Dr. Világosi Gábor az Országgyűlés alelnöke, a sportbizottság tagja és egyben a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnöke. A Magyar Ökölvívó Szövetség Ellenőrző Testületének elnökével, dr. Szendrő Zsolttal mérkőzött meg a pingpong asztalnál.
– Mikor került ütő a kezedbe?
Annak idején, a 60-70-es években a kis településeken egy-egy sportág űzésére volt lehetőség. Volt ahol röplabdáztak, volt ahol kézilabdáztak. Focizni persze mindenhol lehetett. Az ország egy nagy „grund” volt. Ahol én születtem és nevelkedtem, Devecser településen, ott volt egy nagyon jó kis asztalitenisz szakosztály, a Spartacus. A bátyám elkezdett játszani ott és én is folytattam a családi hagyományt, majd a pannonhalmi gimnáziumban folytatódott az asztalitenisz. Volt néhány barátom, akikkel együtt játszottunk, mint mostani ellenfelem, akit nagy nehezen sikerült megtanítanom a pingpong tudományára és a végén megközelítette az én tudásomat. A Középiskolás bajnokságokon egész jól szerepeltünk, ezt főképp a győri középiskolások tanusíthatják. Egyetemista koromban hagytam abba a versenyszerű játékot. Elkerültem Pécsre és ott egy NB1-es csapat szerepelt. Az NB1-es szint az iskola és egyéb elfoglaltságok miatt számomra már túl magas volt. Áttértem a focira.
1985 után már nem nagyon pingpongoztam.
– Felkértek a Wink asztalitenisz szakosztály csarnokavatására, majd később a MASZ alelnökévé. Az érzelmi motiváció gondolom nagy volt ahhoz, hogy elvállald ezt a posztot.
Amikor felkért Wei Úr, hogy az általuk létrehozott csarnokot a kínai nagykövet úrral együtt avassam fel, ismét kezembe vettem az ütőt. Sok szép emlék tört felszínre ekkor.
A sport mindig közel állt hozzám, az asztalitenisz pedig különösen.
Így örömmel vállaltam el a MASZ alelnöki posztjára történő megtisztelő felkérést.
– A sportpolitikába tértél vissza vagy sportolni is?
Inkább csak az asztalitenisz támogatójaként tértem vissza, bár tény, hogy az elmúlt három hétben többször volt ütő a kezemben, mint az azt megelőző 15 évben.
– Milyen erőt képvisel a Wink klub magyar szinten?
A kínaiak jelenleg az asztalitenisz egyeduralkodói. Az itt lévő kínai gyerekek közül már sok magyar állampolgár, ők is erősítik a sportágat. Kínai és magyar edzők fejlesztik a játékosokat tudását. Serdülő játékosaik az élvonalban szerepelnek és napról napra eredményesebbek.
Wei Xiang, a Wink Asztalitenisz Club Egyesület tulajdonosát és elnökét kérdeztem a sportklub létrejöttéről
WINK Asztalitenisz Club Egyesület 2005 novemberében alakult.
A klub megalakulásának célja, hogy előmozdítsa a magyar asztalitenisz fejlődését, gazdagítsa az országban élő kínaiak sportéletét, illetve hogy erősítse a kínai-magyar kapcsolatokat a sport világában.
– A klub színvonala nagyon magas, mekkora területen helyezkedik el és mennyi asztal található az edzőteremben?
A Wink Asztalitenisz Club 960 nm-en fekszik és 21 asztal áll a sportolók rendelkezésére a China Markt 3. emeletén.
– Mely edzők készítik fel a versenyzőket?
Az edzők terén is követjük a színvonalat, a volt kínai nemzeti asztalitenisz válogatott edzőjét, Wei Csin Siut, valamint két kitûnõ magyar edzőt, Marsi Mártont és Klampár Tibort kértük fel.
Terveink szerint a klub saját válogatott versenyzõket fog kiképezni, annak érdekében, hogy egy nemzetközi színvonalú klubbot hozzanak létre.
XLsport – Faragó Beatrix
Fotók: Ezüstszegi József
