Bár a világversenyek sorában nem a legelsők között jegyzik a decemberben a katari Dohában lebonyolított Középiskolás Világjátékokat, a Magyar Diáksport Szövetség szerény létszámú válogatottjában így is voltak olyan fiatalok, akik az ígéretes tehetségek közé számíthatók. Ilyen volt az atléta Vincze Dorina (képünkön) is.
– A zuglói Németh Imre Általános Iskolába jártam, a sajnos már eltávozott Bánhidi Béla és Ruza Józsefné voltak a testnevelő tanáraim – mesélte a síkon és gáton egyaránt versenyző Dorina. – Éveken keresztül versenyszerűen táncoltam is, de egy idő után óhatatlanul válaszút elé kerültem.
– Az atlétikát választottam, a KSI-ben Dömötör Balázsnál folytattam és nem bántam meg a döntésemet. Előbb sprint távokon és távolugrásban versenyeztem. 2007-ben távolban 583 centiméterig jutottam, 400 síkon pedig 56,28 másodpercet mutatott a stopper a legjobb futásomkor. Ezt az időt egyébként az ostravai ifjúsági világbajnokságon értem el.
– Az utóbbi években a távol helyett inkább a gátfutást részesítette előnyben.
– Négyszáz gáton talán kicsit nagyobbak a lehetőségeim, mint a síkfutó számban. Persze csak akkor, ha fel tudok gyorsulni. Dohában még kívül maradtam a 62 másodpercen, s ezzel a harmadik helyet szereztem meg. Ott egyébként a 100-200-300-400 méteres résztávokból álló svéd váltótagjaként egy ezüstérmet is átvehettem.
– Vannak-e a sportéletben olyanok, akikre felnéz, akik a példaképei is lehetnek?
– Mindenképpen a tízpróbázó Zsivoczky Attilát kell említenem, aki a nehéz percekben is mindig képes arra, hogy oldja a feszültséget. Jó humora van, ami mindennél többet ér.
– Milyen tervei vannak a 2010-es esztendőt illetően?
– Szeretnék kijutni a junior világbajnokságra, amihez egy percen belül kellene futnom 400 gáton. Az igazi bravúr azonban az lenne, ha a 4×400-as váltó is utazhatna és én is tagja lehetnék ennek a kvartettnek.
Fotó: JochaPress
