A Vác Pandas együttesével bővült a Magyar Amerikai Futball Szövetség csapatainak listája.
Amikor valakinek a panda jut az eszébe, akkor sokszor egy édes és simogatnivaló, ám veszélyeztetett állat képét látja. Minden bizonnyal ezt a képet lerombolja majd egy váci amerikai futballcsapat, akik azért érkeztek, hogy később nagy sikereket arassanak és megmutassák, hogy őket nem lehet majd dédelgetéssel lekenyerezni. A Vác Pandas 3 esztendeje alakult és kerete évről évre gyarapodott, játékosai pedig gyakoroltak és kispályán mérettették meg magukat, amíg nem elérkezettnek látták az időt, hogy nagypályán is megmutassák, mit tudnak. Az idei hajdúszoboszlói Spring Bowl aréna tornán már meg is szerezték első trófeájukat, így jó ajánlólevéllel érkeztek.
Kristóf Jánossal, a Pandas alelnökével beszélgettünk, aki beszélt a csapat megalakulásáról, formálódásáról és fejlődéséről, illetve felvázolta a jövőbeli terveket.
Mikor és hogyan jöttek létre?
2012. december 20-án alakult meg a Vác Pandas. Egy amerikai misszionárius, Jayson Stachofsky segítségével, kezdetben másfél tucat sráccal.
Másfél tucat? Hogy sikerült úgy bővülni, hogy ma már egy nagypályás csapattá nőtt ki a Pandas?
A környéken nem volt versenytárs, akik pedig korábban voltak, sorban szűntek meg a régióban. De az iskolákból lassan jöttek a srácok. 2013-ban már az első meccseket is lejátszottuk. Lettek vagy 20-25-en az év végére. 2014-ben már kisebb kupákon is részt vettünk Miskolcon és Gödöllőn. A siker az egy 3. és egy 4 hely képében lépett a csapat életébe.
Stachofsky Úr még mindig a klubnál van?
Sajnos, haza ment az otthoni missziójába, és ezek után a csapat is egy kicsit visszaépült. Tavaly tavasszal újra sarjadtunk és mára már 35-43 állandó játékosunk van, ez viszont a sérültlista és a beiskolázási okok miatt változik folyamatosan. Sajnos nekünk nincs a városban egyetem, így a középiskolások alkotják az együttes gerincét majd három éve. Ezek a srácok verekednek a tucat idősebb játékos mellett a többi gárdával. Az átlagéletkor eléggé alacsony. Az U17-es korosztály a csapat felét teszi ki, de ezek srácok már mind harcedzettek. Velük nyertük meg májusban az első aréna kupánkat a Hajdúszoboszló Rhinos által szervezett Spring Bowl-t. Ez komoly siker volt a csapatnak, főleg úgy, hogy az első nagypályás edzőmeccsünket egy hónappal korábban egy Divízió II-es együttes ellen idegenben megnyertük.
Ezek szerint a siker megalapozott. Viszont ez a gyarapodás már azt is eredményezte, hogy ideje bizonyítani nagypályán is?
Igen. Készülünk több nagypályás edzőmeccsre és tavasszal már a Divízió II-ben akarunk indulni és megismerni a foci igazi élményét. Addig reméljük az U17-és csapatunk rutint szerez korosztályos bajnokságban. De emellett az ősszel induló aréna bajnokságban is vannak terveink, hogy jó meccseket játszunk nagyobb osztályú ellenfelekkel. Sok munka vár még ránk.
Mennyire tartja nehéznek az arénázásból való „átállást” a nagypályás focira?
Mindig is nagypályára készültünk. Az aréna-mérkőzések szükséges lehetőségek egy kis csapat részére, de élvezzük is. Nem akarjuk soha hátrasorolni, mert jó iskola. Sokat kell tanulnunk még a nagypályára, de a tavaszi első ilyen edzőmeccsünkön szárnyaltunk, mert végre élesben is kipróbálhattuk magunkat. Tudjuk, hogy sok pofont kapunk majd, de abból tanulunk. A sok-sok küzdelem, a becsületes edzésmunka és a jó csapatszellem majd átsegít minket a nehézségeken. De a sok fiatalra építve –akik nem félnek már az árnyékuktól–, több év alatt majd kialakul az, hogy rájönnek az ellenfelek, hogy a Panda egy harapós állat. Mi megszoktuk, hogy mindenki meg akar minket enni. Ez nem lesz másképpen a divíziós meccseken sem. Mi ridegtartáson vagyunk. Van egy grundunk, amit tavaszra szeretnénk a szövetség által is elfogadott és minősített pályává alakítani. Emellett, szerintem kevés csapat mondhatja el, hogy nyáron saját edzőtábora volt, mi ekkor sem hagyjuk abba az imádott játékot. Most egy kisebb szünetünk van, de edzésidőben, így is kint vannak a grundon a srácok.
Mikor jönnek a nagy sikerek?
Nagypályás siker az, amikor a srácok majd úgy jönnek le a pályáról, hogy nem maradt bennük semmi, nincs hiányérzetük, hogy meg tudtak volna tenni valamit, és nem mellékesen az ellenfélnek is fáj a találkozó ellenünk. A győzelem nem csak pontokban mérhető. A célunk, hogy néhány év múlva a Divízió II-es bajnokságban döntőt játszunk, és a következő évben megvédjük a címünket. Emellett szeretnénk nemzetközi tapasztalatokat is szerezni a mi szintünkön. Azonban a legfontosabb célunk a fiatalokkal megszerettetni a sportot a régióban, és példát mutatni a többi srácnak.
És mi a cél az első szezonban?
Jó meccseket játszani! Szerencsére nincs kényszerünk, de a legjobb 4 közé jutni az álom lenne. Az olyan kezdés lenne, amit előre aláírnánk. De az messze van még. Először az U17-re és az aréna bajnokságra koncentrálunk, step-by-step, mert mi még tanuló pályán vagyunk.
Fotók: Dudás József
Vác Pandas
Alapítás éve: 2012
Legnagyobb ligán kívüli sikere: Spring Bowl aranyérem (2015)
Vezetés: Szabó Ádám (elnök), Kristóf János (alelnök), Kálmán Ádám (egyesületi titkár és ideiglenes szakosztályvezető)
Edzői stáb: Kovai Krisztián (offense edző), Bánás-Fajt Imre (defense edző), Németh Tamás (erőnléti és dinamikai edző), Koncz István (defense asszisztens), Kerti Máté (defense és offense asszisztens), Kristof Kornel Rodrigo (elkapó-, futó-, cornerback edző)
