A szombati időmérés és verseny megnyerése után, megfordult a rajtrács vasárnapra, így a 8. helyről indultunk. Kellemes, 23-24 fokos levegő, 35 fokos aszfalt, tökéletes versenykörülmények. A cél egyértelműen az volt, hogy óvatosan kezdünk, vigyázunk az autóra, majd ahogy lehet, lépkedünk előre.
A futam eleje másként alakult, nagy volt a kavarodás, és nemhogy előre, hátrafelé léptünk, az első kört a 9. helyen fejeztük be. Aztán elkezdődtek az előzgetések, már a hatodik hely is megvolt, mikor a Safety Car a pályára hajtott. Nem örültünk, hisz így kevesebb idő maradt a további helyek megszerzésére. Kicsit több, mint 8 perc volt még hátra, mikor a mezőnyt újra elengedték.
Sikerült kicsit felpörgetni az eseményeket, és a futam 11. körében, négy perccel a futam vége előtt átvettük a vezetést. Nagy előnyt nem lehetett kiépíteni, mert a hátsó, több mint ezer méteres egyenesben a szélárnyékból nem lehetett kiszakadni. Az utolsó két kör már a védekezésé volt, de sikerült az első helyet megtartani, és elsőként célba érni. Mögöttünk hatalmas baleset alakult ki, és megszakították a már kockás zászlóval leintett versenyt. Így ha nem is az utolsó kör, hanem az utolsó előtti lett a hivatalos végeredmény, de ez számunkra már nem változtatott semmit.
Összességében elmondható, hogy az autóval hamar összeszoktunk, és megmutattuk, hogy amiben van kormány, és van négy kereke, azzal elboldogulunk.
Most hétvégén újra verseny, ezúttal már itthon, a Pannoniaring-en.
