Kós Hubert megcsinálta a tripla-triplát: harmadik aranyát nyerte itt a párizsi Európa-bajnokságon és zsinórban harmadszor győzött 200 vegyesen, ráadásul 17 év után megdöntötte Cseh László egyik utolsó, még cápadresszben úszott és azóta érvényben lévő országos csúcsát. Míg ez valahol várható volt, sokakat még most is locsolgatni kell Pápai Olivér szuperbravúrja után, elvégre 16 és fél évesen lett 400 gyorson ezüstérmes úgy, hogy lehajrázta az eddig villogó németeket, köztük a világrekordert, és megdöntötte a felnőtt országos rekordot is. Sárkány Zalán, aki délelőtt egyéni csúcsot ért el, 6. lett, míg Milák Kristóf szintén újabb egyéni legjobb idővel, 21.46-tal zárt 4. helyen 50 gyorson.
Kós Hubert végül péntek este úgy döntött, a száz hát és a kétszáz vegyes közül az utóbbit választja a két, egymással teljesen paralel rendezett szám közül. Ebben persze volt némi nosztalgikus romantika is, elvégre mégiscsak vegyesúszóként robbant be a köztudatba – és hát valahol picit el akart köszönni ettől a számtól, minthogy a világbajnokságon és az olimpián teljesen ütik egymást a kétszáz háttal, azaz nem fér bele, hogy ezt is programon tartsa.
Ugyanakkor kínálkozott a triplázás lehetősége is: elvégre 2022-ben ez a szám hozta meg számára az áttörést, amikor a tehetséges, ám a nagy lehetőség kapujában rendre megtorpanó ifjú titánból egy valahára bajnoki címet megszerezni képes klasszis vált; hogy aztán két évvel később Belgrádban az egyéni számai közül megint csak a kettővegyest húzza be (oké, ott 200 háton direkt nem indult, hogy az olimpia előtt semmit se áruljon el magáról fő távján). Azaz itt meglehetett a tripla, ráadásul délelőtt végre pihenhetett – persze, 14 úszás volt a testében összesen, így állt rajthoz aztán vasárnap délután.
Bár a mellúszása összeszedettebbé vált mostanra, azért még mindig lefelé lóg ki a másik háromhoz képest, úgyhogy Hubinak a lovak közé kellett csapnia az első százon, amikor vezetett is komolyan a pillangó és a hát után, olyannyira, hogy Marchand világrekordján belül volt ekkor. Aztán már nem, hiszen a francia mellen szokott igazán jönni (ő háton nem annyira zseni), de ettől még a gyorsra is elsőként fordult. Azonban kőkeményen kellett hajráznia, hiszen a spanyolok szupertehetsége, a Bowman keze alatt szintén megfordult, bár aztán egy év után továbbálló spanyol Hugo Gonzalez nagyon kezdett rámászni Hubi nyakára – címvédőnk azonban visszaverte a támadást, és végül biztos kézzel húzta be az elsőséget.
Amitől viszont az egész különlegessé vált, az az 1:54.24 – merthogy ezzel sikerült megdöntenie Cseh László egyik utolsó, még érvényben lévő országos csúcsát, amit a fenomén még cápadresszben állított fel a híres-hírhedt római világbajnokságon (ami akkor egyébként Európa-csúcsnak számított). Azóta a környékén sem járt magyar vegyesúszó Laci 17 éve érintetlen idejének, most viszont Hubi csaknem egy teljes másodpercet vágott le belőle. Ez a nyolcadik legjobb úszás a kettővegyes történetében, viszont ha azt nézzük, hányan tudtak ennél jobbat, akkor már csak hármat mutat a számláló: Marchand, Lochte és Phelps; utóbbi legjobbjától nyolc századdal maradt csupán el Hubi.
„Tudjátok, mit jelent nekem Laci, ő volt az idolom, rajta nőttem fel, miatta mentem drukkolni kisgyerekként versenyekre és valahol miatta lettem vegyesúszó – mondta a versenyt követően Hubi. – Hogy most az ő rekordját döntöttem meg, az számomra felfoghatatlan, fantasztikus érzés. Egyébként nyilván nem voltam teljesen friss, ez volt a tizenötödik úszásom itt, néhány nem is sikerült úgy, ahogy szerettem volna, úgyhogy délelőtt megbeszéltük Leonnal (Marchand), hogy ez ma a mi napunk lesz, megmutatjuk, mit tudunk.”
Nos, Marchand végül 400 gyorson mutatta meg ismét fantasztikus tehetségét – ám ha valaki azzal jön, hogy Hubi csak azért nyerhetett, mert a francia nem indult kétszáz vegyesen (olyan sérülése van, ami miatt a mell-lábtempót nem akarja kockáztatni), annak azt tudjuk mondani, oké, de ha vegyesen indul, akkor meg négyszáz gyorson nyerünk aranyat (meg esetleg Hubi akkor a száz hátra szavaz, és ott győz…). Merthogy négygyorson olyasmi történt, amire konkrétan senki sem számított.
Már kivéve a Petrov-testvéreket Árpádot és Ivánt, akik pontosan tudták, hogy zseniális tehetségünk, Pápai Olivér meglepheti a mezőnyt. Olivér 16 és fél évesen az ifi Európa-bajnokságon mutatott teljesítményének jutalmaként kapta a felnőtt Eb-indulás lehetőségét, amire edzőivel úgy tekintett, hogy ha már megadatik, akkor mindenképp szeretne döntőt úszni. Így készült, kizárólag erre a versenyre koncentrált, csak pénteken érkezett meg Párizsba, addig Győrben készült békében, nyugalomban, aztán szombaton még belakta a versenyuszodát edzésidőben, vasárnap meg kisétált a rajtkövekhez…
És amikor az ötödik előfutamban bezördített egy 3:45.32-t – amivel századra beállította Rasovszky Kristóf felnőtt országos csúcsát –, hirtelen megnőtt a forgalom a következő futamban induló Sárkány Zalán környékén, kifelé vonulva érett klasszisok kérdezgették kissé rángatózó szemekkel Zazit, hogy mégis, ki ez a srác…
Elvégre nagyon úgy tűnt, a nyolc elérhető esti döntős helyből műsoron kívül egyet máris elvittek – és nemsokára az is egyértelművé vált, hogy Olivér nem holmi szélső pályán fog tempózgatni, hanem a mezőny kellős közepén, az ötösön, minthogy második legjobbként lett finalista.
Mondjuk komoly társaságba került, balról a négyszeres olimpiai bajnok Leon Marchand, jobbról a 800-on és 1500-on, valamint nyíltvízen is érmes német Oliver Klemet… És az egyéni csúccsal bejutó Sárkány Zalán mellett ott volt még a világrekorder Lukas Martens is, miheztartás végett. Megint más kérdés, hogy az őt ismerők pontosan tudták: Olivér korát meghazudtolóan érett versenyző, azaz egyvalamiben biztosak lehettünk – ő nem fogja magát összebarnítani attól, hogy Marchand mellett úszik és a közönség ordításától leolvad az uszoda teteje.
Ennek ellenére sokáig azt hittük, ez most sok lesz neki: miközben mindenki komolyan pakolta magát, Pápai szinte tizedre ugyanannyit jött száznál, kétszáznál és még háromszáznál is; ez épp a hatodik helyre volt akkor és ott elég. Gondoltuk, persze, fiatal, az is gyönyörű, ha megússza a reggeli idejét, ami mégiscsak a felnőtt országos csúcs volt…
Hanem ekkor Olivér feltolta a sebváltót. De valami egészen elképesztő módon. Amikor Marchand-t leszámítva az összes kiválóság elkezdett a tejsavval vívni, ő akkor indult be csak igazán. Az utolsó ötvenre még csupán negyedikként fordult, ám döbbenetes volt látni, micsoda sebességbeli differencia alakul közte és a többiek között. Kapart mindenki becsülettel, de Olivér sorra érte utol, majd hagyta el Klemetet és a belga Henveaux-t – igaz, eközben a hetesen a világrekorder német Martens is begyújtotta a rakétákat, ám Pápai ekkor már olyan fordulatszámon pörgött, hogy az még neki is sok volt.
Olivér végül 3:44.46-nál állította meg az órát, azaz csaknem nyolc tizedet csapott le az országos csúcsból, az utolsó ötvenen pedig 27.01-et repesztett – miheztartás végett, Marchandnál 28.01, Klemetnél 28.55 volt ez a részidő, pusztán Martens volt közel, 27.09, ám be kellett érnie a bronzéremmel.
Olivér az első hatalmas ölelést Sárkány Zalántól kapta rögtön a falnál, aki 6. lett – utána pedig mindenki a kezét szorongatta, bár a külföldiek továbbra is törölgették a szemüket, hogy valaki idejön Győrből 16 és fél évesen, és leoktatja a táv specialistáit.
„Én csak magamra és a versenyemre fókuszáltam. Persze, kicsit idegesítő volt, hogy Marchand miket delfinezik víz alatt minden fordulónál, de ezt ki kellett zárnom, meg azt is, amit Klemet csinál.” Elmondva könnyű, nade megcsinálni… „Nekem könnyű” – mondta erre kapásból Olivér, olyan természetes mosollyal, hogy ilyenkor leginkább az a bírósági szöveg jutott az ember eszébe, hogy köszönöm, nincs több kérdésem… Mielőtt valaki azt gondolná, milyen nagyképű a kölyök, gyorsan álljon itt egy másik válasza, amit még délelőtt adott arra a kérdésre, miként készül majd a nagy alkalomra: „ugyanúgy, mint mindig: precízen és alázattal.”
És persze bevallotta azt is, azért az ezüstérem nagyon meglepte, ő tényleg csak döntőt akart úszni. Nos, végül is azt úszott – igaz, annyira jól csinálta, hogy visszatapsolták az eredményhirdetésre, ahol tagadhatatlanul jól mutatott a négyszeres olimpiai bajnok Marchand és a táv világrekordere, Martens társaságában.
Mindezt egy évvel azután, hogy tavaly vállproblémákkal küszködött, de ami ennél is mélyebbre lökte, az egy meggondolatlan mozdulat volt egy máskor rutinvizsgálatnak számító orvosi teszten, amikor tévedésből átszúrták a tüdejét… Ettől légmellet kapott, másfél hétig kórházban kezelték, és még további tíz hét telt el, míg újra elkezdhetett edzeni. Innen kellett visszajönnie, visszaépülnie, ám az a bizonyos alázat nagyon sokat segített abban, hogy az út legalábbis sokkal simább legyen ahhoz képest, mint amit a történtek fényében gondoltak volna sokan.
És ez az út most épp Párizsba vezetett, az Eb-dobogó második fokára. Másoknak tán ez az álmok netovábbját jelentené, valamiféle beteljesülést.
Olivér esetében maradhatunk annyiban: kezdésnek éppenséggel jó lesz.
Európa-bajnokság, Párizs
Döntők
50m gyors: 1. Nikita Sheremet (ukrán) 21.13… 4. Milák Kristóf 21.46
400m gyors: 1. Leon Marchand (francia) 3:43.14, 2. Pápai Olivér 3:44.46 (új országos csúcs)… 6. Sárkány Zalán 3:46.99
200m vegyes: 1. Kós Hubert 1:54.24 (új országos csúcs)
