F1
2015. augusztus 15. szombat, 10:22
Alain Prost érzelmes nyilatkozatot adott egykori F1-es riválisa utolsó hónapjairól, és elárulta azt is, hogy Sennának felajánlotta jövőbeni csapata egyik ülését is.
A Forma-1 törtĂ©netĂ©nek egyik legsikeresebb versenyzĹ‘je egy hĂ©tközi interjĂşban árulta el, hogy mit bánt meg a legjobban Ă©letĂ©ben, de azt is hozzátette, hogy már visszavonult versenyzĹ‘kĂ©nt gyĹ‘zködte Ayrton Sennát arrĂłl, hogy versenyezzen az Ĺ‘ csapatában. ElsĹ‘ hallásra hihetetlennek tűnik ez az elkĂ©pzelĂ©s, de Prost rávilágĂtott, hogy amikor már nem ellenfĂ©lkĂ©nt nĂ©ztek szembe egymással, gyökeresen megváltozott a kapcsolatuk. Senna tisztelte Prostot, de a Professzor csak akkor jött erre rá, amikor szögre akasztotta a bukĂłsisakot 1993 vĂ©gĂ©n.

„Még mindig élénken él bennem életének utolsó hat hónapja” – mondta Prost a Motorsport.com munkatársának. „Ebben az időszakban sokkal jobban ismertem Ayrtont, mint előtte bármikor. Teljesen más ember lett, és megértettem, hogy ki is volt valójában, és hogy mit miért tett egyes esetekben. Örömmel tekintek arra az időszakra, amikor megértettem, hogy Ayrtonnak az volt a legfőbb motivációja, hogy legyőzzön engem. 1993-ban, Ausztráliában, amikor befejeztem a versenyzést, együtt álltunk a dobogón, és egy pillanat alatt más ember vált belőle. Ez egy örök emlék a kapcsolatunkból, amit a mai napig megőriztem magamnak.”
Az a bizonyos adelaide-i verseny nemcsak Prost utolsĂł F1-es futama lett, hanem Ayrton Senna utolsĂł gyĹ‘zelme is egyben. Az utóélet tekintetĂ©ben megrendĂtĹ‘ jelenet volt, amikor a brazil felhĂşzta maga mellĂ© a franciát a pĂłdium legfelsĹ‘ fokára, a tisztelet jelenkĂ©nt. „Ahogyan közeledett az a vĂ©gzetes nap, furcsa, hogy egyre többet beszĂ©ltĂĽnk telefonon, fĹ‘leg a csapnivalĂł biztonságrĂłl. Többször is megkĂ©rt arra, hogy legyek a GPDA elnöke, de mindig nemet mondtam.”
„EgĂ©szen a haláláig megtartottam ezt az emlĂ©ket, mert kĂ©tszer háromszor találkoztam vele, Ă©s az imolai verseny elĹ‘tt is – teljesen más emberkĂ©nt viszonyult hozzám, Ă©s Ăgy szeretnĂ©m megĹ‘rizni Ĺ‘t. Szombaton felhĂvott, akkor találkoztam is vele, vasárnap pedig mĂ©g kĂ©tszer. Leginkább a biztonság kerĂĽlt szĂłba, Ă©s hogy egyáltalán nem örĂĽlt az akkori helyzetnek, megemlĂtve, hogy a Benetton szabálytalan. Nagyon koncentrált volt… hátborzongatĂł belegondolni is.”


