Még önmaga is elgondolkodott rajta, hogy egy Viharsarokból induló kisfiú, hogyan is állhatott fel az olimpiai dobogóra, és bár állítja, minden véletlenszerűen alakult az életében úgy ahogy, ahhoz kétség sem fér, mindent megtett a siker érdekében. Hetvenöt éves Csermely József olimpiai ezüstérmes evezősünk, őt köszöntjük.
Csermely József 1945. január 3-án született Kunhegyesen, szülei szerettették meg vele a sportot kiskorában. Békés községben nőtt fel, nagymamája nevelte. A jó képességű kisfiúra felfigyeltek tanárai, akik úgy gondolták, jó lenne továbbtaníttatni. Így került fel Budapestre édesanyjához, és lett a csepeli Gépipari Technikum tanulója. 1961 tavaszán egyik barátjának invitálásra megy le evezni, és egészen 1975-ig ki sem száll a hajóból. Nevelőedzője Martini István.
Másodéves ifista, amikor már behívják a felnőtt válogatottba is. Bár, már a ’64-es tokiói olimpián is ott lehetett volna a négyes tagjaként, a politika – mint akkoriban oly sokszor – itt is közbeszólt, így csak a hajójuk érkezett meg a japán fővárosba, annak dacára, hogy a játékokat megelőző Eb-n az ő kvartettjük nyújtotta a jobb teljesítményt. A mexikói olimpiát megelőző évben ezüstérmet nyertek a Vichy-ben rendezett kontinensviadalon, így gyakorlatilag el is dőlt az olimpiai indulásuk sorsa. Kissé hektikus felkészülés után, 1968-ban a honi evezősport legnagyobb ötkarikás sikerét aratták ezüstérmükkel, ahol akár nyerhettek is volna. Csermely József így emlékezett vissza egy interjúban a diadalra: „Fiatalok voltunk és zöldfülűek, s ez az alaphelyzet sok mindent meghatározott. Egyébként már az 1964-es, tokiói olimpiára is kijuthattunk volna, de a legfelső sportvezetés nem szavazott nekünk bizalmat. 1966-ban utazhattunk először Nyugatra; a svájci út olyasmi volt számunkra, mintha ma valakit fellőnének a Holdra. Több nemzetközi tapasztalattal több esélyünk lehetett volna az olimpiai aranyéremre, ami azért egészen másként befolyásolta volna a későbbi életünket.”
Még önmaga is elgondolkodott rajta, hogy egy Viharsarokból induló kisfiú, hogyan is állhatott fel az olimpiai dobogóra, és bár állítja, minden véletlenszerűen alakult az életében úgy ahogy, ahhoz kétség sem fér, mindent megtett a siker érdekében. Hetvenöt éves Csermely József olimpiai ezüstérmes evezősünk, őt köszöntjük.
Csermely József 1945. január 3-án született Kunhegyesen, szülei szerettették meg vele a sportot kiskorában. Békés községben nőtt fel, nagymamája nevelte. A jó képességű kisfiúra felfigyeltek tanárai, akik úgy gondolták, jó lenne továbbtaníttatni. Így került fel Budapestre édesanyjához, és lett a csepeli Gépipari Technikum tanulója. 1961 tavaszán egyik barátjának invitálásra megy le evezni, és egészen 1975-ig ki sem száll a hajóból. Nevelőedzője Martini István.
Másodéves ifista, amikor már behívják a felnőtt válogatottba is. Bár, már a ’64-es tokiói olimpián is ott lehetett volna a négyes tagjaként, a politika – mint akkoriban oly sokszor – itt is közbeszólt, így csak a hajójuk érkezett meg a japán fővárosba, annak dacára, hogy a játékokat megelőző Eb-n az ő kvartettjük nyújtotta a jobb teljesítményt. A mexikói olimpiát megelőző évben ezüstérmet nyertek a Vichy-ben rendezett kontinensviadalon, így gyakorlatilag el is dőlt az olimpiai indulásuk sorsa. Kissé hektikus felkészülés után, 1968-ban a honi evezősport legnagyobb ötkarikás sikerét aratták ezüstérmükkel, ahol akár nyerhettek is volna. Csermely József így emlékezett vissza egy interjúban a diadalra: „Fiatalok voltunk és zöldfülűek, s ez az alaphelyzet sok mindent meghatározott. Egyébként már az 1964-es, tokiói olimpiára is kijuthattunk volna, de a legfelső sportvezetés nem szavazott nekünk bizalmat. 1966-ban utazhattunk először Nyugatra; a svájci út olyasmi volt számunkra, mintha ma valakit fellőnének a Holdra. Több nemzetközi tapasztalattal több esélyünk lehetett volna az olimpiai aranyéremre, ami azért egészen másként befolyásolta volna a későbbi életünket.”
Az olimpia után, 1969-ben is a második legfényesebb érmet zsebelték be az Európa-bajnokságon. Ugyan ebben az évben Csermely a Budapesti Műszaki Egyetemen megszerezte gépészmérnöki diplomáját is, mely után a Csepeli Tervező Intézetben helyezkedett el mérnökként, és szépen lassan átalakult a fontossági sorrend is az életében és lassan elköszönt sportágától. 1972-ben még kijut a négyessel Münchenbe, ahol 13-ként zárnak. 1975-ben munkahelyet váltott és a Fűtőber Épületgépészeti Termékgyártó Vállalat fejlesztési osztályának vezetője lett. Cirka húsz év után, 1995-ben alapította meg saját vállalkozását.
Egy interjúban mondta: „Az ember, ha valamit csinál, mindig megvan a miértja annak, amit tesz. Meggyőződésem, hogy mindenkinek megvan a belső indítéka arra, hogy valami értelmeset alkosson. Ha viszont ez így van, akkor teljesen másodlagos, milyen eredményt ér el az illető. Az például, hogy én a mexikóvárosi olimpián a társaimmal második lettem, önmagában az ég adta világon semmit nem jelent. Nekem van például számos szabadalmam, de lehet, hogy az az embertársam, akinek egy önálló gondolata sem volt soha életében, a saját lehetőségein belül esetleg mégis többet produkált, mint én.”
Számunkra Csermely József is nagy tettet hajtott végre, kívánjuk, hogy Isten éltesse még sokáig!
Forrás, fotó: MOB, MTI
