikerült.” Még edzője, Horváth Tamás is kikerekedett szemmel nézte, hogy Dóri 2:08.53-nál állítja meg az órát; így azért érkezett némi nyomás is estére, hiszen az előfutamban ennél csak a világrekorder Kaylee McKeown tudott jobbat, azaz Dóri a négyes pályán úszhatott az első középdöntőben.
Ott viszont így bekerült két nagyágyú, a kínai Peng és a fehérorosz Skurdaj közé, akik gyorsan meg is rántották az első százat, Molnár pedig sokáig eléggé hátul tempózott, a végére viszont bejött negyediknek, igaz, 2:09.09-ig jutott. Hozzátehetnénk, hogy csak, de azért adjuk át Dórinak a szót: „Sajnálom, hogy nem sikerült legalább annyit jönnöm, mint reggel, viszont ez mégiscsak életem harmadik legjobb eredménye így is. Nem volt könnyű az elején, hiszen nagyon elmentek, ezt fel kell dolgozni lelkileg, mert sosem jó korán ekkora hátrányba kerülni. Valahogy sikerült, és magamra tudtam koncentrálni a vége felé.”
Ez kellett, mert így meglett a finálé – végre Kós Hubert mellett más is döntőzik egyéni számban, ráadásul a hölgyeknek egy éve, a párizsi játékokon ez egyszer sem jött össze, ezért öröm, hogy sikerült megszakítani a rossz sorozatot. Dóra pedig szombaton, a surranópályán, immár a nyomás alól kiszabadulva akár kisebb meglepetést is okozhat.
Másik középdöntősünk, Szabó Szebasztián ugyan nem jutott tovább – 0.07-re volt a küszöbtől, 50 gyorson ez nem sok, bár nem is kevés – ennek ellenére valahára optimistán értékelt a délelőtti 21.83 és az esti 21.84 után: „Tavaly egyszer sem tudtam huszonkettő alatt úszni, ez az idén harmadszor is sikerült, és nem is voltam annyira messze a döntőtől. Most érzem végre azt, hogy nem csak lefelé vezethet az út, hanem el lehet indulni felfelé is – és ennek meglesz az eredménye.”
Egyébként pedig hadd utaljunk vissza az 50 pillangó indítóbírós malőrjére – most, hogy jó ritmusban kapták a startjelet, Szabó üzembiztosan repült a vízbe délelőtt 0.61-es, délután 0.59-es reakcióidővel, mint általában (0.75 volt, amikor hibázott a starter a második napon). Ám Szebi hangulata épp azt sugallja: ezt most szépen maga mögött hagyja, és csakis előre tekint.
Hiszen ez már nem a fény az alagút végén – épp most ért ki onnan.
A Úszó vb: Kós Hubert arany, Európa-csúccsal bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
