2021 óta ez a kilencedik világ- vagy Európa-bajnokság, amelyen a magyar nyíltvízi váltó dobogón végzett: most harmadiknak jött be a végén Betlehem Dávid, miután az ezüst helyett megpróbált rámenni az aranyra, ám kiderült, még az ő tartalékai is végesek, így a hajrában megelőzte őt az olasz Paltrinieri, míg a németek simán nyertek. A pontversenyben másodikként zárt válogatottunk.
Bár 2024-ben Belgrádban és tavaly Stari Gradban is a magyar négyes nyerte a váltóversenyt, azért azt sejteni lehetett, hogy most is öldöklő csata lesz az érmekért az olasz-német-magyar csapat között. És mi tagadás, függetlenül attól, hogy a német fiúk kissé elbaltázták a 3km-es viadal végét, az, ahogy uralták az 1500-as résztávot, meg az 1000-est is, plusz látva a nőknél abszolút magabiztosan nyerő Isabelle Göse produkcióját, nagyon úgy festett: őrült nagyot kell homorítania nálunk mindenkinek, ha eséllyel akarunk próbálkozni ellenük.
Az első 1500-on – azon túl, hogy a férfival kezdő törökök valamelyest elmentek – Fábián Bettina a startot követő első forduló után jó 3-400 méter erejéig benne volt a sűrűjében, úgyhogy saját bevallása szerint adott és kapott is, mielőtt el tudott lépni a később a középmezőnyben ragadóktól, hogy aztán az olasz Barbara Pozzobonnal relatív nyugalomban érjenek már be.
A második ezerötön aztán hamar eldőlt, hogy a nagy négyesből ismét a franciák lesznek azok, akik lemaradnak az éremről, miután a már említett Göse, az 5 és 10km-t nyerő Ginevra Taddeucci és Mihályvári-Farkas Viktória teljesen leszakított mindenki mást, azaz innentől már csak az érem színe volt kérdés mindhárom kvartettnek. Viki szinte végig tudott tapadni az egyéni versenyek aranyérmeseire, ám azért a hajrában a két, Vikihez képest minimum kolosszusnak számító klasszis az addigi két métert hat-hét méteres előnyre hizlalta, azaz komoly feladat várt a fiúkra.
Nos, Rasovszky Kristóf azért a húrok közé csapott, és nagyjából 600 méter után egy komolyabb begyorsítással eltempózott Marcelo Giudi mellett, majd arra koncentrált, hogy a mögötte ugyanitt két éve ezüstérmesként beérő fiatalabb, ám 1500-on szintén remek Oliver Klemet ne tudja nagyon lerázni.
Más kérdés, hogy elég letisztult volt a kép a három versenyzővel, amint szép sorban követték egymást, azaz arra aligha bazírozhatott Betlehem Dávid, hogy a zárókörben Florian Wellbrock eltaktikázza magát a tömegben, mint egy nappal korábban.
Nyolc másodpercet kellett volna hoznia a 5 és 10km-en Európa-bajnok német világklasszison, miközben mögötte ott tempózott a másik csúcsragadozó, Gregorio Paltrinieri. Akárhogy is: fantasztikus látvány volt, ahogy a három zseni végigcsatázza ezt az 1500-at, mert érződött, sem Dávid, sem Greg nem tett le arról, hogy megfogja a nagy Flót.
Az első ostromot Dávid indította, ám Wellbrock a szokásos brutális lábtempójával rendre visszaverte a támadásokat. „Ezt úgy csinálja, mint senki más, próbálsz közel menni, de olyan vízfelhőbe kerülsz, hogy azt sem tudod, merre vagy” – szemléltette Dávid, miért olyan pokoli nehéz a németet támadni.
Visszafelé jövet is próbálkozott, de Wellbrock nem hagyta magát, és mint utóbb kiderült, Dávid dupla vagy semmi taktikája ezúttal visszafelé sült el (bár ez inkább dupla vagy bronz volt azért, mert az érem biztos volt már ekkor). Később bevallotta: „elpusztítottam magam a táv első felén. Megpróbáltam rámenni az aranyra, emiatt buktuk el az ezüstöt. Sajnálom, hogy most miattam háromból a harmadik lett a csapat” – morgolódott kicsit, utalva arra, hogy ő is emberből van, avagy rá kellett jönnie, a 3km túl sokat égetett ki belőle egy napja, és már nem volt annyi üzemanyag a tárban, ami a szuperbravúrhoz kellett volna. Igaz, azt a tények kedvéért jegyezzük meg, hogy 5 másodpercet így is hozott német cimboráján, de végül tőle 3.1-gyel lemaradva ért be, míg Paltrinieri 1.1 másodperccel előbb ütött rá a panelre.
„Azért persze büszke vagyok a csapatra, mindenki megtett mindent, ez ma így sikerült, de a mi váltónk akkor is folyamatosan hozza az érmeket, és csak azt tudom mondani, hogy lehet utánunk csinálni” – összegzett Dávid, aki mind a négy számában érmet szerzett, erre más nem volt képes az Európa-bajnokságon.
Stari Grad után pedig ismét megcsináltuk azt, hogy hétből hét versenyszámban volt magyar érem – bár az is igaz, tavaly sorjáztak az aranyérmek, de azért ez az 1-5-1-es medáltermés sem mutat rosszul, sőt.
Az pedig, hogy az olaszok mögött, a németeket megelőzve másodikok lettünk a pontversenyben, elég komolyan mutatja a csapat erejét – elvégre úgy értük ezt el, hogy különböző okokból az egyéni viadalokból csak férfi 5 és 10km-en tudtuk kimaxolni az indulási kvótát, a lányoknál mindhárom távon a lehetséges három helyett egy résztvevőnk volt, ami miatt eleve hátrányból indultunk a minden távon teljes létszámban versenyző olaszokkal szemben.
Node ez legyen a legnagyobb bajunk – a két hete végetért sukorói junior Európa-bajnokságon láttuk, hogy meglehetősen masszív az utánpótlás, azaz sokáig fogunk még ott tülekedni az éremért folyó harcban.
Európa-bajnokság, Párizs
Nyíltvízi váltó
1. Németország 1:03:39.2, 2. Olaszország 1:03:41.3, 3. Magyarország (Fábián Bettina, Mihályvári-Farkas Viktória, Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid) 1:03:42.4
