Gondolkodott már bárki azon, hogy mi történik abban az esetben, ha egy jégkorong-csarnokban túlságosan befűtenek és a jég halmazállapotot vált? 1954-ben pár brit – nem tudós, hanem búvár – is ennek a lehetőségén morfondírozott, amikor támadt egy remek ötletük: alámerültek egy medencében és megalkották az Octopush nevű sportágat, azaz a vízihokit.
Hogy mit?
A vízihokit nevezhetnénk a vízilabda és a jégkorong szerelemgyermekének, s a kapcsolatban a búvárkodás volt a postás. A hat játékosból álló csapatok egy 25×12 méteres úszómedencébe ugranak két – szövetségtől függően 10, 15, vagy 20 perces – félidőre, és igyekeznek bejuttatni a korongot az ellenfél kapujába. Négy csere várakozik a „játéktér” partján, bevetésre készen, a főbíró mellett, akinek két asszisztense a vízből követi a mérkőzés állását.
A vízihokit értelemszerűen a medence alján játsszák egy ólommal töltött, 1.3 kilogrammos pakkal és 25 cm hosszú – tehát a jégen játszott rokonágazathoz képest jóval rövidebb – fa ütőkkel. Az eszközök színe szerint különböztetik meg a csapatokat, alapvetően az egyik oldal a fekete és másik a fehér. A korongot csak ütővel szabad érinteni, azt a személyt pedig, aki épp birtokolja a játékszert, nem tarthatja fel senki (lásd korfball). Két fajta védőfelszerelés használata kötelező a résztvevőknek: a kesztyű és a vízilabdásokéval egyező, a csapat színeivel és a játékosok számaival ellátott, a fület is takaró, úszósapka. Ezek mellett még az uszony, a búvárszemüveg, valamint a búvárpipa is kiegészítője egy profi hokisnak, oxigénpalackot viszont nem használhatnak. Utóbbi miatt – természetesen – folyamatosan felúsznak egy-egy levegővételre a mérkőző felek: itt jön ki igazán az, hogy kinek jobb a tüdőkapacitása és ki bírja tovább a víz alatt, ami a búvárok képzését felügyelő feltalálók – John Ventham, Alan Blake, Jack Willis és Frank Lilleker – fő célja volt.
Nézőcsalogató?
1980 óta rendeznek víz alatti hoki bajnokságokat, 2 évente kontinentális és világbajnokságokat. Magyarországon Budapesten, Egerben, Pécsett és Jászberényben lehetett klubokat találni, ahol a sportág honi kedvelői küzdöttek a pakk kapuba-úsztatásáért. Mivel a mérkőzések követése közel sem egyszerű a medence széléről – akármilyen tiszta is legyen a medence – a közvetítések nagy részét víz alatti kamerák segítségével tudjuk igazán élvezni. Aki azonban mégis érdeklődne, hogy milyen hangulata lehet élőben egy ilyen eseménynek, annak jöjjön egy jó hír: a IV. International Open-t épp Budapesten rendezik majd, 2019. június 22-én a Margit-szigeten!
A kíváncsiak megnézhetik, hogy boldogult a sportág anyaországa, azaz Nagy-Britannia a francia válogatott ellen:
Fotó: underwater-society.org, The Young Reporter, Delawareonline
