„Vagy beveszem padlógázon az Eau Rouge-t, vagy belecsapódom a gumifalba”

„Kétségtelen, hogy a legemlékezetesebb Belga Nagydíjam a 2000-es volt!” – kezdi merengését a finn klasszis. „1998-ban és 1999-ben megnyertem a világbajnoki címet, a McLaren-Mercedes pedig ebben az évben is olyan gyors volt, mint korábban, viszont nem volt annyira megbízható, mint az előző években. Ennek ellenére bajnoki éllovasként, optimistán érkeztem Spába. A legnagyobb ellenfelem, mint mindig, akkor is Michael Schumacher volt, aki mindössze két ponttal volt mögöttem a tabellán.”

„Már akkor nagyszerűen éreztem magam, amikor először pályára gurultam. Péntek délelőtt remekül éreztem magam az autómban, és szinte azonnal magabiztossá váltam; úgy éreztem, megszerezhetjük a rajtelsőséget. Másnap kiderült, igazam volt! A legjobb időmérős körömön minden összeállt: végig a határon voltam, nagyon keményen nyomtam neki, maximálisan kihasználtam a pályát, de sehol sem csúsztam ki, és nem is blokkoltam le. Nagyon boldog voltam azzal a körrel, az eredménye pedig maga a rajtelsőség lett: majdnem nyolc tizedmásodperccel voltam gyorsabb, mint a második helyezett, Jarno Trulli a Jordan-Mugen-Hondával!”

„A verseny napján ködös idő fogadott bennünket és szitált az eső, mint oly sokszor az Ardennekben. A bemelegítést is vizes pályán rendezték; ezen én voltam a leggyorsabb, de csak egy kicsi választott el Michaeltől. Nagyon csúszós volt a pálya; ezt bizonyította, hogy Giancarlo Fisichella ütközött és Jacques Villeneuve-nek is volt egy kicsúszása. Később az eső hol rákezdett, hol pedig elállt. Délután kettőkor már nem esett, viszont a pálya vizes volt, szóval a biztonsági autó mögül kellett nekivágnunk a versenynek. Amikor az első kör végén kiment [a biztonsági autó] meg tudtam tartani a helyem, ez pedig előnyt jelentett a többiekkel szemben, hiszen ők kevesebbet láttak az esőfüggönyben!”

 „A tükörben láttam Jarno autójának jellegzetes sárga színét; ő egy rendkívül tehetséges pilóta volt, ezek között a körülmények között azonban éreztem, hogy Michael lesz a legnagyobb kihívóm. Igaz, hogy ő csak a negyedik helyről indult, de roppant versenyképes volt a vizes pályán. Hamar feljött a harmadik helyre, de Jarnót nem tudta lehagyni, szóval szert tehettem egy kisebb előnyre. Öt kört tettünk meg és 10 másodperccel vezettem, kezdtem tehát kényelmesen érezni magam. A pálya lassan felszáradt, a hetedik körben feltettem a száraz gumikat, a kilencedikre pedig már mindenki túl volt a kiállásokon. Ekkor még én vezettem, de már Michael követett, és ahogyan vártam, nagyon keményen nyomta. A 13. körben 4,6 másodperc volt a különbség közöttünk!”

„Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy keményebben kell nyomom a gázt, de a 13. körben elkövettem egy hibát. A Stavelot-ban rámentem a rázókőre, az eredmény pedig katasztrofális volt: félig kicsúsztam a fűre, és mire összeszedtem az autót, Michael leelőzött, én pedig visszacsúsztam a második helyre. Nagyon dühös voltam magamra, és elhatároztam, hogy nem csinálok ostobaságot, csak az óvatos vezetésre összpontosítok, és arra, hogy megtartsam a második helyet. Michael nagyon keményen nyomta a gázt, a 20. körben ugyanis már 10 másodperccel vezetett. A 34. körre túl voltunk a második kiálláson, én pedig továbbra is második voltam, 7 másodperccel Michael mögött, az autóm pedig tökéletesen működött. Az ideális ív már csontszáraz volt, mellette azonban még voltak vizes foltok, szóval kockázatos volt rámenni ezekre a részekre. Tudtam, hogy egy újabb hiba újabb félfordulatot eredményezhet, vagy még annál is rosszabbat; ezt nem engedhettem meg, viszont egyre keményebben nyomtam, és utolértem Michael Ferrariját!”

 

„A 40. körben már közvetlenül mögötte voltam. Az Eau Rouge felé tartottunk, ez a kanyar pedig már akkor is lenyűgöző volt; szinte padlógázon vettük, igazi próbatétel volt ez embernek és gépnek egyaránt. Egy kicsit jobban vettem be, mint Michael, és amikor a Les Combes felé tartottunk, elhatároztam, hogy kifékezem! A McLaren orrát bedugtam a Ferrari mellé, és felkészültem arra, hogy később fékezek, de Michael látta, hogy jövök, és elém vágott nagyjából 300-as tempónál! A kereke hozzáért az első szárnyam véglapjához, szóval elengedtem a dolgot. A verseny után Michael rengeteg kritikát kapott a manőver miatt, nekem azonban most, 15 év távlatából nincs problémám vele. Élveztem a Forma-1-es pályafutásomat, aminek az egyik fénypontja az volt, hogy vele harcolhattam. Tiszteltem őt, és azt hiszem, ő is tisztelt engem. Keményen versenyeztünk, de tisztességesen. Rendkívül harcias volt, de ez minden nagy bajnokra igaz. Lágyszívűként nem nyerhetsz hét bajnoki címet, ő pedig sohasem volt az. Szuper pilóta volt, a sport történetének egyik legjobbja!”

„Bár az első szárnyam véglapja megsérült, az autóm a 40. kör után is nagyszerűen ment. Tudtam, hogy a Les Combes lesz az egyetlen hely, ahol megelőzhetem, de azzal is tisztában voltam, hogy rendkívül figyelmesen kell végrehajtanom a manővert, mert ő nem egy olyan pilóta, aki könnyen adja a vezető pozíciót. Ezt már egyértelművé is tette, szóval a 41. körben úgy döntöttem, vállalom a kockázatot. Komoly rizikó volt, de számoltam vele. Padlógázon veszem az Eau Rouge-t! Ez nem egy szívbajosoknak való feladat volt. Rendkívül nehéz volt, és ha elrontottad, a büntetésed általában egy hatalmas baleset lett. Ezen felül tudtam, hogy az ideális ív mellett még nedves a pálya, szóval elképesztően pontosnak kellett lennem; ez nem könnyű feladat a világ legfélelmetesebb kanyarjában, ahol leér a versenyautód alja, és azt sem látod, hová érkezel.”

„Michael mögött voltam, ahogy egyre közelebb értünk a híres kanyarhoz. Amikor befordultam, minden idegszálam tiltakozott, de úgy döntöttem, hogy háromig számolok, nyerek egy kis bátorságot és a pedálon tartom a lábam. Hangosan számoltam, és tudtam, hogy amint eljutok a háromhoz vagy beveszem padlógázon az Eau Rouge-t, vagy belecsapódom a gumifalba. Köztes lehetőség nem volt; ezt biztosra vettem.  Egy! Hangosan kimondtam, amikor az autó remegni kezdett és hatalmas erők hatottak rám. Tudtam, hogy az autóval is meg kell küzdenem, ha el akarom kerülni az ütközést, és bevallom, a saját félelmemet is le kellett győznöm. Kettő! Ziháltam, amikor láttam, hogy az autó előbb az egyik, majd a másik irányba megy. Egy pillanatig, a kanyar közepén azt hittem, nem tudom megtartani; az autó lábujjhegyen állt, de végül megkapaszkodott. Három! Kiáltottam, amikor az autó ijesztően elindult a kijárat felé. Mindig rossz, ha az autó elkönnyül nagy sebességnél, de sikerült ismét megtartanom. Megcsináltam! Padlógázon vettem az Eau Rouge-t egy futamon. Nem egy időmérőn, egy futamon, ráadásul úgy, hogy csak egy szűk száraz vonal volt, amin megcsinálhattam.”

„Michael nem padlógázon vette a kanyart, mert közelebb kerültem hozzá. Ahogy közeledtünk a Les Combes-hoz, megpillantottam Ricardo Zonta BAR-Hondáját, amit le kellett köröznünk. Arra gondoltam: bármit is tesz Michael, én az ellenkezőjét teszem! Ő balról előzött, szóval én jobbról, és olyan későn fékeztem, amilyen későn csak mertem. Az ideális ív mellett nedves volt a pálya, a tempó 300-as, de ahogy befordultam, megcsináltam! Leelőztem Michaelt! Visszavettem a vezetést! A folytatásban mindent megtett, hogy hibába kergessen. Kidugta az autó orrát jobbról, majd balról, hogy összezavarjon. Mint mondtam, mindig is elkötelezett harcos volt, igazi versenyző! De próbáltam megőrizni a bátorságom, és azt suttogtam: Mika maradj nyugodt, maradj nyugodt, maradj nyugodt! Az utolsó kör végén 1,1 másodperccel vezettem. A munka kész! Nagyszerű győzelem. Csodás nap!”

„Kérem, bocsássanak meg az epilógusért, de úgy érzem, ez a blog nem lenne teljes, ha most nem írnék valamit Michaelről, és csak bemutatnám az egyik legnagyobb csatánkat. Mindannyian tudjuk, hogy 2013 decemberében volt egy szörnyű síbalesete, melynek következtében fejsérüléseket szenvedett, és azóta is orvosi kezelés alatt áll. Nem állítom, hogy ismerem a részleteket, de örömmel láttam azt az interjút, amiben a menedzsere elmondta, az állapota lassan javul. Remélem, sőt imádkozom, hogy a jelek továbbra is biztatóak legyenek. Nem, sohasem fog versenyezni, talán járni sem és lehet, hogy beszélni sem; de lehet, hogy igen. Csodák történhetnek! És én remélem, hogy hamarosan Michaellel is csoda történik.  Folytasd a harcot, öreg barátom!” 

Forrás: www.telesport.hu – RSS