„Ajándék” olimpia

Meredek pályájú, kanyarokkal tarkított hullámvasútra ült fel a 22 éves Tótka Sándor, aki a nyáron előbb elengedni kényszerült az olimpiai szereplésről szőtt álmát, hogy az utolsó pillanatban kajakos párostársával, Molnár Péterrel mégis nekivághasson. A riói élményekkel és a negyedik hellyel maradéktalanul elégedett.

reb • Ha úgy tetszik, a mennyet és poklot is megjárta a kajakos Tótka Sándor. Az Újpest versenyzője esztendeje Molnár Péterrel világbajnoki címet nyert Milánóban K–2 200 m-en, s a szám esélyeseként várta az idei hazai válogatókat. A Horváth Bence, Szomolányi Máté győri egység azonban kifogott a duón, így olybá tűnt, Tótkáék lemaradnak a riói olimpiáról.

Csakhogy az utolsó, pontosabban az utolsó utáni pillanatban kiderült, hogy az ötkarikás játékokra készülő rivális mintáit atipikusnak találta a Magyar Antidopping Csoport, így a hazai kajak-kenu szövetség a komolyabb problémát megelőzendő kitette az olimpiai keretből a párost, amelynek Tótkáék kerültek a helyére.

„Az Európa-bajnokságon még nyertünk a négyessel ötszázon, s az országos bajnokságon is elindultam, hiszen az egyesületnek fontos volt a szereplésünk a pontverseny miatt, de az olimpiai álmok szertefoszlása után elképzelhető, mennyire motiváltan tettem mindezt… – idézi fel a nehéz időszakot a 2010-ben ifjúsági olimpiai bajnok kajakos. – Nagyon akartuk a riói indulást, túlságosan is. Alig pihentünk, iszonyúan keményen edzettük, kicsit talán túltoltuk a felkészülést, márpedig nem vagyunk Hosszú Katinkák, hogy pihenés nélkül bírjuk. Szóval, már a nyaralást terveztük, sőt szinte nyaraltunk, amikor jött a telefon, hogy mégis indulhatunk. Eszméletlenül örültünk a lehetőségnek.”

Az értesítést követően még egy hét telt el, hiszen annyira későn történt a csere, hogy komoly diplomácia bűvészmutatványt igényelt a Horváth, Szomolányi duó helyére a Tótka, Molnár kettőst nevezni. Mint ismert, a próbálkozás sikerrel járt.

„Vallom, minden okkal történik. Az is, hogy úgy látszott, lemaradunk a játékokról és az is, hogy mégis versenyezhettünk. Petivel és az edzőmmel megéltünk hideget-meleget, viszont miután végleg eldőlt a sorsunk, nyugodtan készülhettünk. Ajándéknak fogtuk fel a szereplést, s ez igazából az olimpia végéig nem változott. Bár sok sportolón láttam, feszültebb a megszokottnál, hiszen mégiscsak olimpián indul, mi végig felszabadultak és lazák tudtunk maradni.”

Nem érem vagy pontszerzés volt a cél, hanem, hogy tökéletes pályát menjenek a döntőben, s mert ez sikerült, Tótka annak ellenére is elégedett, hogy csupán három századmásodperc választotta el a párost a dobogó legalsó fokától.

„Érthetően kevesebb figyelem irányul ránk, mint az érmesekre, de talán pont jó is, hogy nem vagyunk nagyon reflektorfényben. Értékeljük a negyedik helyet, tudjuk, mennyit jelent, és óriási lökést ad. Szavakkal ki sem tudom fejezni, milyen különleges volt olimpián szerepelni. Újra át akarom élni!”

Az újpesti kajakos vallja, hogy a felkészülés a célok meghatározásával kezdődik, ő pedig eldöntötte: mindenképpen a jövő évi vb-n lapátoló csapatba akar jutni. Hogy milyen távon, milyen számban, az a jövő zenéje – a K–2 200 mindenesetre lekerül az olimpia programjáról, így vélhetően más felé fordul.

Egyelőre azonban a pihenésé a főszerep.

„Nem is elsősorban fizikailag van rá szükségem, hiszen ha csak azt nézem, talán már mennék is. Fejben kell a kikapcsolódás. Hogy végre nem azt szervezem, vasárnap mikor és hol edzünk, hanem a szabadprogramot. Októbertől pedig újult lendülettel vár a munka.”

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS