Szombaton ünnepli 88. születésnapját Zarándi László (jobbra, fehér felsőben) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok futó, az ötvenes években „villámikrek” néven emlegetett férfi 4×100-as váltó tagja, a Testnevelési Főiskola egykori tanszékvezetője.
„Köszönöm szépen, úgy vagyok, ahogy egy 88 éves ember, aki egyedül él, ám a betegségeiről nem vesz tudomást. Az 1997-es infarktusom óta vagyok beteg, de ezzel nem foglalkozom, el is felejtem” – mondta az MTI-nek az egészségi állapotát firtató kérdésre Zarándi László, az 1950-es évek egyik meghatározó atlétája. Hozzátette, az elmaradhatatlan reggelizés után elmegy bevásárolni, majd a sportújságot átlapozza, tévét néz, négy-öt órát olvas, meg a kertben „matat”, „vagyis „úgy teszek, mintha matatnék, mert az erőm már fogytán van” – mondta sajátos humorral, de életerővel a hangjában.
Jelezte, elsősorban sportot néz a tévében, de atléta létére nála első a kézilabda, a Fradi és a Győr női, illetve a Szeged és a Veszprém férfi csapatának mérkőzéseit mindig megnézi. A második helyen a foci áll, ami az idén többnyire 90 percnyi dühöngést jelentett az életében.
„Fradista volt mindenki a családban, én is az vagyok, úgyhogy a mostani bajnokság nem sok örömöt hozott” – mondja, és nevet azon az ellentmondáson, hogy FTC-drukkerként az ellenlábas Újpesti Dózsa sportolója volt, és hogy a külföldi focicsapatok közül is egy lila-fehér, a Real Madrid a kedvence.
A komolyabb profi bokszmeccseket is megnézi, legutóbb „szegény” Klicsko vereségét látta. Az atlétikába viszont csak bele-belenéz, viszont az úszó-világbajnokságot, benne a fantasztikus edzésmennyisége miatt általa csodált Hosszú Katinka versenyzését végig fogja nézni, de a toronyugrásra is nagyon kíváncsi.
„Amikor hirtelen nyugdíjba mentem, nem egészen önszántamból, megfogadtam, hogy szakítok a TF-fel. Egy személyzetis miatt történt, aki még él, a nevét természetesen nem árulom el. No, ezt a fogadalmat be is tartottam, hiába hívtak a TF-re vagy a szövetségbe előadást tartani, nem mentem, mert ha a TF-fel szakítottam, ez az atlétikával való szakítást is jelenti” – jelentette ki.
Arra a felvetésre, hogy az idén lesz 65 éve annak, hogy a helsinki olimpián bronzérmet szerzett a magyar váltó, amit azóta sem tudtak megismételni az utódok, egyből rávágja, hogy „sajnos!”
Öt unokájából a negyedik, a 11 éves Dorottya örökölt valamit a nagypapa tehetségéből, mert jó futó.
„Vele szoktam az atlétikáról beszélgetni. Az unokáim tudják, hogy valaha nagy sportoló voltam, de ez ma már nem akkora szó, mint a mi időnkben, amikor világszerte ismerték a Villámikreket” – mondta.
Nagy fájdalma, hogy a felesége 2000-es halála utáni költözésben sportképei eltűntek, így ma már csak néhány fotó emlékezteti a múltra. A helsinki bronzérem megvan, amit az éremgyűjtemény legértékesebb darabjának tart, megelőzi a Európa-bajnoki aranyat is.
A Zarándi László, Varasdi Géza (a fotón elöl), Csányi Görgy, Goldoványi Béla 4×100-as váltó az 1954-es berni Eb-n végzett az élen.
(MTI, fotó: MTI)
