F1
2016. július 16. szombat, 07:49
Szerző: Gobodics Tamás, fotó: dppi
2015-ben még egyértelmű volt, hogy melyik F1-es világbajnok döntött jól a csapatváltást illetően, jelen pillanatban viszont már egyre érthetőbbek a spanyol indokai is – ki nevet a végén?
2010 és 2013 között Sebastian Vettel sorozatban négy világbajnoki címet nyert és amikor nem csapattársa, Mark Webber volt a legnagyobb ellenfele, akkor Fernando Alonso és a Ferrari – a spanyol pilóta háromszor is második lett a pontversenyben. A 2014-es szabályváltozások mindkét istállót erősen megviselték és mindkét sztárpilótát csapatváltásra ösztökélték – Alonsónak elege lett a Ferrariból és a McLarenhez igazolt, Vettel viszont valóra váltotta álmát és éppen a Scuderiát választotta.
Mindkettejüket meg lehetett érteni, Alonso nem bírta tovább a második helyeket és azt, hogy az olaszok szinte mindenre lassan reagáltak, az autó pedig sosem volt jobb ennél a második helynél – sőt, a hibrid korszak első évében nagyon messze volt az élmezőnytől. Vettel négy vb-cím után új motivációt keresett és úgy érezte, hogy nem az elgyengülő Red Bullt szeretné újra felépíteni Daniel Ricciardo ellen küzdve, hanem a legendás Ferrarit akarja feljuttatni a csúcsra és megtenni azt, ami Alonsónak nem sikerült.
2015-ben úgy tűnt, hogy nem kérdés, ki döntött jól. A McLaren-Honda kis túlzással alkalmatlan volt a Formula-1-ben való érdemi részvételre, szörnyű teljesítmény, folyamatos technikai hibák jelentettek gondot, Alonso pedig összesen két alkalommal tudott pontot szerezni. Ezzel szemben a Ferrari hatalmasat fejlődött az egy évvel korábbi állapotokhoz képest, több téren is megújultak, Vettel megnyert három futamot és az istálló egyértelmű kihívóvá vált…
Csak hogy itt van 2016 és a dolgok nem ebben az irányban haladnak tovább. Vettel egyszer el sem tudott rajtolni, háromszor kapott rajtbüntetést technikai hiba miatt, a Ferrari pedig csak egy nagyon szűk tartományban tud közel lenni a Mercedeshez – az aerodinamikai lemaradás egyértelmű, sőt, nemhogy a vb-címért, de már a második helyért is nagyon meg kell küzdeniük. A McLaren ezzel szemben elindult felfelé és bár egyelőre természetesen nem sok közük van a Ferrarihoz, a Honda javulása mindenképpen biztató – többször odaértek a Q3-ba és stabil tagjai a középmezőnynek.
Jövőre jönnek a komoly aerodinamikai változások, ahol látszik a Ferrari lemaradása és kiindulva abból, hogy a szabályváltozásoknál egy évig szinte mindig visszaestek az olaszok, kezdjük érteni, hogy miért döntött úgy Alonso, ahogy. A spanyolnak igaza van, amikor arról beszél, hogy a Ferrari nagy előrelépése idején sem volt partiban a Mercedesszel, most pedig már távolodik is a világbajnok istállótól – a spanyol úgy érzi, előbb fogják ők elérni a Scuderia szintjét, mint utóbbi istálló a Mercedesét…
Vajon ki nevet a végén?
