Kapkodással senki nem illethet, hiszen az április 9-én a Nemzeti Sportban megjelent Détári-interjú megválaszolására lassan két hete készülgetek. No nem azért vártam eddig, mert nem tudtam volna pontosan az olvasás perceiben, hogy ezekre a szavakra mi a helyes válasz. Inkább csak érlelődtek a dolgok.
Détári Lajos
Idézet az interjúból: „S ha már beszélünk, mondok még valamit, hogy ismét legyen miért szidni Détári Lajost. Ha már nyilatkozom, csináljunk valami „balhét” is.”
Hát ez már önmagában is majdnem fantasztikus. Tovább olvasva Détárit, felháborodásáról kapunk bizonyságot. Az egykori bombázó azért hangos, mert nehezményezi: miért éppen azzal foglalkozik mindenki, hogy hány százalékkal csökkentsék a labdarúgók fizetését! Később pedig „Nehogy már a focisták keresete legyen ismét a fő téma” – mondja Lajos úr. S jön egy igazság is tőle, mely szerint „egyetlen labdarúgó főnöke mellett sem állt senki gépfegyverrel, amikor szerződést kínáltak a játékosoknak. Ki az, aki visszautasítaná a helyükben a jó ajánlatot?”
Itt meg is állhatunk, innen már én mondom a magamét. Ebben az egyben nagy vonalakban igaza van Détárinak. Ám gyorsan rákérdezek: milyen pénzekből „kínálgatják” a mi aranylábú labdazsonglőrjeinket a főnökeik az NB I-es játékosok esetében átlagosan havi 3,3 millió forinttal? Ezek a “csodagyerekek” állandóan arra hivatkoznak, hogy bezzeg Nyugaton mekkora pénzek vannak. Meg hogy ez szórakoztatóipar. Hogy hogyan szórakozunk a mutatványaikon, az egy más kérdés. Az viszont tény, hogy az unos-untalan felemlegetett nagy profi klubok profi módon, üzleti alapon működnek. A Bayern München, a Real Madrid vagy a Manchester City minden évben pozitív mérleggel képes zárni. Ott csak a sálak eladásából több pénzt szednek be, mint a „legprofibb” magyar klub egész éves bevétele.
Maradjunk a jelenlegi legjobbnál, a Ferencvárosnál. Nem vagyok napra kész, de nem sokat tévedek, amikor 7-8 ezerre teszem a hazai bajnoki meccseik átlagos nézőszámát. Mikor fogja eltartani a Fradi focicsapata önmagát? Ha pedig negatív a szaldó, akkor honnan jönnek a plusz milliárdok? A Détári által is lebecsült átlag magyar milliók adójából. Nem tévedés, a társadalom egésze részvényes abban, hogy a Fradi, a Fehérvár vagy bármely, más klub játékosai átlagban „felemelik” a 3,3 milliót, amit Détári oly hevesen véd. És persze felbecsüli az adakozókat a csillagos égig, akik a mi adóforintjainkat osztogatják…
Inkább arról szólnék, ami az FTC-ben történt, ahol nagy megelégedéssel nyugtázták, hogy a „fiúk” kegyesen belementek a 20 százalékos bércsökkentésbe. Erre azt mondom: ha már ennyit pazarol rájuk az ország (hiszen néhány év alatt a többszörösére emelkedtek ezek a pénzek, miközben a produkció az nagyjából egy helyben lépdel), akkor legalább most mutatták volna meg, hogy milyen segítőkészek! Szerintem nem húsz, hanem minimum ötven, de inkább nyolcvan százalékot kellett volna elvenni tőlük, mert azt sem szolgálják meg. Nem azért mert most éppen karantén van, hanem amikor nincs, akkor sem. Ha a 3,3 milliós átlagot nyolcvan százalékkal csökkentenék, a maradék 665 ezer forinttal még mindig túl lennének fizetve, hiszen a magyarországi átlagbér kétszeresét kapnák. És ezekért a sokszorosan kisebb jövedelmekért a munkavállalók nagy többségének bizony igen keményen meg kell dolgozniuk.
Persze ilyen gondolatok, ilyen komoly részigazságok Détáriig még véletlenül sem jutnak el. Ő természetesen védi az aranylábú utódait, akik között egyetlen, valóban komoly labdarúgó sincsen. Ezek a fiatalemberek könyvből tanulták a focit, a játékukban a konstruktivitásnak még a nyomait is csak véletlen pillanatokban lehet felfedezni.
Détári természetesen jó messziről látja (?), hogyan is él és dolgozik a magyarok jelentős többsége, akik jogosan „zümmögnek” a labdarúgók érdemi teljesítmény nélkül felvett havi fizetései miatt. Neki az a határozott véleménye, (bár most éppen nem ezeket a szavakat mondja), hogy ne kotorásszanak a labdarúgók zsebében, mert ők védett emberek, másként veszik a levegőt, rájuk más szabályok vonatkoznak. Akinek pedig ez nem tetszik, az „irgumburgum” gyorsan fogja be a száját és örüljön, hogy adakozhat a csodás magyar focisták béralapjába és támogassa a további béremeléseket.
Ennyit a Détári-féle értékrendről.
(jochapress / Jocha Károly)
