Zlatan Ibrahimovic, a Milan csatára a hét elején csatlakozott a 2024-es Eb-selejtezőre készülő svéd válogatott edzőtáborához, miután meghívót kapott Janne Andersson szövetségi kapitánytól a márciusi válogatott mérkőzésekre. A 41 éves klasszis legutóbb 1 évvel ezelőtt, 2022 márciusában szerepelt a nemzeti csapatban.
„Azért vagyok itt, hogy a különbséget jelentsem, ellenkező esetben most nem lennék itt. Nem akarok a koromról beszélni, még annyi mindent véghez kell vinnem és meg akarom mutatni mindenkinek, akik kételkednek bennem, hogy tévednek. Soha nem fordult meg a fejemben a visszavonulás. Folytatni akarom tovább és kihívás elé állítani magam. Én nem adom fel. A kihívások adrenalint adnak nekem, ahogy Ti, újságírók is. Egészen fiatal korom óta azt írtátok, hogy túlságosan más vagyok, rossz és önző. Ti is segítettetek és még mindig ezt teszitek. Mindig ott van bennem a vágy, hogy megmutassam, mire vagyok képes.” – mondta Ibrahimovic a sajtótájékoztatón.
„Amikor mindenki azt mondja, hogy elég volt és nekem már annyi, az adrenalin löketet ad nekem. Csak folytatni akarom. Befejezhettem volna a futballt, miután tavaly megnyertem a Scudettót a Milannal, de az túl könnyű lett volna.”
„Válogatott? Folyamatosan kapcsolatban álltam Janne Andersson edzővel, mind a sérülésem, mind a rehabilitációm alatt. Janne számtalanszor felhívott és megkérdezte, hogy mi a helyzet velem. Ha jól érzem magam, akkor ott leszek és játszom. Tegnap azt mondtam a válogatottbeli csapattársaimnak, hogy valószínűleg csodálkoznak azon, hogy mit keresek még itt. Azt gondolhatják, hogy megbolondultam, hogy 41 évesen a válogatottban játszom. Azt válaszoltam nekik, hogy a karrierjük végén a 40-hez közeledve majd megértik, hogy miért vagyok még mindig itt. Sérülés? Az igazság az, hogy három műtétem volt, nem egy. A rehabilitáció alatt nem azt a visszajelzést kaptam, amit szerettem volna és minden nehezebbé vált. Türelmes voltam és hallgattam az orvosokra. Az ő kezükbe adtam a sorsomat és követtem az utasításaikat. A legfőbb probléma az volt, hogy nem voltak pozitívak a visszajelzések. Egy alagútban voltam és nem láttam a fényt, ami energiát vagy válaszokat adott volna, hogy jó, amit csinálok. Aztán történt valami és kiléptem az alagútból, majd minden világos és pozitív lett. Nehéz volt, de nagyon sok türelem kellett a részemről.”
Ibra februárban egy Milanellóban rendezett házon belüli edzőmeccsen egy csapatban játszott a Milan U18-as csapatában szereplő idősebbik fiával, Maximiliannal.
„A milanellói edzőmeccs különleges és szórakoztató pillanat volt. Hányan mondhatják el magukról, hogy a legmagasabb szinten együtt játszanak a fiukkal? Maximilian focizik és boldog. Lehetősége volt arra, hogy velem és az első csapat többi tagja ellen játsszon. Azt mondta, hogy kemény lesz velem a pályán, ezért azt mondtam az edzőnek, hogy tegyen minket egy csapatba, jobb lesz így mindenkinek. Hogy játszik Maxi? Ha megkérdezed őt, akkor azt fogja mondani, hogy semmit nem lesett el tőlem. Ha engem kérdezel, akkor a válaszom, hogy mindent tőlem lesett el.”
„BL-keret? Még nem voltam jó állapotban, amikor le kellett adni a keretet, szóval nincs abban semmi különös, hogy nem szerepelek a listán. Tíz nappal később újjászülettem.”
„Rekordok? Megünnepeltem, hogy a Serie A legidősebb játékosaként gólt szereztem a Milanban, de nem a korommal akarok rekordokat döntetni, hanem azzal, aki vagyok és amit csinálok.”
„A jövőm? Sok ajánlatom van, de még nem akarok ezen gondolkodni, mert egyelőre csak és kizárólag játékosként tekintek magamra. Mindenki azt kérdezi hogy vagyok, de inkább kérdezzék meg a 20 éves játékosokat, hogy mit gondolnak arról, hogy még mindig velük játszom.”
„2024-es Európa-bajnokság? Még túl korai lenne erről beszélni. Megpróbálom napról napra élni az életemet és a jelenben maradni, még akkor is, ha én vagyok a múlt, a jelen és a jövő.”
