A spanyol Szuperkupa-győztes CN Mataró pólósa a sportal.hu-nak beszélt arról, miért hagyta el Magyarországot, miért nem volt ott az Európa-bajnokságon és mit vár magától külföldön.
Keszthelyi-Nagy Rita (Ringier, archív)
Az UVSE-t nyolc, a magyar bajnokságot pedig 16 év után hagytad el. Mennyire volt nehéz meghozni a döntést és milyen okok vezettek a váltáshoz?
Egy évet játszottam már külföldön, Olaszországban a 2013–2014-as idényben, így tudtam, hogy mit várjak ettől az egésztől. Elég volt az otthoni közegből, a bajnokság már nem nyújtott elegendő kihívást. Szerettem volna még élvezni a vízilabdázást, ameddig lehet, ehhez mindenképpen egy új közeget képzeltem el, de nem Magyarországon.
Milyen az élet Spanyolországban, mik az első benyomások?
Már egy hét után azt éreztem, hogy itt hosszú távon is nagyon jól tudnám magam érezni. Semmi olyan nem ért, ami miatt azt mondanám, hogy haza szeretnék menni. Minden adott, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor én szeretnék még néhány évig itt maradni.
Az előző héten megnyertétek a spanyol Szuperkupát, a döntőben három gólt szereztél és téged választottak meg a mérkőzés legjobbjának. Mondhatni, jól megy a beilleszkedés a Matarónál?
Abszolút. Az volt az első olyan tétmérkőzés, amelyen teljes volt a csapat. Előtte volt egy Katalán-kupa-meccs, de azon még nem játszottam, viszont az ott szerzett tapasztalatokat jól tudtuk hasznosítani. A Szuperkupa nagyon szoros mérkőzés volt, eldőlhetett volna a Sabadell javára, de nagyon örülök, hogy mi tudtuk behúzni, hiszen ez itt egy kiélezett párharc. Mindkét csapat sok hibával játszott, de mi talán jobban ki tudtuk használni az ellenfél gyengeségeit. A Mataró legutóbb a 2019–2020-as idényben volt bajnok, az előző két szezonban a Sabadell lett aranyérmes, így nagyon szeretnénk, hogy ismét a Mataró legyen a bajnok.
A bajnoki cím mellett mik a célok a szezonban, te mit vársz magadtól?
Szeretném, ha elégedettek lennének velem, hogy olyan visszajelzést kapjak, megérte szerződtetni engem, és ez az eredményekben is megmutatkozzon. Az elsődleges cél a bajnoki cím, hogy ezeken kívül mi a fontos, egyelőre nem került szóba. Az Euroliga selejtezőjének első köre elvileg nem okozhat gondot nekünk, aztán meglátjuk, hogyan folytatódik.
Meddig tervezel kint?
Alapvetően két-három évben gondolkodom. Jól érzem magam, kedvesek a csapattársaim, itt lakom a tengerparton, szóval nagyon jók a körülmények.
2009 óta először hagytál ki világversenyt a válogatottban. Miért döntöttél így?
Nem amiatt egyeztem meg Bíró Attila szövetségi kapitánnyal, mert mellőzni akartam a válogatottat, egyszerűen ez egy hosszabb távon rám jó hatással lévő döntés volt, hogy játsszak még az olimpián. Ez a hosszú távú cél, és ha elmentem volna az Európa-bajnokságra, akkor valószínűleg ezt nem tudtam volna elérni. Ennek leginkább mentális okai vannak, iszonyatosan belefáradtam ebbe a tizennégy évbe. Ugyanakkor tiszta a lelkiismeretem, mindig lehetett rám számítani. A világbajnokság után én már tudtam, hogy nem szeretnék az Eb-n játszani, és amikor először leültünk erről beszélni Attilával, akkor meggyőzött, de aztán emlékeztetnem kellett magamat, illetve a családomnak, barátaimnak emlékeztetniük kellett, miért mondtam észérvekkel alátámasztva, hogy nem szeretnék az Eb-n szerepelni. Lelkileg és mentálisan teljesen kifacsartnak éreztem magamat. Aki nem jár hasonló cipőben, az nem tudja elképzelni, hogy milyen nagy stressz és nyomás nehezedik rád csapatkapitányként. Kellett nekem ez a pihenő, hogy magammal foglalkozzak, és az utóbbi időben már fizikailag is éreztem, hogy fejben nem bírom. Az olimpia óta folyamatosan fájt a térdem, szemműtétre sem tudtam elmenni, szóval rengeteg olyan dolog jelentkezett, melyek révén érzékeltem, hogy pihenőt kell tartanom. A legfőbb oka tehát a mentális probléma volt, erről a lányokat is tájékoztattam, hozzátéve, szeretnék ott lenni Párizsban, mégpedig olyan formában, amely méltó hozzám.
Mit gondolsz, mi volt az oka annak, hogy a vb-ezüst után csupán az ötödik hely lett meg az Eb-n?
Mivel nem voltam ott a csapattal, így nem tudom, hogy belül mi zajlott, így csak külső szemlélőként tudok véleményt mondani. Nekem úgy tűnt, hogy a lányok valamiért nem voltak egy hullámhosszon – nem direkt, vagy a fáradtságtól vagy mástól mindenki azt csinálta, amit jónak gondolt. Nem önzősködés szintjén, egyszerűen valahogy nem sikerült közös útra terelni az összes játékost, és így nem tudtak bizonyos feladatokat megugrani. Ha csak megnézzük a görögök elleni meccset, bő két perccel a vége előtt két góllal vezettek a lányok, négy támadásra volt idő, ebből kettőt nekünk kellett volna vezetnünk, ehhez képest négyszer támadtak a görögök és három gólt lőttek. Az idővel való gazdálkodás nem sikerült jól – ha csak végigtámadjuk a rendelkezésünkre álló időt, máris arról beszélünk, az ellenfélnek csak egy bő perce van arra, hogy három gólt szerezzen. Ez persze beleférhetett volna, de jobban szorította volna őket az idő. Nyilván nagy falat volt, hogy 24 órán belül játszottunk a görögökkel és a hollandokkal, pláne a vereség után. Mindent egybevetve főleg a határozottság és az összeszedettség hiányzott a lányokból.
Téged mikor láthatunk ismét a válogatottban?
Novemberben, a világligában már játszom, de ez a pihenő mindenképpen szükséges volt.
(sportal.hu)
Post Views: 16
