Zsinórban negyedszer lett Európa-bajnok100m pillangón Milák Kristóf, aki új Európa-csúccsal söpört végig a medencén (49.48), három századdal maradva el csupán a világrekordtól. Aztán jött a második aranyérme is, miután úgy döntött, mégis vállalja a gyorsváltót, amit aztán egy nem evilági, 46.29-es zárószáguldással hozott be az első helyre. Kós Huberttel, Szabó Szebasztiánnal és Németh Nándorral az Eb-k történetének legjobb idejével nyertek (3:10.03), az úszósport történetében először nyert férfi 4×100-on magyar négyes.
Azt már a 100 gyors döntőjénél érzékelni lehetett, hogy Milák Kristóf kivételes sebességi fokozatban úszik – de igazán most, az Európa-bajnokság negyedik napján derült ki, milyen az, amikor egy átpihent délelőtt után úszhatja a jelenlegi kedvenc távját. Holott két nagyágyú várt rá 100 pillangón, a franciák mindenáron Maxime Grousset-t akarták látni a dobogó tetején, a svájciak meg úgy gondolták, végre eljött Noe Ponti ideje (utóbb az eredményhirdetésnél is látszott, aranyra vadászva kérte ide magát a francia, illetve a svájci szövetség elnöke…).
Milák Kristófot mindez kevésbé izgatta, bár Grousset kilőtt, Kristóf második ötvenével sem ő, sem Ponti, sem a féltávnál még harmadik Kós Hubert nem vehette fel a versenyt – egészen brutális, ahogy elhúzott tőlük, 26.29 alatt jött úgymond vissza, ugyan ez a franciánál 26.73, a svájcinál 26.59, Hubinál 27.05 volt (ő végül 4. lett).
Millimétereken múlt a világrekord, Kristóf csupán 0.03-mal maradt el Caeleb Dressel 49.45-ös tokiói csúcsától – ami annak az olimpiának az egyetlen egyéni világrekordja volt, miután Milák belehajszolta az amerikait, annyira jött rá a végén. Akkor az ő ezüstérmet érő ideje volt az Európa-csúcs (49.68), ezt tavaly megdöntötte Grousset, Kristóf most az arannyal együtt visszavette tőle 49.48-cal, ami minden idők második legjobb ideje.
Ekkor már tudtuk, hogy Kristóf ebéd után igent mondott edzőjének, Szabó Álmosnak, aki leültette és közölte vele, hogy azok után, amit szerdán mutatott száz gyorson, muszáj úsznia a váltóban, mert vele nem csupán érem-, de aranyesélyes lenne a kvartett. Azaz innentől mindenki a napvégi 4×100-as gyorsváltót várta, elvégre a Kós-Szabó-Németh-Milák felállás minimum ütősnek tűnt.
Valószínűleg Kós Hubertet is már a zárószám foglalkoztatta, meg persze a pillangó után sem volt könnyű letudni a legkevésbé preferált számát, az ötven hátat – csendben el is búcsúzott ettől a középdöntőben, 14. idővel (24.73).
Járt a taps a 200 gyors döntőjében szereplő Pádár Nikolettnek is, aki 6. helyen ért célba, igaz, legjobbjától azért elmaradva (1:57.29), más kérdés, hogy azzal sem fért volna fel a dobogóra az igen erős mezőnyben.
No és aztán jött a nagy levegő, a gyorsváltó fináléja. Délelőtt Németh Nándor, Szabó Szebasztián, Kós Olivér, Jászó Ádám felállásban mentünk neki az előfutamnak – a feladat a továbbjutás volt, amit a két fiatallal simán hoztunk is, 5. idővel. Ekkor két másodpercre voltunk az elsőként kvalifikáló oroszoktól, igaz, náluk nem úszott az új csodarakéta, Egor Kornev. Igaz, nálunk se Kós Hubert – meg, mint később hozzátehettük, Milák Kristóf sem. Azaz a száz gyors egyéni döntőjének ezüst- és bronzérmese.
Szakembereink egyébként korábban mondogatták, a száz fináléja után viszont meggyőződéssel vallották, ha Kristóf beszáll, egyértelműen aranyesélyessé lép elő a magyar négyes.
Más kérdés, hogy végül a fiúkra bízták a felállást, akik ebben a sorrendben állapodtak meg – az edzők pedig nem akartak beleszólni, jóllehet náluk egyértelműen Nándi kezdett volna és Hubi lett volna a harmadik, ám az urak mindent egybevéve ebben maradtak.
Kós élete eddigi legjobbját dobta be az első hosszon, 48.18-at, bár utóbb már verte a fejét a falba, hogy minek pazarolta az energiáját az ötven hátra, mert az is tizedek vehetett el ebből. Szabó Szebasztián a reggeli 48.2 után atombiztosan hozta ezt az időt délután is, avagy végig tapadtunk a többiekre, ha ötödik helyet is mutatott az időmérő féltávnál.
Hanem ekkor következett a két specialista… Németh Nándi rajtján érződött, hogy ő tényleg nem szokott középső ember lenni, évek óta elsőként tolja a válogatottban és a klubjában is („elég óvodás volt a rajtom, de mindegy” – értékelte röviden utóbb a 0.41-es reakcióidőt, ami elég messze van a műfajban ideálisnak mondottól…). Hanem ezután begyújtotta a rakétákat és egyre feljebb és feljebb hozta a csapatot, a falhoz már másodikként ért, csupán a britek voltak előtte, az oroszokat sikerült maga mögött hagynia.
Mint utóbb kiderült, ez volt az első kulcsmomentum. Nándi csaknem hét tizedet vert a harmadik oroszra (47.27, az egész mezőny harmadik legjobb száza), ami ezen a szinten brutális különbség, így készítette elő a terepet Milák Kristófnak…
Aki egy relatíve biztonsági váltással a vízbe csapódott, és innen kezdetét vette a gyorsváltók történetének egyik legszédületesebb párbaja. Kornev sem kispályás ebben a műfajban, ő is pokoli módon ment, az utolsó ötvenre már ő fordult elsőként… ám ugyanúgy járt, mint a száz pille nagyjai. Merthogy azt a brutális finis, amit Kristóf mutatott, különösen az utolsó tíz méteren, már neki is sok volt. Fontos, hogy hősünk a száz döntőben már tesztelte önmagát, akkor azt mondta, kicsit több önbizalommal, határozottsággal kellett volna nekimennie az utolsó huszonöt méternek, és akkor még jobbat jöhetett volna.
Most üvöltött róla, hogy képes volt rátenni ama bizonyos még egy lapáttal a záró tíz-tizenöt méternek, ebből lett egy 46.29-es, nem evilági részidő és a kilencszázados (0.09) győzelem. Korneevé sem volt sokkal rosszabb, 46.32, azaz ő meccsben volt Kristóffal – avagy még egyszer fontos hangsúlyozni, mekkora érdemei voltak Nándinak is a sikerben; meg persze a táv első felén úszó Kós-Szabó párosnak (na meg a délelőttöt megoldó Kós Olivér-Jászó duónak).
Mindazonáltal Milák Kristóf utolsó száza tényleg történelmi léptékű – minden idők hatodik legjobb váltó-részideje. Miheztartás végett itt az eddigi top 5:
Pan Zhanle (kínai), 45.92 (2024)
Jason Lezak (amerikai), 46.06 (2008)
Duncan Scott (brit), 46.14 (2019)
Cesar Cielo (brazil), 46.22 (2009)
Alain Bernard (francia), 46.26 (2009)
Itt máris meg lehet csillagozni a 2008-09-es eredményeket, hiszen azok cápadresszesek, avagy korrekt összehasonlítási alapot Pan dohai és Scott gwangjui ideje jelent. Kristóf reakciója persze nagyon milákos volt: „nem rossz, bár vártam, hogy esetleg 45 vége lesz” – mosolygott, majd arról beszélt, magát is meglepte, „hogy volt annyi lélekjelenlétem, ami az utolsó huszonötön kellett, és hogy sikerült lenyúlnom a falnál az oroszt.”
A többiek, különösen Hubi és Nándi azt ecsetelte, nekik mennyit jelentett, hogy Kristóf igent mondott. „Nem érdekel, mit kell csinálni, a lényeg, hogy ez a váltó ezután is legyen így együtt, mert óriási potenciál van benne” – közölte Kós, aki jelezte, nyilván legközelebb középen úszna, hiszen Amerikában egész évben a repülőváltásokat gyakorolják. „Nézzél rá a reakcióidőinkre, ebben van bőven fél másodperc. Én, ha így indulok, sokkal nagyobb lendületet tudok vinni az első harminc méterbe, Nándi meg elszokott ettől teljesen, ő elsőként jó, szóval bármikor találok neked ebben az úszásban egy másodpercet, az meg már az amerikaiak és az ausztrálok szintje” – lelkendezett Kós.
És akkor még ehhez vegyük hozzá azt a további apró balesetet, hogy Nándinak a fordulónál leesett a sapkája, ami ott lebegett a vízen, Kristóf még át is úszott rajta. „Szerencse, hogy azonnal leesett és nem hátráltatott felgyűrődve a fejemre, meg az is, hogy én mindig két sapkában úszom, mert anélkül elég nehéz lett volna” – fejtegette Németh, aki nem sokkal a verseny után egészen őszintén közölte: ennyi idősen azért nehéz azt feltételezni, hogy el tud jutni arra a szintre, amit a Popovici-Kornev-Milák hármas mutatott a döntőben. „De oké, megpróbálom, nyilván… Mégis, reálisan nekem a váltó lehet a motivációm a következő két évre. Ha Kristóf úszik velünk, akkor ott van előtted a cél, hogy így együtt odaérjünk a dobogóra a budapesti világbajnokságon és aztán az olimpián, mert ebben a felállásban ez teljesen reális. Ennél nagyobb motiváció nekem, nekünk biztosan nem kell.”
Szabó Szebasztián a maga nyers őszinteségével kijelentette: „Két olimpiai bajnokkal és Németh Nándival együtt úszni, aki az elmúlt tíz évben folyamatosan ott volt a világelitben – hát azt mondom neked, még rajtam volt a legnagyobb nyomás, hogy három ilyen ’állat’ társaságában tudjam tartani a frontot a saját hosszomon. Örülök, hogy sikerült, ez a váltó eszméletlen jó és még jobb lehet a következő években.”
Ezzel aligha vitatkozhatunk – ha mindenki a legjobbja közelében tud úszni, akkor itt tényleg csodákat láthatunk.
Kós Hubert középen reccsentett már egyszer 47.71-et tavaly, Szingapúrban, Németh Nándi évek óta szórja a 47-es időket váltóban, pályafutása során ez volt a 11. ilyen, és a második legjobb a 2018-as 47.17 óta, de ötször jött már 47.5-ön belül.
Szabó Szebinek ugyanez már háromszor sikerült, eddigi legjobbja egy 47.37 a 2022-es budapesti vb-ről, ahol Milák Kristóf egyszer már bement 47 alá (46.89), de aztán a római Eb-n is jött 47.24-et.
Korántsem mellesleg: azzal sikerült behozni a csapatot ezüstéremre – 4×100-as gyorsváltóban ez volt a második érmünk a csodaszámba menő 2017-es vb-bronz után; aranyérmet még soha, egyetlen világversenyen sem nyertünk, egészen a párizsi Európa-bajnokság negyedik napjáig.
A nagy négyes most sporttörténelmet írt, már csak azért is, mert az Eb-k történetének legjobb idejével (3:10.03) nyert, ami persze bődületes új országos csúcs is. Ettől függetlenül határozottan az az ember érzése, hogy a srácok még csak a bevezetőnél tartanak.
Európa-bajnokság, Párizs, 4. nap, döntők
Férfiak
100m pillangó: 1. Milák Kristóf 49.48 (új Európa-csúcs)… 4. Kós Hubert 50.25
4x100m gyorsváltó: 1. Magyarország (Kós Hubert, Szabó Szebasztián, Németh Nándor, Milák Kristóf) 3:10.03 (új Eb- és országos csúcs)
Nők
200m gyors: 1. Barbora Seemanova (cseh) 1:54.38… 6. Pádár Nikolett 1:57.29
