Az olimpiai negyedik helyezett versenyző az MTI-nek a kerékpárbolttal egybekötött kávézójában, a Grintában a Jumbo-Vismánál töltött időszak összegzéseként kijelentette: profibb lett, sok tudással gazdagodott az edzéselmélettel, a táplálkozással és a versenytaktikákkal kapcsolatban is.
„Itt megtanultam, hogy tudok az élen tekerni, tudom, mi fog történni egy versenyen, illetve hogy miként versenyeznek a győztes csapatok. Felnőttem, nem feltétlenül csak kerékpárosként, hanem emberként. Megtapasztaltam, hogy a profizmusnak ára van, hogy mennyi lemondással jár, mint ahogy azt is, hogy milyen egy győztes együttes tagjának lenni” – fejtette ki a 27 éves kerékpáros, aki 2023-ban a Vuelta a Espana összetettjében diadalmaskodó Sepp Kuss egyik segítője volt.
„Megtapasztaltam, milyen az, amikor nem azt csinálom, amit szeretnék, hanem azt, amiről hiszem, hogy majd működni fog. A végén pedig azt is, hogy végérvényesen mégiscsak az számít, amit én szeretnék, ez pedig ennek a kettőnek az ötvözete” – emelte ki.
Arról, hogy maradt-e benne hiányérzet az elmúlt három évben nyújtott teljesítménye kapcsán, azt felelte: noha lehet, hogy más csapatnál még jobban ki tudta volna hozni magából a maximumot, így is sok olyan eredményt elért, amire a Visma számított. „Nehéz belőni, hogy most itt arra gondolunk, hogy Attila nyer évi öt versenyt, vagy arra, hogy lesz belőle egy jó segítő.
Én azért inkább a kettő közé teszem magam. Ha nagy versenyt nem is nyertem, de a Strade Bianchén elért ötödik pozíció vagy a negyedik hely az olimpián, vagy az, hogy ezer UCI-pont felett tudtam hozni egy évben, nagyon tisztességes eredmény” – vélekedett. Valter megjegyezte, hat éve stabilan tagja a világelitet jelentő World Tour mezőnyének, s tudja, hogy itt teker jövőre és azt követően is.
Hozzátette, fontos, hogy legyen benne hiányérzet, ha küzdött valamiért és azt nem sikerült elérnie, mert a kerékpározás az élete, és ezt „nem is veszem félvállról”. „Ugyanakkor amennyire egy nagy eredmény nem változtatott meg, azt szeretném, hogy egy rossz eredmény vagy akár egy rossz év se változtasson meg” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy a 2025-ös szezonról sem gondolja azt, hogy rosszul sikerült, viszont kiemelkedően sem teljesített, így átlagosnak tartja ezt az évét.
Mint mondta, egészséges hiányérzet van benne, amely motiválja, és változatlanul tudja, mit szeretne. „Biciklizni szeretnék, nyerni és jól menni, s azt a tüzet visszakapni, ami 2018-ban megvolt. A Bahrainnél szerintem ez más lesz, sokkal több lehetőségem lesz ezt a tüzet csiholni és meggyújtani” – vélekedett.
Valter 2020-ban megnyerte a kékestetői királyetapot és az összetettet is a Tour de Hongrie-n, azóta viszont nem szerepelt a magyar körversenyen. Elárulta, szeretne visszatérni, ezt új csapatánál is tudják, beszéltek már róla. Bár majdnem százszázalékosan beleszólhat a versenynaptára kialakításába, azt nem tartja biztosnak, hogy már 2026-ban újra tekerni tud a magyar körversenyen.
„Abban viszont biztos vagyok, hogy a következő három évben, amit a Bahrainnel töltök, fogok indulni a Tour de Hongrie-n. Lehet, hogy már 2026-ban, de lehet, hogy csak később, ugyanakkor már nagyon szeretnék visszajönni” – mondta, kiemelve, hogy az a nap, amikor a Kékestetőn diadalmaskodott, az egyik legjobb versenyélménye a mai napig. „Ha arra gondolok, milyen volt ott áthaladni a célvonalon, többet ad, mint egy óriási versenyen ott lenni a legjobb tízben, vagy dobogóra állni.
Össze tudom hasonlítani azt az érzést a Stradén elért ötödik hellyel, és az a nap jobb volt, amikor megnyertem a Tour de Hongrie-t” – emlékezett vissza. Összegzésként célként tűzte ki, hogy megtalálja az ideális egyensúlyt az elvárások profi teljesítése és aközött, hogy mi teszi őt boldoggá. „Fontos, hogy ezt a tüzet, ezt a boldogságot is tápláljuk és hogy élvezzük azt, amit csinálunk” – mondta Valter Attila.
Írta a Magyar Hírlap
