Kevesen vagyunk, magunkra maradtunk, de ettől még lehetünk erősek: a londoni olimpiára eljuthat a magyar férfi kardcsapat sportdiplomáciai háttér nélkül is. A szabályokat sem nekünk alakítják, de ettől még megtanulhatunk másképp vívni. Kovács Tamás, a kardozók szövetségi kapitánya válaszolt a Nemzeti Sport kérdéseire.
– Van tétje az első idei Grand Prix-nek, vagy már megvan a csapat?
"A hétvégi, plovdivi verseny befolyásolja a csapatba kerülést, hiszen a hazai válogatóból sok következtetést nem lehet levonni. Szűk a mezőny, nincs rivalizálás. Van persze elképzelésem az összeállításról, de megvárom a vasárnapi végeredményt."
– Milyen állapotban vannak a válogatottak?
"Szilágyi Áron közepesen vívott, Decsi Tamás gyengén, Lontay Balázs és Iliász Nikolász jól küzdött, Nemcsik Zsolt magabiztosan, neki meg is van a rutinja ahhoz, hogy egy ilyen válogató ne jelentsen gondot. Nagyon hullámzott a válogatottak teljesítménye, de ők nem is a versenyre készültek, felmérőként vívtak a Vasas-teremben. Kirobbanó formába csak Nagy Zsolt került, megnyerte a második napot, ő viszont amatőr, aki felelősség nélkül léphetett pástra, így verte meg az egész válogatottat. Mindenképpen lehetőséget kell adni hasonló vívóknak a versenyekre, különben Szilágyi Áronéknak nem lesz kivel megméretniük magukat itthon."
– Gáll Csaba?
"Eltörte a kézfejét, miután egy ajtón kilépve megcsúszott. Csak lábmunkát végezhet az első csapatvilágkupa idején."
– Vagyis még kevesebben lettünk…
"A női kardban már katasztrofális a helyzet, mindössze tizennyolcan indultak. Jövő hétre ezért összehívtam egy kerekasztal-beszélgetést, a témája: hogyan tovább? A tizenkét legjobb itthoni edző hivatalos rá, mert ha mi nem találunk ki valamit, nem várhatjuk mástól. Ez nem csupán pénzkérdés, hanem szakmai is, a kardgépek lerövidített tempóidejére nem álltunk át, ezért is csúsztunk le a világranglistán. Az utóbbi egy évben viszont már úgy gyakoroltunk, hogy változzon a helyzet. "
