Merész András már az előjelek alapján számított a győzelemre: "Már reggel éreztem a tüzet a játékosokban, nagyon elszántak voltak. Olyan szinten érett itt össze a társaság, amire vigyázni kell, amit óvni kell, mert óriási erő az ilyen csapategység." Hasonlóképpen fogalmazott a válogatott két tapasztaltabb kiválósága, Takács Orsolya és Drávucz Rita csapatkapitány is.
"Úgy vágtunk neki a bronzmeccsnek, hogy meg akarjuk és meg is fogjuk őket verni – idézte vissza az összecsapás előtti fogadalomtétel pillanatait Takács, aki remek védekezéssel és egy pompás ejtésgóllal is hozzájárult a győzelemhez. – Tán érezték ezt az oroszok is, akiket hitehagyottnak láttam, mint akik tudják, hogy most nincs esélyük velünk szemben. Még akkor sem, amikor a sok kiállítás nyomán lassan elfogyott a négygólos előnyünk, s közelebb kerültek hozzánk."
"Lelkileg tökéletesen ráhangolódtunk erre a meccsre – mondta Drávucz. – Koncentráltak voltunk, pszichésen és fizikailag is roppant erősek, nem lehetett megtörni bennünket, miközben mi fokozatosan felőröltük őket. Ahogy haladtunk előre a meccsben, mindinkább éreztem rajtuk az elbizonytalanodást, a tehetetlenséget. Most még inkább várom, várjuk Londont, az oda vezető utolsó állomást, az olaszországi kvalifikációt is vennünk kell sikerrel, és szerintem fogjuk is, ott leszünk az olimpián" – mondta Drávucz.
A magyar válogatott az eindhoveni bronzzal a tizenegyedik Európa-bajnoki medált szerezte a női szakágnak, amelynek legjobbjai a kontinensviadalok 1985 óta íródó históriájában a hollandiai csúcseseményig két aranyat, öt ezüstöt és három bronzot "dobáltak össze".
