Aligha én vagyok az egyetlen, aki az úgynevezett kiscsapatok közül Szerbiától várja a legtöbbet az idei vb-n. A legjobbak közé Ghána, Németország és Ausztrália testén keresztül vezet az út, az átlós csoportból pedig már Anglia kacsintgat feléjük. A szerb esélyekről Tőke Jánossal, a vajdasági Magyar Szó sportrovatának vezetőjével beszélgettem.
– Sötét lónak is nevezhetném Szerbiát, mert míg egyesek tőlük várják az idei vb nagy durranását, addig mások szerint a csoportból való továbbjutásuk is erősen kétséges. Reálisan hová helyezhetjük őket a vb 32-es mezőnyében?
– Oda, ahol a jelenlegi világranglistán is vannak, vagyis nagyjából a 12. és 18. hely közé.
– Ezek szerint a csoportból való továbbjutás teljesen jogos elvárásnak tekinthető.
– Igen, az lenne, azonban aki ismeri a szerb mentalitást, az tudja, hogy óriási jelentősége lesz az első mérkőzésnek. Ha ők ott nyernek, akkor biztos, hogy továbbmennek. Ellenben ha becsúszik egy nem várt vereség, akkor ugyanúgy, mint az előző, 2006-os vb-n, előjöhetnek a belső ellentétek, a feszültség, az elégedetlenkedés, s ha nem is lesz olyan katasztrofális a szereplésük, mint Németországban, a továbbjutásról bizony lemaradhatnak.
– A nevek alapján nekem úgy tűnik, ez a mostani az elmúlt évek legerősebb szerb válogatottja.
– Ez így van, de nemcsak a nevek, hanem a szövetségi kapitány személye miatt is. Antic sokkal nagyobb és elismertebb név a szakmában, mint mondjuk Miroslav Djukic vagy Ilija Petkovic. A játékosok nagyon bíznak az edzőben, aki kinevezésekor bejelentette, nem tűr semmiféle beleszólást a csapatösszeállításba, ő dönt és a felelősség is teljes mértékben az övé.
– A gyengébb felkészülési eredmények miatt sem érte a munkáját kritika?
– Kissé talán meglepő, de egyetlen egyszer sem támadta őt a szerb sajtó. Töretlen a bizalom iránta, főleg úgy, hogy az utolsó mérkőzésen 4:3-ra nyertek a szintén vb-résztvevő Kamerun ellen.
– Pedig kívülállóként nehéz elhinni, hogy az Új-Zéland elleni vereség nem verte ki a biztosítékot.
– Egy kicsit talán igen, de ott azzal lehetett magyarázkodni, hogy az volt első felkészülési meccs, erős edzések és hosszú idény után vannak a játékosok. A lengyelek ellen (0:0) meg a vizes talajú pályára lehetett fogni mindent. A szerbek mesterei a magyarázkodásnak: hol a szél, hol a pálya, hol a bíró a hibás. S minden századik meccsen: ők.
– Mit sikerült levonni a felkészülési meccsekből?
– Az utolsó mérkőzésen nem játszott Nemanja Vidic, és nélküle, valamint a sérült Ivica Dragutinovic nélkül nagyon sebezhető a szerb védelem. Ugyanez volt a helyzet négy éve, szintén ez a két játékos sérült meg (Szerbia-Hollandia 0:1, Szerbia-Argentína 0:6, Szerbia-Elefántcsontpart 2:3).
– Érdekes, hogy ezt mondja. Ivanovic, Subotic, Kolarov, Lukovic egyaránt európai klasszis ezen a poszton.
– Igen, de csapatként eddig nem úgy működtek, ahogyan kellett volna. Egy Eto’o nélküli Kameruntól három gólt kapni hazai közönség előtt – kicsit sok.
– Visszatérve a szerb csoportra: ki lehet jelenteni, hogy Németország az egyértelmű favorit?
– Igen, ezt a szerb játékosok is így gondolják, azonban a szláv focinak fekszik a német erőlabdarúgás: 1998-ban az akkori Jugoszlávia 2:0-ra vezetett Németország ellen (2:2 lett a vége), majd a negyeddöntőben a horvátok 3:0-val búcsúztatták őket.
– Itt van még Ghána és Ausztrália. Nekik lehetnek továbbjutási esélyeik?
– Azt, hogy Ghána és Ausztrália esélytelen lenne a továbbjutásra, szerintem nagy felelőtlenség lenne kijelenteni, hiszen a ghánaiakat is szerb edző irányítja, aki nagyon jól ismeri a honfitársait, az ausztráloknak pedig rutinos csapatuk van, amely könnyen képes meglepetést okozni.
– Tudjuk jól, hogy a szerb csapat gerincét nemzetközi sztárok alkotják, mégis, van a keretben olyan futballista, aki a vb-n robbanhat be igazán a köztudatba?
– Az újvidéki Vojvodina játékosáról, Dragan Mrdjáról nem sokan tudnak. Ő a szerbiai Szuperliga elmúlt idényében kiválóan játszott, a Szerb Kupa elődöntőjében két gólt lőtt a Partizan ellen. Ha Antic bizalmat szavaz neki, úgy gondolom, meg fogja hálálni.
– Szerbiában helyén kezelik ezt a válogatottat, vagy elragadja az embereket a hév és máris nyolcba jutást, esetleg érmet várnak a csapattól?
– Az utóbbi a jellemző a szerbekre: amint jöttek a jobb eredmények, a selejtezőben a franciák megelőzése, sokan már éremesélyesnek nevezték a szerb válogatottat. A játékosok és a szövetségi kapitány azonban helyén kezelik a dolgokat, mindenkit óva intenek a nagy álmoktól, s azt hangoztatják, hogy az első meccs a legfontosabb, s utána is egyesével kell haladni, nem szabad a rúd elé menni. De az elvárások nagyok, a közvélemény bízik abban, hogy a nyolc közé bejut a csapat, ott pedig már bármi megtörténhet.
– Hallani csapaton belüli konfliktusokról?
– Nem, ennyire még egyetlen egy szerb fociválogatott se volt egységes, ez pedig Antic műve. S ehhez talán az is hozzájárul, hogy az együttes most már nem Jugoszlávia, Szerbia-Montenegró, hanem Szerbia néven fut ki a pályára.
– Akkor most számszerűsítsünk. Milyen eredményekkel zárja Szerbia a D-csoportot?
– Nem szoktam jósolni, de most kivételt teszek: Szerbia-Ghána 1:0, Szerbia-Németország 1:2, Szerbia-Ausztrália 2:0.
– Ha jól tippel, Anglia lehet az ellenfél a nyolcaddöntőben.
– Igen. Azt kell mondjam, ellenük is lehet esély, mivel ha megnézzük az elmúlt éveket, a szerb csapatok rendre jó eredményeket értek el szigetországi együttesek ellen.
