Farkas József többször is elmeséli a juniorválogatott tagjainak, milyen érzés világbajnoki döntőben szorítóba lépni. Reméli, egy hónap múlva Szentpéterváron ezt többen is átélhetik. A fiúk nem ijednek meg senkitől, és nagy a felelősségérzetük. Biztatóak az előjelek
Nagy-Pál Tamás • Már csak szűk egy hónap van hátra a szentpétervári junior világbajnokságig, javában zajlik a válogatott felkészülése. Farkas József vezetőedző kilenc kerettaggal Podgoricába utazott, nemzetközi tornára, ahonnan szép eredményekkel sikerült hazatérni. „Olyanokat vittünk el, akikről azt gondoltuk, hogy nagyobb nemzetközi tapasztalatra lenne szükségük. Hosszú buszút után érkeztünk meg. De hozniuk kellett a fiúknak a súlyukat, mert másnap ringbe léptek, remek kis stressztréning is volt.”
Mátyás Krisztián és Lakatos Máté teljesítményén ez meg is látszott, nyerhető meccset veszített el az első fordulóban. Oláh Richárd viszont nagy csatában győzött, másnap pedig tovább javult – valószínűleg az idő múlása az előbbi két fiúra is jó hatással lett volna. „Végül heten jutottak döntőbe, és négyen meg is nyerték. A kaposvári Kovács Marcell a legtechnikásabbnak, míg a kecskeméti László Szilárd a legharcosabbnak járó díjat is hazahozta. A kilenc ország közül egyértelműen mi szerepeltünk a legjobban.”
Azóta pedig folytatódik a felkészülés Újpesten (jövő héten vonul Tatára a csapat), amit rövid ünneplés szakított meg egyik este. „Őszintén szólva általában elfelejtem a születésnapomat, ezért most beírtam magamnak az edzéstervbe. Persze így készültek a kollégák, és még a gyerekek is felköszöntöttek. De közben több srácnak volt mostanában név- vagy születésnapja, őket is megünnepeltük. Bulit csaptunk vacsora után – persze a fiatalok csak gyerekpezsgővel.”
Egyébként pedig zajlik a kőkemény munka, illetve most már valamivel visszafogottabb. „Már abban az állapotban vannak, hogy pihentetni is kell őket, nem kaphatnak akkora terhelést, mint pár hete. Ha lelkileg megfelelően ráhangolódnak a vébére, akkor olyan eredményt érnek el, hogy büszkék leszünk rájuk. Úgy érzem, a magyar mezőnyben ez a legerősebb korcsoport. Rengeteg az ügyes srác, és ebben a korban még nevelhetők is.”
Annak is köszönhető, hogy a szakember szerint mentálisan remek állapotban vannak. „Nagy a felelősségérzetük nemcsak maguk, hanem egymás iránt is. Hisznek a csapattársaikban. Nincs olyan fiú, aki azt mondaná: nehogy orosszal kerüljek szembe! Nem áldozatszerepre készülnek, nekimennek bárkinek. Ez köszönhető a bizalomnak is, amit a klubedzőktől kapnak, mi pedig elvégezzük az utolsó simításokat.”
Minden súlycsoportban kettős nevezést adott le a stáb. Van, ahol már most tudják, ki lesz az induló. „A nyitott súlyokban folyamatosan figyeljük az edzésteljesítményt és az elszántságot. Meglátjuk, hogy ki lesz jobb állapotban a vébé közeledtével.”
Farkas sztorizik is az összetartás alatt: többször is elmeséli a fiataloknak, milyen érzés világbajnoki döntőben a szorítóba lépni, hiszen Herczeg Norberttel átélhette edzőként négy évvel ezelőtt. „Páratlan. Minden erőmmel azon leszek, hogy megtapasztalhassák. Nem titkolom előttük: bárkivel előfordulhat, hogy eljut a fináléba. Összességében én szeretnék minimum egy aranycsatát, de bízom abban, hogy többen is odaérhetnek. Most úgy érzem, nagyon csalódottan térnék haza, ha csak két-három bronzérmet szereznénk. Pedig vébén az is mekkora szó…”
A juniorvébét Szentpéterváron szeptember 4-12. között rendezik.
