Élete legnehezebb időszakát élte meg Vojvoda Dávid, amikor hetekre a családja nélkül Olaszországban rekedt – nem sokkal a válogatottal Európa-bajnoki selejtezőn elért két bravúrgyőzelem után.
Az átlagembereknél jóval zaklatottabb volt az éve – hogyan élte meg 2020-at?
– Amint a világ, én is szeretném elfelejteni, ami történt, történik, a vírus mindenkire lesújtott – válaszolta Vojvoda Dávid, a magyar válogatott és az Alba Fehérvár hátvédje. – Talán túl vagyunk a nehezén, a vakcina a fény az alagút végén, de ha a védőoltás nem válik be, nem tudni, mi lesz. Sokan elvesztették a munkájukat, tönkrement sok cég, vállalkozás, de nekünk, sportolóknak nem lehet okunk panaszra, mert a mi helyzetünk még így is elég jó…
– Pedig jól indult az év, hiszen a válogatottal két nagyszerű győzelmet arattak az Európa-bajnoki selejtezőben a 2017-es Eb-győztes szlovénok és az ukránok ellen.
– Engem nem lepett meg, hogy legyőztük a szlovénokat a nyitányon, mert azért az Eb-győztes csapatból mégiscsak három klasszis, Luka Doncic, Goran Dragic és Anthony Randolph hiányzott, ha ők ott vannak Szombathelyen, nem valószínű, hogy nyerünk, ezt el kell ismerni. Ettől még jó csapattal érkeztek, főleg ha azt is megjegyezzük, hogy ekkor már zajlott az Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány körüli hercehurca.
– Önnek csak ezután jöttek a kellemetlenségek…
– Európában talán éppen Olaszországban volt a legrosszabb március után a vírushelyzet, nem lehetett nem elolvasni vagy megnézni a híreket, mennyien haltak meg naponta. A lakásból sem mehettünk ki, ezt a rendőrök ellenőrizték, tetézte a nehézségeket, hogy a feleségem és a kisfiam hazament, így egyedül voltam február 25-től április 4-ig. Közben félbeszakadt a bajnokság, mi, légiósok csak várakoztunk, egyedül – az olaszok legalább a családdal ültek otthon. Néhány hét után többször haza akartam jönni, még úgy is, hogy tudtam, az szerződésszegésnek minősült volna… Talán ez volt életem legnehezebb időszaka. Aztán jött a megkönnyebbülés, Csiszár Jenő milánói főkonzul segített, és hazajöttem.
– És azonnal aláírt az Alba Fehérvárhoz.
– Igen, s közben meg sem hallgattam az olaszok ajánlatát. Tudom, ez csak a szolnokiaknak fájt nagyon, hogy nem oda mentem vissza. De nem tettem ellenük semmit, kaptam egy szimpatikus és hosszú távú ajánlatot, amire igent mondtam. Ennek semmi köze sem volt ahhoz, hogy az Olajnál tulajdonosváltás volt, vagy hogy elfelejtettem volna, mennyi szép évet töltöttem Szolnokon. Nem ellenük, hanem a saját és a családom érdekét szem előtt tartva döntöttem.
– A szolnoki drukkerek persze megorroltak önre…
– Szidhatnak, utálhatnak, ám a hat év alatt sokat tettem a csapatért, a normális emberek értékelik ezt, és nem haragudnak rám. Tudtam, lesznek, akik ezt nem értik meg, ilyen az élet. Eleinte nem esett jól, hogy a közösségi fórumokon szidtak, elküldtek melegebb éghajlatra, de már nem foglalkozom vele. Szolnokon vannak olyan emberek, akikkel jó a kapcsolatom, barátaim is maradtak ott. Az aranykorszakot együtt éltük meg, de nem vagyok öreg, az Albával is lehetnek hasonló sikereim.
(nso.hu / Fazekas Zoltán)
