Leküzdhetetlen hátrány a kézilabdában a hiányos kézfej? A kisvárdai Lakó Zoltánnak biztosan nem. A tízéves fiú ép társak között edz és játszik, néha szó szerint elképesztve az őt figyelőket. Példakép a pályán és azon kívül is.
reb • „Milyen ügyes az a kisfiú… Pedig nézd meg, valami gond van a bal kezével… Hogy csinálja?” – ilyen és ehhez hasonló mondatokat, meglepődésről tanúskodó suttogásokat gyakran hall a lelátón Karskó Zsuzsa. Gyorsan hozzáteszi, örül a megjegyzéseknek. Kisfia, a tízéves Lakó Zoltán nemcsak a szurkolók, hanem a szakemberek figyelmét is azzal kelti fel előbb, hogy milyen jól kézilabdázik, és csak azt követően jön a felismerés: az egyik keze nem ép.
Lakó Zoltán (jobbról)
Így született. Bár vannak ujjpercei, nem fejlődött ki a keze. Csuklóban képes mozgatni, húzódzkodni is tud, de óvatosnak kell lennie, mert ha rosszul nyúlnak csonka kis kezéhez, az bizony fáj. Edzője, Szemán Szilvia talán erre is gondolva mondja, hogy a védekezésben érinti hátrányosan őt az ép végtag hiánya. Másutt nem.
Ahogyan becézik, Zozi kezdetben a focilabdával ismerkedett, s azzal is remekül bánt, de mert a nővére kézilabdázott, a kisfiú is a teremben kötött ki. Az edzők először el sem akarták hinni, hogy valami nem stimmel, annyira otthonosan mozgott a pályán.
„Fél évvel később kapcsolódott az edzésekbe, mint a többiek, de a gyorsaságával, az ügyességével hamar kitűnt – teszi hozzá Szemán. – A szivacskézilabdában még segített a ballal, de most már magabiztosan veszi át fél kézzel a labdát. Eleven, édes, szerethető fiú, aki jelenleg nincs hátrányban a többiekkel szemben, és szerintem később sem lesz.”
Hogy mennyire nem marad el a társaktól, azt mutatja: az U10, U12-es gyermekbajnokságban is szerepel – természetesen az épek között –, ráadásul irányítóként, átlövőként és szélsőként is megállja a helyét. Édesanyja szerint – aki maga is játszik – lövő lesz a gyerek, s maga az érintett is azt a posztot kedveli a legjobban.
Zozinak egy kézzel is megy minden
„Ösztönző hatással van a többi gyerekre – közelíti meg a kérdést Nagy Kálmán, a Kisvárdai KC technikai vezetője. – Ha ő megcsinál valamit, a többieknek ugyan milyen kifogásuk lehet, hogy nekik nem megy? Minta a pályán és azon kívül is. Mindenhol gyorsan befogadják, gyakran ő a társaság középpontja.”
Nagy szerint Zozi méltósággal viseli az ép kézfej hiányát, s ez talán annak is köszönhető, hogy az édesanyja, Zsuzsa mindig arra biztatta: ne rejtegesse, hanem igenis, mutassa meg.
Zozinak a veszprémi Nagy László, illetve a Ferencvárost irányító Szucsánszki Zita a kedvence. Ha úgy tetszik, példaképek mindketten. Akárcsak a kisfiú, aki nap mint nap hihetetlen tartásról és akaraterőről tesz tanúbizonyságot, utat mutatva ezzel kicsiknek, nagyoknak.
