Igen jó formában vagy, legutóbb győztes gólt szereztél a Genk ellen, háromszor is benne voltál már a hét csapatában a belga élvonalban. Mi áll a jó sorozatod hátterében?
– Hogy mi a titok? Talán olyan vagyok, mint egy jó bor, ahogy öregszem, egyre jobb vagyok…de komolyra fordítva a szót, nem tudom igazén megmondani, miért megy ennyire jól a játék, talán az is számít, hogy visszakerültem erre az idényre a védelem közepére. Az előző szezonban sokszor játszottam jobbhátvédet és ott sem ment rosszul, de azért ez az igazi posztom.
Jelenleg a csapatod, az Eupen vezeti a tabellát. Mennyire gondoljátok már komolyan, hogy akár a bajnoki címért vagy legalább a dobogóért versenyben lehettek majd?
– Ennyire nem gondolkodtunk még előre, sok van hátra a bajnokságból. És nagyon komoly riválisaink is vannak, akiket nem lesz egyszerű megelőzni. De majd meglátjuk, most az a legfontosabb, hogy a jó formánk minél tovább kitartson.
Tavaly nyáron, amikor távoztál Újpestről, nem úgy tűnt, hogy hazatérsz majd, hiszen aláírtál a ciprusi Nea Salamishoz. Aztán nem sokkal később mégis az Eupen játékosa lettél…
– Alig két nap telt el, hogy aláírtam Cipruson, amikor szóltak, hogy Belgiumból megvásárolna egy csapat. Végül úgy alakult, hogy az akkori klubommal és velem is meg tudtak állapodni. Pedig nem úgy terveztem, hogy hazatérek majd, szerettem volna kipróbálni valami újat, ahol még nem jártam, de nem bánom, hogy végül így alakult.
Akkor nem volt arra esély, hogy Magyarországon folytasd?
– Nem igazán. Őszintén szólva picit elég volt már akkor az NB I-ből és tényleg szerettem volna valami mást kipróbálni.
Ennyire nem volt jó nálunk? Milyen emlékeid vannak Magyarországról?
– Többnyire jók. Jól éreztem magam Újpesten, az első ottani időszakomban kupát is nyertünk, jól is ment sokszor a csapatnak Nebojsa Vignjevic vezetésével. Aztán a második ottani szerepvállalásom már nem sikerült olyan jól, voltak problémák a csapatnál, bár az akkori edzőmmel is jól kijöttem.
Közben eligazoltál a Puskás Akadémiához is. De nem tartott sokáig az ottléted és nem is volt felhőtlen.
– Pedig a körülmények, az infrastruktúra európai színvonalú volt. De nem volt könnyű feldolgozni, hogy például négyszer váltott edzőt a csapat, amíg ott voltam és nem is játszottam mindig rendszeresen. Úgyhogy inkább eljöttem.
Követed egyébként az Újpest szereplését? Nem igazán megy jól mostanság a volt csapatodnak. Ez meglepett?
– Néha rá szoktam nézni az eredményeikre. Tényleg tök utolsók jelenleg az NB I-ben? Azt sajnálom, de őszintén szólva voltak már jelei tavaly is, hogy valami nem működik jól.
Mi lehet a megoldás szerinted?
– Biztos, hogy változtatni vagy váltani kellene. Talán edzőt, talán tulajdonost is, ezt innen nehéz megmondani. De talán ennyi év után a tulajdonosváltás is megoldás lehetne, mert az Újpest kevésszer tudott kilépni csak a középcsapatok közül a bajnokságban.
Újpesten a szurkolókkal is régóta tart a “harc”. Te ebből mit éreztél, amikor ott játszottál?
– Szerintem korrekt volt a viszonyom velük, úgy éreztem, elismerik, hogy mindig igyekeztem mindent megtenni a csapatért. De persze, voltak mérkőzések, amikor nagyon dühösek voltak, ami sokszor érhető is volt.
Az Eupennél is hasonlóan fanatikusak a drukkerek?
– Igen, itt is nagyon szeretik a focit, és nagy szó, hogy egy ilyen kisvárosban ilyen jól megy most az élvonalbeli csapatnak.
Nagy ugrás volt az NB I után a belga első osztályban futballozni?
– Azért nem annyira, mert volt már itthoni tapasztalatom, még ha csak a másodosztályban is. De azért az itteni csapatok és csatárok és jóval gyorsabbak és erősebbek, mint akár Magyarországon.
Meddig tervezel maradni? Vagy megint keresed az új kihívást?
– Igen, jelenleg úgy tervezem, hogy váltok majd, de persze még változhatnak a dolgok. Az biztos, hogy keresem az új “kalandokat”, az új országokat és futballkultúrákat.
Akkor nem is várható, hogy megint Magyarországra igazolsz?
– Ezt azért nem mondanám. Nem zárnám ki azt sem, hogy esetleg újra az NB I-ben futballozom majd.
