Vincze Ottó 21 évesen két gyönyörű gólt rúgott a Bajnokok Ligájában Vincze, akkor a kommentátor Knézy Jenő azt mondta róla, nagy játékos lett azon az estén.
Vincze Ottó és felesége, Görbicz Anita (fotó: facebook)
A folytatás aztán elmaradt. Ma már tisztán látja, mi volt a hiba, és azt is bevallotta, a tehetséggondozást nem ismerte a magyar futball. Benne is inkább gondot láttak, nem lehetőséget.
Kedd este, 25 év után a Barcelona vendégeként tér vissza a Ferencváros a Bajnokok Ligájába. Önnek minden más magyar játékosnál kicsivel többet jelent a helyszín, hiszen mindkét csapatban játszott. Milyen érzésekkel várja a meccset?
– Magyar ember ilyet még nem látott: a Barcelona magyar csapattal játszik! Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Remélem, a szurkolók nagy élményként élik meg. A játékosoknak biztosan az lesz, még ha zárt kapuk mögött játszanak is, ezért a találkozóért harcoltak eddigi karrierjük alatt. A Fradinak fogok szurkolni, ez nem kérdés, és ott motoszkál bennem: miért ne rúghatnánk gólt?
– A jelenlegi Ferencváros ismeri a modern futballt, a gyors átmeneteket védekezésből támadásba – folytatta Vincze. – Nekünk nem olyan nagy baj, hogy Messi mellől már elment mindenki, akivel tudott és szeretett futballozni. Ettől még zseni marad, de egyedül nem sokra jut. A Fradit nem ismerik, a selejtezőben lejátszott öt meccsét persze meg fogják nézni, ettől még sötét ló marad. Nem gondolom, hogy méltatlan helyzetbe kerülünk, de én elfogult vagyok. Lehetne több magyar a csapatban, Varga Roland sajnos a keretben sincs, de ettől most vonatkoztassunk el, mert erre a pillanatra vártunk nagyon régóta. Nem bemutató, nem barátságos, hanem rendes tétmeccsre vár bennünket a világ egyik legnagyszerűbb, leghíresebb klubja. Emlékezzünk, hogy 25 éve csendben érkeztünk Zürichbe, mert előző hétvégén kikaptunk a Vasastól, tele voltunk sérültekkel, mégis elég hangosan távoztunk.
Azon a meccsen 1995-ben az első gólt Lisztes Krisztián lőtte, a másik kettőt ön, 21 évesen. Tényleg le akarták cserélni a szünetben?
– Tényleg. Az első félidőben finoman szólva sem tűntem ki. Simon Tibi beszélte rá Novák Dezsőt, hogy a pályán maradhassak. A többi történelem.
Ózdon született, 12 évesen került Budapestre, 16 évesen mégis Svájcba ment, az itthon addig nagyjából ismeretlen Sionhoz. Ekkora volt a kalandvágy? Mi motiválta, hogy itthagyja a Fradit?
– Egy negyedik emeleti panelben laktunk Ózdon. A grund közel volt, a Kohász stadionja nem. Én csak 11 évesen kerültem oda, és láttam, hogy az igazoltan futballozó gyerekek nem is annyira ügyesek. Nagy volt a szám, na. Aztán játszottunk egy meccset, azon felfigyeltek rám, és ott maradtam. A sok labda, az öltöző hangulata magával vitt. Később a játékom megtetszett a Fradi vezetőinek. Volt egy meseszerű lakáscserénk, egy XII. kerületi lakást kaptunk a miénkért. Azt se tudtuk, az melyik kerület, amikor a család elszánta magát, hogy miattam Pestre jövünk. Ha rosszabb hely lett volna, akkor is jövünk. Minden új volt itt, sokszor sírtam, de végül beilleszkedtem. 16 évesen aztán megállapították a kamaszodással járó gerincferdülésemet, súlyosabb volt az eltérés a szokásosnál. Vincze Géza volt a szakágvezetőnk, közölte velem, egy hónapig orvosi utasításra nem játszhatok. A Malév ellen éppen tizenegyen voltunk, és azt tanácsolták, álljunk ki tízen, mert nekem nem szabad focizni. Akkor elpattant bennem valami.
Nyilasi Tibor
– Volt egy luganói torna, ahol a 4 gólommal vertük meg a svájciakat, aztóta figyeltek engem. Egy másik tornán, Szűcs Lajos le akart cserélni az ellenfél megalázása miatt, amikor végigszlalomoztam a pályán, a gólvonalon megállítottam a labdát, és “bestukkoltam” fejjel. Védeni akartak, de én nem így fogtam fel. Elmentem a Sionhoz, és a mai napig nem tudom, kapott-e pénzt értem a klub. Az utam ki lett volna kövezve a Fradiban, a serdülőbajnokságot veretlenül nyertük meg, a Honvéd ellen a döntőben jól ment a játék, rúgtam egyet, 5-1-re nyertünk. A nehezebb utat választottam, pedig gyerekkori bálványom, Nyilasi Tibor lett az edző.
(A teljes interjút a telex.hu-n olvashatják.)
