Több százan vettek búcsút az olimpiai vízilabdázó dr. Szívós Istvántól kedden délután a Farkasréti temetőben. Az olimpiai család nevében Kulcsár Krisztián elnök méltatta Montreál bajnokcsapatának tagját. A sportvezető kiemelte: a Szivós család tagjai a vízilabdázók magyar és egyetemes közösségének háromnegyed évszázada meghatározó részei.
Fotó: Szalma Péter / MOB
A négyszeres olimpikon, világ- és Európa-bajnok pólós, később edző, majd sportvezető, a Ferencvárosi TC elnöke, a KSI Vízilabda Szakosztályának vezetője, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja életének 72. esztendejében, 2019. november 10-én hunyt el Budapesten.
A szertertáson Traub Pál személyesen megélt korábbi élményekkel búcsúzott a család nevében. Kubatov Gábor, a Ferencvárosi TC elnöke úgy emlékezett: „szálfa termet, hajlott hát, mégis egyenes árnyék” – ez jellemezte Szivós Istvánt. Emlékeztetett, hogy a center 14 évsen már a Fradi felnőtt csapatában, majd 18 esztendősen a válogatottban játszott. A zöld-fehérek első embere arról is beszélt, hogy Szivós István egy új korszakban, a rendszerváltás után vezette sikerre egyesületét, legyen az a labdarúgók BL-szereplése, a jégkorongozók, vagy kosárlabdázók bajnoki szereplése. „Edzőként, spoetvezetőként is sok fiatalnak nyitott ajtót a sikerhez” – mondta.
A Magyar Vízilabda Szövetség alelnökeként dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó azt mondta, Szivós István az egész életét a sportágnak szentelte, és mindent elért, amit egy játékos elérhetett. Sportvezetőként is elismert szakember volt, kiváló ember, aki mindíg fáradhatatlanul küzdött és kiállt a döntései mellett.
Dr. Merkely Béla, a Szemmelweis Egyetem rektora, kardiológus tanszékvezető munkatársként, barátként emlékezett. Elmondta, hogy ő maga még ifjúsági játékos volt a KSI-ben, amikor a montreáli sikerért szurkolt a televízió előtt. „Szivós István 1968-ban került be az egyetemre, ’74-ben lett fogorvos, aki később a hazai gyermekfogászat egyik meghatározó megújítója, később oktatónak is kiváló volt. Az egyetem alapításánk 250. évfordulóján még ősszel találkoztunk vele.”
A szintén olimpiai bajnok Székely Bulcsú személyes élményeivel a KSI nevében méltatta az egykori klubelnököt, szakosztályvezetőt, bajnokot. „Kiváltságos dolog volt mellette lenni” – fogalmazott.
Cservenyák Tibor a ’76-os montreáli győztes csapattársak nevében azt mondta: „ő volt maga a csapat, egy teljes intézmény, nélküle elképzelhetetlen lett volna a hetvenes évek vízilabdázó aranycsapata. Léc – mert, hogy ez volt a beceneve – király volt a királyok közt, aki a vízben szolgált. A nemzetközi szövetség még szabályt is változtatott miatta.”
Szivós István a Ferencváros, majd orvosegyetemistaként az OSC játékosa volt. Utóbbiban együtt játszott dr. Bodnár Andrással, akivel a közelmúltban együtt ünnepelték a klub első bajnoki győzelmének 50. évfordulóját. A szintén olimpiai bajnok egykori csapattárs arról is megemlékezett, hogy 1958-ban a Vasas-Eger mérkőzésen búcsúzott a versenysporttól id. Szivós István, aki kétszer is olimpiai bajnok lett. Markovits Kálmán korábbi szövetségi kapitány 1966-ban válogatta be a keretbe Szivóst. „1968-tól volt az OSC játékosa, mi akkortól együtt készültünk, egy évtizeden keresztül, ’78-ig játszottunk együtt.”
