2015. év végén visszavonult a magyar amerikai futball élet egyik meghatározó alakja, a Budapest Wolves, és a Magyar Amerikai Futball Válogatott offensive guard embere Pethő Ferenc, aki készségesen mesélt a múltról, jelenről és jövőről – a www.wolves.hu cikke.
Sok éven át kalapács vetőként sportoltál ( nem is eredménytelenül ), hogyan találtál rá az amerikai futballra, és mi volt az ok amiért abbahagytad érte az atlétikát?
11éves koromban szüleim unszolására elkezdtem atletizálni. Természetesen nem hosszútávfutó, hanem dobó atléta voltam. Kalapácsvetőként, ifi válogatottságig jutottam. A foci előtt már 1 – 2 évvel abba hagytam a dobálgatást, átmenetileg kosarazgattam. Sajnos nem úgy jöttek az eredmények, és Pestről is elkerültem az egyetemi évek alatt.
Az első fociedzésre 2004 őszén keveredtem le az egyik barátommal. /Végvári Andris/
A fizikumodból adódóan jött a támadófal ember pozíció választás, vagy ez az edzők behatása, esetleg egy hosszú folyamat eredménye?
2004 őszén a Farkasok csapatához megérkezett Lee Hlavka edző. Ez talán a legnagyobb mérföldkő volt a klub életében. Ő már az első edzéseken a bal oldali Guard posztot szemelte ki Nekem. Így 11 év után, már én is úgy gondolom, hogy a lehető legjobb választás volt nekem ez a poszt!
Mennyire volt nehéz átszokni, illetve beleszokni az amerikai futball világába? Gondolok az edzésekre, és a meccsekre?
Mindkét sportban a robbanékony erőre nagyon nagy szükség van. Ezzel nem is volt gond! Annak idején rengeteget dolgoztunk a súlyemelő teremben. Azonban mikor elkezdődtek a „Lombardik”, „Agilityk”, Futások, gyorsan rá ébredtem, hogy ez a dolog egy kicsit többről szól! És természetesen ne felejtsük el a sport, kontaktjellegét sem! Az első időkben Én is kaptam olyan beavató jellegű ütéseket, melyek az újdonság erejével hatottak.
Nem titok, hogy a Budapest Wolves csapatánál töltöttél 11 évet, ami az amerikai futball karriered teljes egésze! Hogyan élted meg, amikor az országban egyre több ellenféllel kellett megméretnetek, és nemzetközi tornákra is kijutottatok?
Szerintem a 2004-2005 évben nagyon potens brigád gyűlt össze a Farkasoknál. Akkor még talán 4 csapat volt az országban. Ebben a bajnokságban, valamint az Osztrák 3. majd 2. osztályú bajnokságban indultunk (mostani 2. és 1. osztály)! Majd párhuzamosan jött SELAF /CEFL/. Minden bajnokságban döntőt játszottunk és picin múlt, hogy nem nyertünk meg mindent. Nagyon szép évek voltak!!! Azóta nagyot változott a világ. Rengeteg kiváló Magyar csapat, és játékos játszik itthon és külföldön, rengeteg féle bajnokságban.
Mit találtál meg a Budapest Wolves csapatánál, amiért nem váltottál csapatot a karriered alatt?
A lojalitás mindig is fontos volt számomra. Nem csak csapat szinten, az élet más területén is. Sok barátság köttetett, melyek egy része örök! Büszke vagyok, az itt elért eredményimre, és örülök, hogy a Farkas falka tagja lehettem, és lehetek.
Jöttek az eredmények, amiből az derült ki, hogy hazánkban ezt a sportot érdemes űzni. Akkoriban mi volt a célkitűzésetek?
Akkoriban és most is úgy mentünk (megyünk), fel a pályára, hogy legyőzhetetlenek vagyunk! Nem gondolkodtunk, hogy mi lesz később, csak Győzni akartunk!
Mindent elértél az amerikai futballban, amit hazai viszonylatokban lehetett. 2012. évben az év Magyarországi amerikai futball játékosa voltál (amiért még egyszer gratulálunk!), miközben sok csapattársad visszavonult, és Te még mindig az aktív éveidet tapostad. Újabb kihívásokat kerestél, vagy egyszerűen csak a sport szeretete miatt nem bírtad abbahagyni a játékot?
Köszönöm szépen! Igen voltam az év játékosa, csapat/offense/torna MVP egyaránt, és Magyar válogatott is! Évről évre mindig volt újabb és újabb kihívás! Az elmúlt években már terveztem, hogy visszavonulok, de azt nagyon bántam volna, ha az első Magyar Amerikai Foci Válogatottban nem szerepelhettem volna. Bár nem úgy sikerült a bemutatkozás és a selejtező, ahogyan terveztük, de így is felejthetetlen időszak és élmény volt. A másik dolog, a társaságot a régi és új barátokat, nehéz volt otthagyni. Bár tartani fogjuk a kapcsolatot, de az már nem ugyan olyan!
Jött 2015. év és az első Magyar Amerikai Futball Válogatottság, amire teljes erőbedobással készültetek. Hogyan élted meg az edzéseket, a Cseh válogatott elleni első, majd a Szerbek elleni második mérkőzést?
A felkészülés nagyon kemény volt. Mindenki bizonyítani akart és persze kijutni az EB-re. A Szlovák válogatott elleni edzőmeccs után joggal bizakodtunk, bár tudtuk, hogy a Cseh és a Szerb válogatott is nagyobb falat lesz. Mindkét meccsen szerintem edző és játékos is megtett mindent, de sajnos kevés volt! Szerintem játékos állományban nem voltak jobbak, csak szervezettebbek és rutinosabbak, mint mi! A meccsek után nagyon el voltunk kenődve, de tudtuk, hogy ennél csak jobb lehet az elkövetkező években.
2015. év végén hoztál egy nehéz döntést: szögre akasztod a vállvédőt, és a sisakot. Mi volt az amiért eldöntötted, hogy most már nem akarsz az élvonalban “küzdeni” a jövőben?
Több dolog is volt a háttérben. Szerettem volna a kislányommal és a családdal többet foglalkozni valamint a munkára is jobban koncentrálni. A másik dolog pedig, hogy az edzéseken és a válogatott edzőtáborban már tisztán láttam, hogy gondok vannak a regenerálódással és a régi sérülések is gyorsan előjönnek és lassabban múlnak.
Korábbi beszélgetéseink alkalmával már említetted, hogy nem tudsz teljesen elszakadni szeretett sportunktól, ezért több “veterán kollégával” szerveztek egy csapatot Szürke Farkasok néven, és csak aréna tornákon indultok. Honnan az ötlet, a név, és kik alkotják a csapatot?
Természetesen nem lehet és nem is tudok elszakadni a sporttól és a srácoktól! Csináltunk egy csapatot mely Wolves veteránokból áll. Aréna csapat vagyunk és bár győzni szeretnénk de azért nem szakadunk szét a, heti egy edzés alkalmával…
Melyik tornán láthatunk Titeket legközelebb, és milyen célokat tűztetek ki magatok elé?
A fő debütálásunk, ahol már teljes lesz a Szürke Farkasok csapata, az a CELLECT terem bajnokság lesz. Remélem, tudunk meglepetést okozni,persze pozitív irányban!
A fő célunk az, hogy jól érezzük magunkat, ne sérüljünk meg és persze az, hogy győzzünk!
Hogyan látod az Amerikai Futball jövőjét Magyarországon? Mi a személyes véleményed, mivel lehetne javítani a sportág megítélését hazánkban?
Szerintem jó úton haladunk! Rengeteg felnőtt és korosztályos bajnokság van. Itthon és külföldön is. Lány csapat, csapatok, flag foci. Alakulnak a válogatottak! Egyre több ember érti és szereti a játékot! Talán több Amerikai edzőre lenne szükség és a reklámon is lehetne javítani! Hisz látjuk, ha minden adott több ezer ember szurkol végig egy amerikai foci meccset kicsiny hazánkban is.
Ha lehetek indiszkrét, mik a terveid, terveitek a jövőre nézve?
Ha a sportot nézzük, továbbra is szeretnék a szürke farkasok tevékeny veterán sportolója lenni, valamint tervezem, hogy újra elkezdek dobálgatni (atletizálni). Nincsen megállás!
Végezetül mit tanácsolsz a fiataloknak, melyek azok a dolgok amire feltétlenül figyeljenek amivel sokra vihetik ebben a csodálatos sportban?
Lojalitás a csapatoddal és a sporttal szemben! Kitartás, keménység, erő, robbanékonyság, akaraterő, egy kis zsiványság és persze tehetség. Ha ezek meg vannak, már nagy gond nem lehet!
Pethő Ferenc köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Sajnálattal ugyan, de tudomásul vettük visszavonulásod. A Budapest Wolves csapata, a szurkolók, és a Magyar amerikai futballt szeretők nevében kívánok további sok sikert az élet minden területén!
Írta: Renyhárt Róbert, eredeti CIKK ITT
képek: Bratincsák Péter és Radó Norbert
