„Vegyetek vissza, mielőtt kiszúrják, hogy nem vagytok lütyősök!”

A spanyol és az amerikai lapok is egyre többet írnak a parasportban iparszerűvé váló csalásokról most, hogy közeleg a tokiói paralimpia. Mivel a sérültség mértéke szerint kategorizálják a parasportolókat, egyre kifinomultabb módszerekkel próbálják kedvezőbb osztályba soroltatni magukat a borsos pénzdíjak reményében a versenyzők.

Jessica Long (fotó: Getty Images)

Augusztus 24. és szeptember 5. között rendezik Tokióban a paralimpiai játékokat. Friss hír,megjelent a Magyar Közlönyben, hogy a kormány az egészséges sportolók jutalmának felére, 25 millió forintra emelte 17,5 millióról azt az összeget, amit a paralimpiai bajnokok kapnak a jövőben, és az ezüst-, valamint a bronzérmek prémiuma is ilyen arányban emelkedik.

Megéri eredményesnek lenni a paralimpiai játékokon. Nemcsak Magyarországon – bár nálunk különösképpen –, hanem máshol is.

Az Egyesült Államokban például 37 500 dollár (durván 11 millió forint, kevesebb mint a mostani magyar tarifa fele) jár a paralimpiai aranyért, 22 500 dollár az ezüstért és 15 000 dollár a bronzért.

Rióhoz képest megötszöröződött a paralimpiai érmesek honorálásának mértéke Amerikában,

és az összeg megegyezik az egészséges olimpiai érmesek díjazásával. Nálunk pillanatnyilag a fele, de ez nem mindig volt így.

Volt, hogy – az 1992-es paralimpián – még csak tárgyjutalmat kaptak az érmeseink, majd az olimpiai díjazás 30 százalékában részesültek, a 2004-es és 2008-as athéni és pekingi játékok után pedig már az egészséges olimpikonokéval azonos jutalmat kaptak. 2012-ben Londonban 23 millió forintot ért a paralimpiai arany, 2016-ban Rióban pedig 17,5 milliót, utóbbi megint csak a fele volt az egészségesekének.

Tokióban 25 millió jár majd a magyar paralimpiai bajnokoknak, míg az egészségeseknek 50 millió.

A bili akkor borult ki, amikor Sors Tamás paraúszó pekingi érmeiért, helyezéseiért összesen 68 millió forintot vett fel jutalomként,

jóval többet, mint bárki más a 2008-as egészséges magyar dobogósok közül. (Azért Cseh László 60 milliója sem volt akármennyi…A szerk.) A londoni olimpiát követően levitték az épek díjazásának a felére a parásokét, és jelenleg is ez a helyzet, jóllehet abszolút értékben már kétmillióval több, mint Londonban volt.

Ezt a kis pénzügyi kitérőt azért volt szükséges megtennünk, mert ami most következik, annak mozgatórugója vitathatatlanul a pénz. Ugyanis a parasportolók – nehogy már lemaradjanak az épek mögött – elkezdtek csalni. Most nem feltétlenül a doppingról beszélünk – bár az is előfordul –, hanem a kategorizálásról.

Még tavaly jelent meg a Sports Illustratedben egy nagy port felvert interjú Jessica Longgal, a 13-szoros paralimpiai bajnok úszónővel.

A parasport Michael Phelpseként is emlegetett, ma már 29 éves hölgy összesen 23 paralimpiai érem gazdája, és Rióból is hat medáliával – egy arany, három ezüst, két bronz – tért haza az Egyesült Államokba. Mégis csalódott volt, de nem ám kicsit – nagyon.

Pedig édesapja – egészen pontosan a nevelőapja, mert az irkutszki születésű lányt vér szerinti szülei árvaházba adták, amikor kiderült, hogy súlyos fogyatékossággal jött világra –, aki egyszersmind a menedzsere, próbálta lelkileg felkészíteni arra, ami rá várt Brazíliában. Amikor Jessica felállt a rajtkőre az első versenyénél, már rosszat sejtett.

Végignéztem az ellenfeleimen, és

úgy éreztem magam, mintha egészségesek között versenyeznék.

A riválisaim sokkal kevésbé voltak sérültek, mint én. És hivatalosan mégis ugyanabba a kategóriába tartoztak. Ami – elnézve őket – képtelenség, mondta Long a szóban forgó SI-interjúban.

(Ch. Gáll András, a teljes írás az index.hu/sport oldalain olvasható)